~Bakugou szemszöge~

-Én vagyok az osztály főnökötök Aizawa Shouta. Kezdjük is azzal hogy mindenki üljön le a helyére. mondta a seinsej körbe nézve az osztályon, egészen fura fazon.-Sensei nem kellene be mutatkoznunk egymásnak? kérdezte egy rövid barna hajú lány, már most iritál.-Nem minden fontosabb információt tudok rólatok ha barátkozni jöttetek már haza is mehetek. mondta a seinsej semmit mondó arcal.-És most csinálunk egy erő felmérő tesztet. jelentette ki seinsej.-Most menyetek öltözni. adta nekünk az utasítást.-Nekem aztán ne parancsoljon senki. mondtam üvöltve és mentem is öltözni.-Jaj Bakubro miért vagy mindig ilyen feszült? kérdezte furahaj.-Én nem vagyok feszült tök nyugodt vagyok. mondtam neki ordítva.-Jó nyugi értettem nyugodt vagy. mondta és fogta a hős ruháját és ment is a fiú öltöző felé. Nem is értem magam ha Deku vagy valamelyik másik nyomorék lett volna simán fel robbantottam volna egy ilyen be szólásért de őt nem tudtam így én is úgy döntöttem hogy megyek öltözni mire be értem az öltözőbe már mindenki nagyba beszélgetett vagy még öltözött ahogy látom csak a furahaj mellett van már csak szabad hely így mellé mentem öltözni láttam ahogy még öltözik mit ne mondjak szép teste volt akár egy lánynak de talán még szebb, azok a széles vállai és a szépen ívelt dereka. Legeltetem még egy kis ideig a szemem a ruha nélküli fedetlen testen amihez egy gyönyörűen szép arc társult.-Mit nézel annyira rajtam bro? kérdezte érdeklődő szemekel furahaj, most vettem észre hogy milyen szép szeme van.-Semmit. Válaszoltam neki unottan és el kezdtem öltözni.-Hé Bakubro nincs kedved beszélgetni? kérdezte megint.-El találtad mert nincs. mondtam neki, nem tudom miért de valamiért nem tudtam a szemébe nézni.-De nem azt mondtad hogy én a barátod vagyok? kérdezte szomorúan.-De de attól még most nem szeretnék beszélgetni. mondtam neki de még mindig nem voltam képes rá nézni úgy éreztem ha rá nézek valami fura érzés kap el és az egész testem bizsereg egyszer csak azt éreztem hogy furahaj meg ölelt el akartam először lökni de aztán valamiért mégsem tettem mert olyan jó érzés volt az egész testem bizserget ahol hozzám ért de annak a bokor képúnek megint közbe kellett szólni.-Kirishima-kun nincsen kedved ma suli után fagyizni velem meg Todorokival? kérdezte furahajut, nem tudom miért de mikor meg halottam úgy éreztem magam mint egy zsiráf aki fuldoklik(szer: xd nagyon okos vagyok.)-Nem mert ma furahaj velem fog tanulni. mondtam, nem tudom miért tettem de ezt éreztem jónak és semmi sem jutott eszembe csak ezt.-De Kacchan hiszen még csak ez az első nap. dadogta össze vissza ez az élő bokor.-És akkor mivan? Furahaj ma velem lesz. üvöltötem le mit nem ért abból hogy nem.-Midoriya sajnálom én tényleg szívesen mennék de Bakubro tényleg segít tanulni..tudod Ohm...nem nagyon megy a...matek. már azt hittem el fog menni a bokoral és a tüzelő jégcsapal meg lepet hogy inkább engem választott mint a barátait.-Értem Kirishima-kun akkor majd holnap megyünk. mondta neki a bokor és mielőtt el ment volna rá mosolyogot az én furahajumra. Várjunk Kirishima..vagyis furahaj nem az enyém ő...csak a barátom.-Tch...miért nem mondtad hogy rá érsz? kérdeztem értetlenül.-Mert azt mondtad hogy ma veled leszek szóval ma veled leszek. mondta nekem mosolyogva.-Kirishima-kun menni kellene. szólt  oda nekünk Deku.-Jól van csak egy perc. mondta furahaj és még egyszer szorosan meg ölelt és ment is ki. Nem tudom miért de vele minden olyan más mintha ettől az öleléstől hernyók fetrengenének a gyomromba mert nem kapnak kaját. Még egy kicsit álltam sokosan az öltözőben aztán mentem én is órára.

~Na szóval ezt is meg hoztam. Remélem ez is tetszik majd nektek.
Addig is míg nincs rész a kaja legyen veletek.
(na meg Tokoyami ❤)