Nehezen de túltettem magam az este azon ami tegnap történt a városban, az biztos, hogy egy jó darabig nem akarok se hovo se menni ha nem múszáj. Éppen a reggelimet fogyasztottam mikor különös beszélgetésre lettem figyelmes apám dolgozó szobájában. Mondanom sem kell, hogy mit csináltam igaz? Na jó megválaszolom, hát persze, hogy oda menten hallgatózni.

-Soha többet nem mehettek egyedül sehova!-jelentette ki apám.

-De John.-próbálta anyám beleszólni abba amibe nála lehetetlen.

-Nincs de, ha nincs ott az a fiatalember lehet, hogy ma már ti nem is vagytok itt velem.-érzékenyült el egy pillanatra apám.

-De ott volt John.-magyarázta anyám.

-Nem is tudom, hogy mondjam el nektek..-hallottam ahogy fel állt a székéből.

-Mit?-kérdezte anyám kíváncsian.

-Felfogadtam Alexandert és az embereit.-mondta röviden, azonban tömören apám.

-Mire?-ijedt meg egy pillanatra anyám.

-Testőrnek, rá kellett jönnöm, hogy ti nagyobb veszélyben vagytok néha, mint én.-magyarázta, és nem mondott vele rosszat.

-Biztos vagy benne?-kérdezte anyám, és az ajtó apró résén láttam, hogy a kezét apa vállára fekteti.

-Biztos, sőt hamarosan meg is érkeznek.-ölelte meg anyámat. Én annyira pánikba estem, hogy idegen férfiak fognak követni lépten nyomon, hogy elfelejtettem azt, hogy nem vagyok láthatatlan se olyan halk, hogy azt senki se hallja meg.

-Rosalyn?-kérdezte apám az ajtóban állva.

-Igen.-mosolyogtam rá kínosan.

-Mindent hallottál igaz?-kérdezte.

-Igen.-mosolyogtam, hát ha akkor nem lesz anniyra ideges.

-Rosa, tudod, hogy nem szép dolog hallgatózni.-sétált oda hozzánk anyám.

-Tudom.-mondtam.

-Akkor mondanom sem kell, hogy ma vendégeink lesznek ugye?-kérdezte apám és most az egyszer nem volt mérges, hogy hallgatóztam.

-Nem, nem kell.-mosolyogtam újra.

-Most viszont dolgoznom kell hölgyeim, kérem fáradjanak ki az iródámból.-mondta jó kedvűen apa.

-Már itt sem vagyunk.-mondta anyám, majd vissza mentünk a konyhába.

-Még a reggelidet is képes voltál itt hagyni?-kérdezte anya nevetve.

-Látod.-mutattam a tányéron lévő szendvicsre.

-Tudom, hogy nem akarod, hogy idegen emberek vigyázzanak rád.-kezdte el anyám amit lehet el se kellett volna neki kezdenie.

-Ez így igaz, nem akarom, hogy idegen emberek, férfiak kisérjenek mindenhova és, hogy egy szsbad percem se legyen soha.-ültem le a szendvicsemhez, hogy akkor újra neki látok enni.

-Pontosan csak egy ember fog majd rág vigyázni.-mondta anyám.

-És ki lesz azaz egy?-kérdeztem.

-Alexander Hogue.-mondta, és akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ki azaz Alexander Hogue, és azt sem bántam volna, hogy ha ez így marad. Na jó csak vicceltem.

Miután tegnap elengedtek a rendőrök egyből a lakásomhoz indultam, de nem sokáig jutottam ugyanis éppen, hogy a lépcsőn felmentem és az ajtóban két fekete öltönyös férfi várt engem.

-Miben segíthetek uraim?-kérdeztem tőlük.

-John Bels küldött minket magához.-mondták ki a férfi nevét és nekem egyből hányingerem lett.

-És mit akar John Bels.-ejtettem ki a férfi nevét.

-Azt akarja, hogy maga és a csapata védje őt és a családját, de első sorban a lányát.-magyarázták.

-Menjünk be.-mutattam a lakásom ajtajára.

-Csak ennyi?-kérdeztem, miután beértünk a lakásba.

-Csak ennyi lenne igen.-bólogattak a fiúk.

-És mindezért mennyi is lenne a fizetségem?-tértem rá az ajánlat lényegére.

-Havi fél millió dollár.-mondták.

-Kevés, hívják fel.-vágtam rá azonnal. Ne hogy már ilyen smucig legyen.

-Rendben.-mondták.

-És akkor most mennyiért is indulunk neki a kalandnak Alo?-kérdezte Josh, hiszen éppen neki meséltem ezt az egészet.

-Pontosan 1,5 millió dollárért.-mosolyogtam büszkén.

-Nem rossz.-mondta elégedetten Josh.

-Indulhatunk?-kiabáltam hátra a fiúknak.

-Készen vagyunk.-mondták.

-Akkor autóba.-nézetem rájuk.

Természetesen az volt az egyik feltételem, hogy a saját csapatommal dolgozom együtt, a második pedig, hogy enyém a lány felügyelete. Miért ne használjam ki azt a helyzetett mikor én írhatom a szabályokat.

-Megérkeztünk a Bels bitokra.-mondta Josh.

-Jah látom.-néztem körbe és nem értem, hogy minek ekkora ház valakinek vagy valakiknek, hogy ha csak 3 laknak benne, na oké plusz a személyzet. Mennyi is az? Kb 4 fő.

Az autóból kiszállva egyből nyították is nekünk az ajtót mi pedig ezt kihazsnálva be is mentünk az épületbe.

-Pakoljatok le minden cuccot, majd gyertek az ebédlőbe.-magyaráztam az embereimnek.

Mikor beléptem az ebédlőbe egyből a lányra néztem, már kicsit sem volt azaz ijedt, félénk lány akire vigyázzni kell vagy akár megvédeni. Biztos nem örülneki, hogy a nagy Alexander Hogue fogja megvédeni azt a formás kis fenekét. Éppen, hogy leültem az asztalhoz már kérdésekkel bombázott.

-Pontosan hány emberrel érkeztél ide?-kérdezte.

-Ez valami kihallgatás?-kérdeztem.

-Lehet az is.-nyers, erős és még szexi is. Gondoltam magamban.

-2 emberrel érkeztem, néztem végig újra rajta, ami fel is tűnt neki és szégyenlősen a füle mőgé tűrte a szabadon lévő tincseit. Mégis csak tud félénk lenni, elég ha úgy nézek rá, mint a farkas piroskára.

-És 2 ember képes lesz megvédeni a családomat?-kérdezte és tudtam, hogy mire megy ki a játék.

-Apádat védik az emberei, edésanyádat 2 ember fogja védeni, és ami téged illet én foglak védeni. Én pedig 4 embert érek ha nem többet.-vágtam oda neki keményen.

-Sajnálom Alexander, a lányom néha túl.-mondta volna John de én közbe vágtam.

-Nyers és vad?-kérdeztem.

-Igen, pontosan.-mondta.

-Semmi gond, a legvadabb lovat lehet a legelőször és a legkönnyebben megszelídíteni. És ha most nem haragszanak lefekszem aludni az A szárnyba, hiszen holnap már dolgozom.-álltam fel az asztaltól, majd utoljára még a lányra pillantottam.