Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4

Az autóban ülve háromszor végig gondoltam, hogy mégis mikor és, hogy hol fogok kiúgrani az autóból. De sajnos Alexander a gondolataimban olvas így a fejét csoválva jelezte, hogy még a gondolatot is hesegessem el.

-Itt is vagyunk.-szállt ki az autóból majd a régi épületre mutatot.

-Mégis mi ez a hely? Mintha valami régi laktanya lenne.-néztem körbe undorodva.

-Tudod a palotádon kívül is létezik ám hely királylány.-nézett rám megvetően.

-Marha vicces vagy, tudod szart se tudsz.-néztem a szemébe majd elindultam az épület felé.

-Ugye nem gondolod, hogy majd a te cuccaidat is én fogom vinni?-nézett ki az autó mögül.

-Ha már így kérdezed akkor hozhatod.-néztem rá.

-Nem viszem, úgyhogy itt van tessék.-dobta nekem a cuccaimat, itt csak az a gond, hogy én nem hoztam semmiféle cuccokat.

Az épületbe lépve teljesen kirázott a hideg, és még a nem létező allergiá is kijött a rengeteg portól ami ott volt.

-Csak nem allergiás valaki?-kérdezte miközben a box ringbe mászott.

-Nem, csak tudod utálom az ilyen nyomott helyeket.-mutattam körbe.

-Szokj hozzá, én nem a herceg vagyok a fehér lovon aki luxus helyekre vissz.-mutatta, hogy másszak én is a ringbe.

-Vettem észre.-morogtam az orrom alatt.

-Hallom ám.-fordított nekem hátatt.

-Nagyon jó hallásod van akkor.-szúrtam oda neki.

-Kezdhetjük?-kérdezte, majd elém sétált és én nem bírtam nem a kidolgozott felsőtestét nézni.

-Persze.-mondtam, hisz mégis mi mást is mondhattam volna neki.

-Akkor 20 kör a ring körül.-mutatta hogy hol kell futnom, mintha valami hülye lennék.

-Most másztam be.-néztem rá mérgesen.

-Akkor most menj és mássz le.-mondta.

Elkezdtem futni de természetesen az a tempó amit választottam nem volt jó így mindig gyorsabban és gyorsabban kellett futnom.

-Kész.-raktam a kezeimet a térdemre.

-Akkor megvolt a bemelegítés.-mondta majd kérte, hogy menjek fel a ringbe.

-Nem vagyok még készen arra, hogy kezdjük.-mondtam de ő a csipőmnél fogva földre vitt.

-Sose tompuljon a figyelmed.-magyarázta a földön, majd a kezét nyújtotta, hogy álljak fel de én erre csak újra magamra rántottam.

Nem gondoltam volna, hogy ha a kezemet nyújtam akkor az egész testem kell.

-Csak nem nem számítottál a húzásomra?-kérdezte tőlem a földön fekve de én csak a gyönyörű arcára tudtam koncentrálni.

-Nem gondoltam volna, hogy még nem nőttél fel.-mondtam neki majd felálltam de most már nem nyújtottam neki oda a kezemet.

-Tudod az, hogy néha nem vagyunk komolyak még nem azt jelenti, hogy nem nőttünk fel.-magyarázta de én kihasználva, hogy nem figyel újra és újra a földre vittem.

- Csak nem unod, hogy újra és újra padlót fogsz?-kérdeztem tőle.

-Nem, mert ami nem öl meg az megerősít.-mondta egyenesen a szemembe nézve, és nekem tetszett a válasza.

-Most az először hallok valami jót is a szádból.-mondtam neki őszintén.

-Köszönöm, bár én nem így gondolom ezt.-mondta.

-És mégis akkor hogy gondolod.-mentem hozzá közel.

-Szerintem nem ez volt az első jó dolog amit a számból hallottál.-mondta, én pedig a derekánál fogva még közelebb húztam magamhoz.

-Nem gondolog, hogy egy kicsit magabiztos vagy ebben?-kérdeztem tőle.

-Igazából ebben is.-mondta majd az utolsó néhány betűt már a számra lehelve mondta.

-Ezt nem csinálhatod újra.-toltam el magamtól a lányt, majd azonnal a cuccainkért indultam.

-Csak nem megijedt a nagy Alexander Hogue az érzelmektől?-kérdezte nevetve.

-Indulunk haza.-mondtam neki.

-Vettem.-tisztelgett nekem egy pillanatig.

-Szállj be az autóba.-mondtam miközben én a cuccokat a kocsi hátuljába dobáltam.

-Mond, neked mégis mi a fene bajod van?-kérdezte tőlem mikor már a kocsiban ültünk.

-Nekem nincs semmi bajom.-markoltam erősen a kormányt.

-Aha látom.-hergelt tovább.

-Na jó elég. Tudod, hogy mi a bajom?-kérdeztem tőle és egy pillanatra őt és nem az utat néztem.

-Nem.-adta az egyszerű választ a kérdésemre.

-Az, hogy te kurvára csak a munkaeszközöm vagy és semmi több és ha azt gondolod, hogy lehet valami kettőnk között akkor azt kurva gyorsan verd ki abból a szép kis fejedből.-förmedtem rá, ő pedig láttam a szemem sarkából, hogy könnyeket hullajt miattam. És, hogy miért? Mert egy kibaszott robot vagyok aki képtelen kimutatni az érzéseit, vagy csak azt elviselni másoktól.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro