4
Az autóban ülve háromszor végig gondoltam, hogy mégis mikor és, hogy hol fogok kiúgrani az autóból. De sajnos Alexander a gondolataimban olvas így a fejét csoválva jelezte, hogy még a gondolatot is hesegessem el.
-Itt is vagyunk.-szállt ki az autóból majd a régi épületre mutatot.
-Mégis mi ez a hely? Mintha valami régi laktanya lenne.-néztem körbe undorodva.
-Tudod a palotádon kívül is létezik ám hely királylány.-nézett rám megvetően.
-Marha vicces vagy, tudod szart se tudsz.-néztem a szemébe majd elindultam az épület felé.
-Ugye nem gondolod, hogy majd a te cuccaidat is én fogom vinni?-nézett ki az autó mögül.
-Ha már így kérdezed akkor hozhatod.-néztem rá.
-Nem viszem, úgyhogy itt van tessék.-dobta nekem a cuccaimat, itt csak az a gond, hogy én nem hoztam semmiféle cuccokat.
Az épületbe lépve teljesen kirázott a hideg, és még a nem létező allergiá is kijött a rengeteg portól ami ott volt.
-Csak nem allergiás valaki?-kérdezte miközben a box ringbe mászott.
-Nem, csak tudod utálom az ilyen nyomott helyeket.-mutattam körbe.
-Szokj hozzá, én nem a herceg vagyok a fehér lovon aki luxus helyekre vissz.-mutatta, hogy másszak én is a ringbe.
-Vettem észre.-morogtam az orrom alatt.
-Hallom ám.-fordított nekem hátatt.
-Nagyon jó hallásod van akkor.-szúrtam oda neki.
-Kezdhetjük?-kérdezte, majd elém sétált és én nem bírtam nem a kidolgozott felsőtestét nézni.
-Persze.-mondtam, hisz mégis mi mást is mondhattam volna neki.
-Akkor 20 kör a ring körül.-mutatta hogy hol kell futnom, mintha valami hülye lennék.
-Most másztam be.-néztem rá mérgesen.
-Akkor most menj és mássz le.-mondta.
Elkezdtem futni de természetesen az a tempó amit választottam nem volt jó így mindig gyorsabban és gyorsabban kellett futnom.
-Kész.-raktam a kezeimet a térdemre.
-Akkor megvolt a bemelegítés.-mondta majd kérte, hogy menjek fel a ringbe.
-Nem vagyok még készen arra, hogy kezdjük.-mondtam de ő a csipőmnél fogva földre vitt.
-Sose tompuljon a figyelmed.-magyarázta a földön, majd a kezét nyújtotta, hogy álljak fel de én erre csak újra magamra rántottam.
Nem gondoltam volna, hogy ha a kezemet nyújtam akkor az egész testem kell.
-Csak nem nem számítottál a húzásomra?-kérdezte tőlem a földön fekve de én csak a gyönyörű arcára tudtam koncentrálni.
-Nem gondoltam volna, hogy még nem nőttél fel.-mondtam neki majd felálltam de most már nem nyújtottam neki oda a kezemet.
-Tudod az, hogy néha nem vagyunk komolyak még nem azt jelenti, hogy nem nőttünk fel.-magyarázta de én kihasználva, hogy nem figyel újra és újra a földre vittem.
- Csak nem unod, hogy újra és újra padlót fogsz?-kérdeztem tőle.
-Nem, mert ami nem öl meg az megerősít.-mondta egyenesen a szemembe nézve, és nekem tetszett a válasza.
-Most az először hallok valami jót is a szádból.-mondtam neki őszintén.
-Köszönöm, bár én nem így gondolom ezt.-mondta.
-És mégis akkor hogy gondolod.-mentem hozzá közel.
-Szerintem nem ez volt az első jó dolog amit a számból hallottál.-mondta, én pedig a derekánál fogva még közelebb húztam magamhoz.
-Nem gondolog, hogy egy kicsit magabiztos vagy ebben?-kérdeztem tőle.
-Igazából ebben is.-mondta majd az utolsó néhány betűt már a számra lehelve mondta.
-Ezt nem csinálhatod újra.-toltam el magamtól a lányt, majd azonnal a cuccainkért indultam.
-Csak nem megijedt a nagy Alexander Hogue az érzelmektől?-kérdezte nevetve.
-Indulunk haza.-mondtam neki.
-Vettem.-tisztelgett nekem egy pillanatig.
-Szállj be az autóba.-mondtam miközben én a cuccokat a kocsi hátuljába dobáltam.
-Mond, neked mégis mi a fene bajod van?-kérdezte tőlem mikor már a kocsiban ültünk.
-Nekem nincs semmi bajom.-markoltam erősen a kormányt.
-Aha látom.-hergelt tovább.
-Na jó elég. Tudod, hogy mi a bajom?-kérdeztem tőle és egy pillanatra őt és nem az utat néztem.
-Nem.-adta az egyszerű választ a kérdésemre.
-Az, hogy te kurvára csak a munkaeszközöm vagy és semmi több és ha azt gondolod, hogy lehet valami kettőnk között akkor azt kurva gyorsan verd ki abból a szép kis fejedből.-förmedtem rá, ő pedig láttam a szemem sarkából, hogy könnyeket hullajt miattam. És, hogy miért? Mert egy kibaszott robot vagyok aki képtelen kimutatni az érzéseit, vagy csak azt elviselni másoktól.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro