Mindenki azt hiszi, hogy ha Rosalyn Belsnek hívnak akkor az életed egy tündérmese, de nem közel sem az. Néha a legnagyobb pokol amiben élek.

-Már megint min gondolkozol ennyire?-kérdezte anyám a szobámba lépve.

-Hogy milyen jó Belsnek lenni.-mosolyogtam rá a tükrön keresztül.

-Sose feledd, hogy egyben a legnagyobb erényed de a legnagyobb bukásod is lehet.-mosolygot.

-Tudom.-vettem a feket táskámat a vállamra.

-Készen is vagy?-kérdezte.

-Igen, mehetünk.-mondtam, majd a szobámból kilépve fordultam felé.

-A kocsi már kint vár minket, csak a cipőnket kell felvennünk.-magyarázta, majd a lépcsőn lemenve leült, hogy a cipőjét felvegye.

-Nyertem.-mondtam nevetve. Igen mi versenyzünk, hogy ki veszi fel előbb a cipőjét.

-Mindig te nyersz.-csukta be mögöttem a bejárati ajtót.

Mint mindig így most is anya vezetett a bevásárlóközpontig. Persze ahogy oda értünk az emberek egyből fotózni kezdték a méreg drága maybach-unkat. És amint kiszálltunk az autó mellékes lett, már minket kezdtek fotózni.

-Gyere menjünk be gyorsan.-szaladtunk anyával a bevásárlóközpont felé.

-Azt hittem, hogy felfalnak minket.-mondtam az üzletben állva.

-Annyit szaladtam ebben az egypercben, mint Usain Bolt egész életében.-nevetett magán anya.

-Kicsit erős, de nem nagy túlzás.-nevettem.

-Miben segíthetek?-jött oda hozzánk az eladó.

-Megleszünk köszönjük.-mondta anyám azonnal, nem szereti ha még itt is körbe ugrálják.

Mint az átlagos emberek vettünk mindent ami egy jó vacsora elkészítéséhez szükséges. Néztek is, hogy mi járunk vásárolni, de nem lehet mindnent szegény Monicaval csináltattni. Egyébként ő már olyan régóta dolgozik a családunknál, hogy olyan mintha már ő is Bels lenne.

-Akkor megvettünk mindent?-kérdezte a kasszánál állva.

-Azt hiszem igen.-gondolkodtam el egy pillanatra.

Ahogy végeztünk egyből a lépcsőkön keresztül próbáltuk meg elhagyni az épületett amikor egy idegen anya csomagjait a kezemből kilőkve elhaladt mellettem. Ahogy le hajoltam a csomagokért valaki anya ijedt testét magához húzta majd fegyvert fogott a fejéhez, engem pedig egy másik férfi a földre ültetett és ott szegezte a fejemnek a pisztolyt.

-Valaki segítsen.-kezdtem el kiabálni mikor a férfi befogta a számat, de én az ujjait megharapva sikoltoztam tovább.

-Kuss legyen-ütött arcon, már azt hittem, hogy nekünk semmi esélyünk mikor egy számomra ismeretlen harmadik személy a segítségünkre sietett.

-Hey, haver ideje lenne felkellned.-noszogatott a legjobb barátom.

-Tegnap értem haza a bevetésről, hagyj hadd pihenjek.-fordultam volna át a másik oldalamra mikor a párnát kivette a fejem alól.

-Ma be kell mennünk anyámhoz az üzletbe tudod.-nézett rám, legszívesebben összevertem volna, hogy kivette a fejem alól a párnát de reggel volt és ráhagytam.

-Akkor most öltözzek?-kérdeztem az ágyon ülve.

-Jó lenne, igen.-magyarázta.

-20 perc zuhanyzással együtt.-álltam fel az ágyról.

kurvára utálom ha felkeltenek, főleg egy igen nehéz akció után. Persze neki semmit nem kellett csinálni mert ő csak IT de akkor is, én keményen harcolok más emberek éppen maradásáért.

-Kész vagyok.-jöttem ki a fürdöből.

-Indulhatunk?-kérdezte.

-Induljunk.-vettem magamhoz a fegyverem és kiléptem az ajtón.

Éppen a bevásárlóközpont parkolójához értünk mikor a Vip személyeknek fentartott parkolóban megláttam John Bels egyik maybach-ját parkolni.

-Ezek is itt vannal.-jegyeztem meg hangosan.

-Kik?-kérdezte mellettem a haverom Josh.

-Bels-ék.-vágtam hülye arcot azonnal ahogy kimondtam a nevüket.

-Szeretnénk nekik dolgozni.-lebegett a szeme előtt a dollár jel.

-Inkább lőjenek le.-és ahogy kimondtam egy lővést hallottunk.

-Azt hiszem akció van, de remélem, hogy nem ránk lőnek.-nézett rám.

-Most megyek.-szálltam ki a kocsiból és egyből keresni kezdtem azt a helyet ahonnan lőhettek.

-Segítség.-kiabálta egy nő.

Ahogy közelebb értem a lépcsőkhöz amik egyenesen a bevásárlóközpontba visznek fel, már tudtam, hogy nagyon közel vagyok a bajhoz. És igazam is lett az utolsó fordulóban ült egy lány a földön és vele szemben állt az anyja. Tudtam, hogy cselekednem kell.

-Hé faszfejek, gyertek és velem játszatok inkább.-mosolyogtam az arcukba, hisz tudtam, hogy nagyon fájdalmas lesz számukra a játék amit játszani fogok velük.

-Ti fussatok.-szóltam rájuk, és ők a kérésemnek elegettéve azonnal szaladni kezdtek.

Nem tudom,hogy pontosan mennyi ideig játszottam a fiúkkal, csak arra eszméltem fel ahogy a rendőrség egyik embere elvisz onnan és egyenesen a parkolóba sétál velem.

-Köszönöm.-Jött oda hozzám Mrs.Bels.

-Igazán nincs mit.-töröltem le az arcomról a vért.

-Ő hogy van?-kérdeztem, és a mentőautóban nekem háttal ülő lány kezdtem figyelni.

-Jól csak megijedt.-magyarázta.

-Most jöjjön velünk Alexander.-állt oda mellénk a rendőr én pedig el sétáltam a Bels család közeléből és reméltem, hogy örökre.