Katy
Az iskolában teljes nyugalom volt. Rachellel beszélgettem a szekrényünknél és megállás nélkül figyeltem a lépcsőt, hogy mikor jön meg Josh.
-És úgy hallottam, hogy elvileg tegnap, egy nagyon hirtelen jött költözès miatt, beiratkozott hozzánk egy fiú...-kezdett pletykálni Rachel és én tudatalatt ugyan felfogtam, hogy Larionról van szó, de testileg nem tudtam reagálni rá, mert megjelent Josh szőke haja. Egy fekete alapon színes falfirka mintás pólót és térdig érő farmert viselt. A táskáját lazán a vállára dobta és a szeme előtt, az orrán egy pilóta fazonú napszemüveg pihent. Mellette a legjobb haverja, Justin sétált, kezében kosárlabdával.
-...téged néz. Te nem is figyelsz rám!-rántott ki Rachel hangja a kábulatból.
-Hogy mi? Dehogynem!-hazudtam.
-Nem. Nem figyelsz! Egyébként arról beszéltem, hogy az új srác milyen helyes és, hogy folyton téged néz-biccentett a fejével a hátam mögé, mire megfordultam. Larion a falnak dőlve állt, zsebre tett kézzel és meredten bámult engem. Kicsit ijesztő volt. Nyeltem egyet. Larion tekintete arrèbb siklott rólam. Először azt hittem, hogy Rachelt nézi, de aztán meghallottam egy barátságos hangot.
-Szia, Katy!
Meglepetten kaptam oda a fejemet és a pillantásom találkozott egy kékeszöld szempárral.
-Szia, Josh!-mosolyodtam el, aztán kiváncsiságból a fal felé néztem, ahol az előbb Larion állt, de mostanra köddé vált. Teljesen felszívódott.
-Arra gondoltam...-kezdte Josh, de a csengő félbe szakította, mire halkan káromkodott egy sort.-Órák után tudunk beszélni?
-Persze-mosolyogtam rá, aztán lazán intettem, míg ő elindult a termünk felé.
Rechel sejtelmesen mosolygott rám.
-Mi az? Szerintem nem arról akar beszélni!-ráztam meg a fejemet.
-Dehogynem!-vágta rá a barátnőm, mire én hitetlenül megforgattam a szememet és a szekrényajtómat becsukva elindultam a folyosón kémia órára.
Az órák csigalassúsággal teltek, én pedig egyre kíváncsibb lettem, hogy mit is akar Josh mondani. Rachel folyamatosan tömte a fejemet a hülyeségeivel, míg meg nem untam, akkor aztán teljesen kizártam a csajt a fülhallgatóm segítségével. Az utolsó óra után megvártam Josht és együtt indultunk el kifelé az épületből.
-Miről akartál beszélni?-néztem rá és szinte tűkön ülve vártam a válaszát.
Idegesen a hajába túrt, mire én a válla felett elpillantva észrevettem Lariont, aki lassan sétált néhány lépéssel lemaradva mögöttünk és Josht figyelte.
-Azt akartam megkérdezni, hogy van e valami programod péntek estére.-nyögte ki nagy nehezen.-Mert arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt a hét végi sulis bálra.
-Hm...-tettettem gondolkodást, közben majdnem megőrültem belül és kis híján ráordìtottam szegény Joshra, hogy "Na mégis mit gondolsz?", de végül visszafogtam magamat.-Aha. Persze. Miért ne?-bólintottam, mire Joshon látszott, hogy megkönnyebbült.
-Király! Akkor érted megyek mondjuk hatra. Megfelel?
-Igen. A hat az tökéletes!-mosolyogtam.
-Holnap találkozunk. Szia!-intett, aztán gyorsan elsietett az iskola parkolója felé. Mosolyogva figyeltem őt, amíg el nem tűnt a szemem elől. Nem érdekelt, hogy úgy nézek ki, akár egy eszelős kukkoló, igazán boldog voltam, de ez a boldogság hamar tovaszállt.
-Komolyan ő? Mégcsak nem is az eseted!-szólalt meg a hátam mögött egy hang, mire megpördültem.
-Logan!-emeltem a kezemet a mellkasomhoz, mire kaptam egy szúrós pillantást.
-Még mindig Larion!-kórholt le ismét, aztán abba az irányba nézett, ahol Josh eltűnt.-Tényleg nem értem, hogy mit eszel rajta.
-Kedves és vannak érzései-utaltam Larion gyengeségeire, mire ő felnevetett.
-Egy bájgúnár!-vágta rá, aztán engem kikerülve elindult, én pedig követtem.
-Egyáltalán nem bájgúnár-ráztam meg a fejemet.
-Ki fog használni. Szinte száz százalékik biztos vagyok benne, hogy valami más miatt akar téged.-mondta határozottan.
-Miért vagy ebben olyan biztos? Netán ismered?
-Nem. De tudom, hogyan szoktak viselkedni a hozzá hasonlók.
-Ez hülyeség!
-Fogadunk?-állt meg és vigyorogva fordult felém.
-Igen!-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Ha a hét végéig nem jöttök össze, akkor meg kell csókolnod!-jelentette ki, mire kikerekedett a szemem és felfordult a gyomrom.
-Te begolyóztál!
-De ha te nyersz, akkor kilépek.-mondta ki, mire én azonnal belementem.
-Rendben.
-Oké-mosolyodott el, aztán elindult az utcán, de még egyszer visszakiáltott-Attól még bájgúnár!
-Az agyamra mész, Leo!