Katy
Teljes csendre ébredtem. Kipihent voltam. Ritka az ilyen. Régebben a szombat reggelem egyszerűen indult. Reggeli, aztán át Rachehöz. Filmezés, bulizás egész hétvégén, de ez gyökeresen megváltozott, mikor Larion belépett az életembe.
Nagyot sóhajtottam és kimásztam az ágyból. A konyhát teljesen üresen találtam, ami nem igazán lepett meg, hiszen korán volt, de mikor már egy órája ültem a pultnál, az egész kezdett gyanús lenni. Larion mindig kirán kelt. És alig egy perccel azután, hogy kiléptem a szobámból, ő is megjelent.
Biztos elaludt. Hosszú volt a tegnap este. Hát...tévedtem. Larion szobája üresen tátongott. Átkutattam az egész házat, de a testőröm sehol nem volt. Lehet, hogy amiket tegnap mondtam, mélyen érintették. Tudtam, hogy nem kellett volna hazudnom, de nem hittem volna, hogy ennyi elég ahhoz, hogy felmondjon. Ekkor kinyílt a földszinten egy ajtó, mire futni kezdtem. Annyira siettem, hogy még bele is rúgtam a lépcső egyik korlátjába. Legnagyobb csalódásomra azonban apa állt a konyhában, pizsamában. A testőröm sehol.
-Apa! - szólaltam meg, mire felém fordult. - Hol van Larion?
-Szabadnapot vett ki - mondta apa és beleivott a kezében lévő narancsleves pohárba. - Ma azt csinálhatsz, amit szeretnél. - pillantott felém.
Legbelül megkönnyebbültem. Akár bevallom neki, akár nem, nem akarom elveszíteni. És, ha minden igaz, nem is fogom, ráadásul ma azt csinálok, amit csak akarok.
Felrohantam a szobámba és rácsörögtem Rachelre.
-Hali! - szólt bele.
-Szia. Ráérsz ma?
-Persze.
-Öt perc múlva nálatok - köszöntem el tőle és gyorsan felöltöztem.

Rachel már várt rám, mire odaértem és együtt indultunk el a buszmegálló felé.
-Hova megyünk?
-Mindegy. Csak szórakozzunk egyet! - mosolyogtam rá, ami látszólag feldobta - Mozi, vásárlás, buli...tök mindegy.
-És hol van Larion? - pillantott el a vállam felett.
-Ő... - elgondolkodtam, hogy mit mondjak - Ma elfoglalt.
-Azt hittem dolgoznia kell. - pillantott rám Rachel.
-Igen. - csaptam le a témára - Dolgozik. Ma...nem ér rá.
-Katy? - állt meg a barátnőm és felém fordult. - Tudom mit dolgozik Larion. Nekem nem kell hazudnod. Valójában eleve elmondhattad volna az igazat.
-Mi...mire gondolsz? - tettem a hülyét.
-Tudom, hogy a testőröd - mondta ki, mire kikerekedett a szemem.
-Elmondta?
-Aham. De eleve sejtettem.

Larion
Griffin irodája előtt toporogtam. Már elmúlt dél, de addig nem léphetek be az irodába, míg ő azt nem mondja. Ekkor kitárult előttem az ajtó és az egyik régi munkatársam, Adam invitált be.
-Foglalj helyet! - intett az íróasztal felém lévő széke felé Griffin, aki szokás szerint a helyén ült.
-Miért hivattál ide? - kérdeztem és bár semmi kedvem nem volt hozzá, leültem.
-Meg akartam kérdezni, hogy haladsz az új munkával.
-De persze egy email vagy egy telefonhívás ehhez túl egyszerű, nem igaz? - kérdeztem gúnyosan.
Griffin hideg tekintettel elmosolyodott.
-Hallottam Marcustól, hogy milyen jól dolgozol. Gondoltam, hogy így lesz. Viszont kénytelen voltam megbüntetni téged valamivel. Először testi fenyítésre gondoltam, de aztán megjelent Marcus és sok pénzt ígért, hogyha odaadom neki az egyik legjobb harcosomat. - magyarázta meg.
-Eladott engem - suttogtam rideg hangon, amelyet csak régen, a célpontjaimnál használtam.
-Kénytelen voltam. Nem adtál bele mindent. Kellett egy kicsi megfélemlítés...
-Úgy kezelsz, mint egy tárgyat! - csattantam fel. - Eladsz, ha úgy tetszik és visszaveszel, ha ahhoz van kedved. Ez így nem járja! Ember vagyok. Olyan, mint te! - kiabáltam az arcába.
-Igazad van - bólintott, mire kikerekedett a szemem. Marcus...ő most ...tényleg beismerte, hogy tévedett. - Eddig úgy kezeltelek. Most viszont választhatsz. Testőr maradsz vagy visszatérsz ahhoz, amelyre kiképeztek, aminek teremtettek? Rajtad áll.
Újra bérgyilkos lehetnék. Az egyik legjobb. Viszont ott van Katy. De ő nem úgy érez, ahogy én. Egyenes út vezet vissza a régi életemhez és én fontolóra veszem az ajánlatot egyetlen lányért? Mi történt velem?
Szerelmes lettem.

Katy
A nap folyamán mindent kipróbáltunk, amit régen imádtam, de semmi nem tudott lekötni. Hiába volt mellettem Rachel, hiányoltam valamit. Vagy inkább valakit. Bár Larion eredetileg a testőröm volt, a végére már sokkal több lett. Az életem részévé vált. Nélküle mindegy, hogy merre mentünk, mindegy, mit csináltunk, semmi nem fogott meg, mert ő nem volt mellettem.
Este kicsit fáradt voltam, mire hazaértem. Apa a laptopjával a kezében ült a pultnál és gépelt. Letelepedtem vele szemben és a márványra hajtottam a fejemet. A hűvös anyag lassan melegedett fel a bőröm alatt.
-Milyen volt a napod? - pillantott rám apa a szeme sarkából.
-Jó. Larion mikor ér haza? - kérdeztem és felkászálódtam a székről, hogy kivegyek egy kis narancslevet.
-Nem is tudom, hogy mondjam el, Katy - sóhajtott nagyot apa és lecsukta a laptopot, amitől rossz érzésem támadt. Ilyet csak akkor csinált, ha tényleg komoly dologról volt szó. - Larion már nem jön vissza. - mondta ki, mire bennem megállt az ütő. - Visszament bérgyilkosnak.
-Nem... - motyogtam inkább saját magamnak, mint neki. A narancslé kiesett a kezemből, halk puffanással ért földet a műanyag üveg és a narancsasárga lé kifolyt belőle a padlóra.
-Már reggel óta tudom, de a megbízója arra kért, hogy csak este áruljam el, mikor már vége a napnak. Akkorra válik csak biztossá. - magyarázta apa. - Holnap megérkezik az új testőröd...
Csupán tudatalatt érzékeltem, hogy apa beszél hozzám, de nem fogtam fel, hogy mit mond. Csak egy dolog járt az agyamban. Larion elment.
Megperdültem és nem törődve sem apával, sem a kifolyt narancslével, felrohantam egyenesen Larion szobájába. Feltéptem az ajtót és berontottam rajta. A szoba teljes rendben volt, mint régen mindig. A takaró szépen szétterítve az ágyon, a szekrén, üresen tátongott, de a párna alatt találtam egy pólót. Világoskék volt, telekenve festékkel. Ez volt rajta Larionon a bulin. Ezt viselte akkor is.
Összerogytam. A fájdalom már elviselhetetlenné fokozódott és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.