Nem hogy látni nem akarom, még hallani se szeretnék róla. Hisz tegnap igen csak a lelkivilágomba taposott.

-Na végre, hogy felvetted.-szólt bele a barátnőm.

-Bocsi csak éppen a wc-n voltam.-hazudtam, egyszerűen csak nem volt kedvem beszélgetni vele.

-Persze, persze.-mondta, és tudtam, hogy közben a kezével kacsacsőrt formál.

-Na most komolyan, miét is hívtál?-kérdeztem tőle.

-Ma buli lesz nálam, és gondolom nem akarsz otthon ülni, vagy de?-kérdezte nevetve, és tudtam, hogy azon is nevet, hogy lett egy házi ebem.

-Ott leszek, valahogy megoldom.-mondtam, majd felpattantam az ágyamból.

-Várlak akkor, remélem, hogy megtudsz szökni a kis ebedtől.-nevetett.

Miután leraktam a telefont, lesiettem és gyorsan megreggeliztem. Nem akartam Alexanderrel találkozni ez azonban nem jött össze.

-Nem tudtam, hogy mától kerülni fogjuk egymást.-ült oda mellém, de én egy szót sem szóltam hozzá.

-Áhh, akkor már beszélgetni se fogunk. Oké akkor legyen.-mondta, majd felállt mellőlem.

-Tudod egy kicsit sincs kedvem hozzád. Egy ilyen senkihez, mint aki te vagy.-mondtam neki mikor már éppen elhagyta volna az ebédlőt.

-Ez akkor kölcsönös Rosaly.-kezdett el becézni.

-Neked csak Rosalyn vagyok.-kiabáltam utána, de ő már akkor régen kiment a lakásból.

Nem csináltam semmit csak szépen vissza sétált a kis szobámba és az ablakból néztem, hogy Alexander és az emberei mégis mit csinálnak. Tudni akartam, hogy mikor tudok majd megszökni, és természtesen itt nem csak az éjszaki mozgásomra gondoltam elsősorban. Vettem egy kis lapot és szépen elkezdtem felírni a váltások időpontját, majd azt is amikor Alexander 5 perc szünetre megy. Nem is értem, hogy bírja ezt egésznap csinálni. Na de mindegy nem az én dolgom. Annyira figyeltem és jegyzeteltem, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy az idő nem állt meg, még egy pillanatra sem. Így a jegyzeteket biztonságba helyeztem, majd gyorsan a fürdőbe mentem és megfürődtem. Aztán pedig a hajamat szorosan összefogtam és egy piros feszülős ruhát vettem fel amiből éppen, hogy nem volt kint semmim. Tudjátok szeretek a tűzzel játszani.

-Megyek megnézem, hogy a szobájában van-e.-mondta Alexandernek az egyik embere.

-Itt vagyok, mégis szerintetek hol lennék.-mondtam az ágyban fekve.

-Tudod én tudom, hogy bárhol máshol inkább lennél, mint sem, hogy egy jó kislányhoz méltóan ilyenkor már aludjál.-szólt közbe Alexander, én pedig majdnem kiugrottam az ágyból.

-Jó éjt Alexander és neked is ismeretlen emberke.-vágtam hülye fejeket.

-Jó éjt Rosaly.-nevetett előre, hisz tudta, hogy utálom ha becézget.

És akkor szökés indul, hisz kb 3 perc kell nekik mire kijutnak a lakásból, nevettem magamban.

Egésznap került és még csak a szobáját sem hagyta el, ez nekem furcsa volt de nem igazán foglalkoztam vele. Egészen addig amég az ablakból nem figyelt minket.

-Hé mitcsinál a lány ott az ablakban?-kérdezte tőlem Josh.

-Nem tudom, de kifogom deríteni.-mondtam neki, majd elmentem a jól megérdemelt pihenőmre.

A rohadt életbe még a szünetemben sem tudok másra gondolni csak rá, teljesen át vette az agyam fölött az irányítást Rosalyn. Nem szabad hagynom, hogy az érzelmeim a munkámon felül kerekedjenek, hisz itt mindig és minden percben, pillanatban maximálisan oda kell figyelni egy perce sem szabad kihagyni az agyamnak. Erre most percekre hagyki.

-Minden okés?-kérdezték tőlem a fiúk.

-Persze.-mondtam.

-Akkor mi váltunk.-mondták rám nézve.

-Tegyétek azt.-mondtam, közben úgy figyeltem a lányt, hogy ő közben ne vegye észre, hogy én őt figyelem.

Mgevolt az eredménye annak, hogy egésznao titokban őt figyeltem ugyanis egyszer feljebb emelte azt a valamit a kezében, ami nem más volt, mint egy papír darab és egy toll. De mégis mit jegyzetelhet?

-Nézzétek meg, hogy a szobájában van-e.-adtam ki a parancsot.

-Itt van.-szólt ki Josh, és közben hallottam, hogy a lány magyaráz neki valamit így én is közelebb mentem. Még nem egészen a szobájába nem értem.

-Kicsit felvágták a nyelvét.-mondta Josh mikor becsuktuk az ajtót.

-Hát igen, elég harcias egy nő.-nevettem.

Az égész házát át néztük, majd elésítettük a riasztó rendszert miután kiléptük a házból. Már éppen ami kis házukhoz sétáltam mikor ugyanis észrevettem, hogy egy kocsi hiányzik.

-Valaki ma autóval távozott volna?-kérdeztem a srácoktól.

-Nem.-mondták egyszerre.

-Ohh baszki , Rosaly.-lettem kurrva hamar kurva mérgés és a ház felé kezdtem szaladni.

Mikor a szobája ajtójához értem csak remélni mertem, hogy nem ő ment el, de azonban ahogy benyítottam a szobájába neki hűlt helye volt már a szobában és az ágyban is.

-Azonnal kezdjétek el keresni.-adtam ki a parancsot.

-Ezt még csúnyán megbánod Rosalyn.-ütöttem egy hatalmasat az ajtajába, majd kiviharzottam a hatalmas lusxus lakásból.