Valami kényelmetlen, valami nagyon nyom. De mégis mi? Valami úgy szorít már levegőt sem kapok. Mikor kinyitom a szemeimet és a hamasról a hátamra próbálok fordulni valami megakadályoz benne. De mi ez a sok valami? Vagy ki ez a valaki? A kezemet a hasamra teszem és még a szememet dörzsölöm, mikor a puha tenyerem egy másik, ismeretlen kézhez ér.

-Engedj, tűnés az ágyamból.-Ugrottam fel azonnal, mikor eszméltem, hogy Alexander fekszik mellettem.

-Hé, nem tudnál egy picit nyugodtabb lenni?-kérdezte fáradt arcal.

-Nem,mégis mi a fenéért pihenteted rajtam, pontosabban a hasamon az óriás kezeidet?-kérdeztem ingerülten.

-Szerinted tudom, hogy mégis mit csinálok alvás közben?-nézett rám nagy szemekkel.

-Igen, én pédául tudom.-mondtam, és nevetni kzedett rajtam.

-Persze te még alvás közben is kimért vagy, azért áll így a hajad és ez falatnyi kis póló rajtad.-mutatott végig rajtam az ujjával.

-Tudod mit, nincs kedvem idiótákkal veszekedni. Inkább megyek és összeszedem magamat.-trappoltam a fürdőbe. Mégis mit gondol ez a marha?

Miután elkészültem kiléptem a fürdőből, és már nem egy fáradt, megviselt arcú Alexander várt rám a szobában.

-Most már sokkal jobban nézel ki.-mondtam neki, de ez egy óriási hazugság volt tőlem. Ha láttatok volna reggel is milyen tű pontosan áll a haja, és hogy milyen csodás mikor az izmai elengednek egy pillanatra. Ő a tökéletes férfi, ez tagadhatatlan.

-Te is, furán állt az ananász haj.-nevetett és vissza utalt arra, hogy szó szerint égnek állt a hajam még pár perccel ezelőtt.

-Vendége érkezett kisasszony.-nyitotta ki félig az ajtót Monica.

-Mégis ki jött hozzám?-kerekedtek el a szemeim, hiszen én nem is várok senkit.

-igen, ezt én is szeretném tudni.-pillantott rám Alexander mérgesen.

-Én esköszüm nem tudok semmit.-emeletem fel a kezeimet, mert olyan csúnyán nézett rám.

-Remélem is.-majd kiviharzott a szobából.

-Ki az pontosan Monica?-sétálás közben kérdeztem tőle.

-Valami férfi, és magét keresi.-magyarázta.

-És mi a neve?-kérdeztem mikor a nappaliba értünk.

-Ben vagyok.-mondta a férfi, és nekem azonnal leesett az állam.

-Sziaa, Ben.-öleltem át de Alexander csak egy mérges pillantással ajándékozott meg.

-Hogy vagy?-kérdezte tőlem.

-Tökéletesen és te?-kérdeztem majd elsétáltunk, persze ez a marha mindig a sarkamban volt.

Utálom ha Rosalyn más férfiakat ölelget, főleg ha közben engem néz. Mégis ki a faszom ez a Ben? És mégis mi a faszért most jött ide?

-ki ez a Ben gyerek?-néztem Monicara.

-Először felsem ismertem, ő udvarolt Rosalyn kisasszonynak régen.-mutogatott magyarázás köben.

-Mi? Ez a gyerek?-néztem újra a srácra. Egy mozdulat és ketté töröm.

-Igen ő, tudja ők ketten egy szinten vannak.-utalt burkoltan a pénzre Monica.

-Áhh, már mindent értek.-mondta és közben követtem őket.

Egésznap csak figyeltem őket, és meg kell, hogy mondjam rohadtúl idegesített már ez a Ben. A nap fénypontja az volt mikor közölte Rosalyn, hogy Ben menni készül. Istenem köszönöm, még két órát biztos nem bírtam volna nézni őket.

-Köszi, hogy egésznap a seggemben voltál.-mondta felém fordulva Rosalyn mikor Ben elment.

-Ha ott lettem volna azt biztos keményebben érezted volna.-kaptam el a kezét és közel húztam magamhoz a testét.

-Engedj, gusztustalan vagy.-sétált el, és közben megcsidáltam a formás fenekét.

-Tudom, hogy akarod.-kiabáltam utána de reakció nélkül elsátált.

És mi a kedvenc részem a mai napban? Persze, hogy az mikor egymás mellé fekszünk le.

-Kösz srácok.-köszöntem meg nekik, hogy átveszik az éjszaki műszakot.

-Csak óvatosan főnők a lánnyal.-nevettek.

-Tudjátok, hogy a munka az első.-mondtam nekik, csak nem Rosalyn mellett fekve.

-Tudjuk.-rázták ők is a fejüket.

-Na csak, hogy betaláltál a szobába.-mondta az ágyban fekvő Rosalyn.

-Csak nem hiányoztam?-kérdeztem és közben a szerelésemet a szék háttámlájára tettem.

-Nem, csupán már kezdtem örülni, hogy eltűntél.-fordult az ellenkező irányba ahogy én az ágyba bújtam.

-Nem szeretem ha más férfiak vannak a közeledben.-raktam a kezemet a derekára.

-Fogadd el.-lökte le a kezemet.

-Soha, mert csak magamnak akarlak.-húztam oda az ágyékomhoz.

-Alexander.-halkult el a lány.

-Mondd, szeretem mikor így ejted a nevem.-csókoltam meg a fülét.

-Ezt nem szabad.-mondta és pedig erősebben szorítottam az alsó felemhez.

-Tudom, de nem tudok neked ellen állni Rosaly.-felém fordult én pedig kapva az alakalmon megcsókoltam őt.

-Kérlek.-nézett a szemembe, én pedig egy nadrágot magamra kapva kimentem a szobából és a nappaliba a kanapéhoz sétáltam.

-Szia, kisbarátom. Ma itt fogok aludni.-simogattam meg a kanapét.

-Talán ha Rosalyn nem könyörög, hogy hagyjam abba biztos, hogy ott teszem magamévá őt és a tökéletes testét.