Ideges voltam. A tenyerem izzadt és próbáltam rendezni a gondolataimat, miszerint most fogom elmondani anyáéknak. Itt állunk előttük, őket bámúlva, félve a következményektől. Nyeltem egy nagyot, majd inkább anya szemébe néztem, mint apáéba.

- Szerelmes vagyok Jungkookba!- jelentettem ki.

Látszatra is lebénúlt mind a kettő szülőnk. Apa csak bámúlt minket, folyamatosan végig mérve az egész lényünket. Anya halványan elmosolyodott, majd apára sandított. Apa megköszörülte a torkát, majd vett egy mély levegőt.

- Én már régen tudtam.- mosolygott anya.

- Honnan?- kerekedtek ki Jungkook szemei.

- A fiaim vagytok. Ismerlek titeket.- mosolygott kedvesen.

- Apa?- kérdeztem félve.

Apa csak felállt, majd közelebb lépett hozzám. Olyat tett, amit nem vártam volna soha az életben. Szoros ölelésbe vont, majd megpaskolta a hátamat. Arcomra egy hatalmas mosoly szökött fel.

- Igyázz rá!- suttogta fülembe, majd elengedett.

- Gyertek ide!- vont anya is szoros ölelésbe, immár mind kettőnket.

~ 3 év múlva ~

- Jézusom anya! Izgulok.- szorítottam a kezét.

- Nem kell. Csodálatosan nézel ki és a vőlegényed is gyönyörű! Büszke vagyok rád!- ölelt meg.

- Köszönöm, anya!- búgtam nyakhajlatába.

- Mennem kell. Vár a másik fiam.- kuncogott.

Elmosolyodtam, majd megnéztem magamat újra a tükörben. Itt van a nagy nap. Három év után végre összeházasodunk. Annyira boldog vagyok, hogy azt nem lehet szavakba önteni. A szüleimnél megértőbb emberekkel még sosem találkoztam életemben. Mindenben támogatnak minket. Már csak az a kérdés, hogy hogyan érdemeltem ki ezt a sok törődést, támogatást és Jungkook szerelmét.

•••

Az esküvő hamar lezajlott. Egyikünknek sem volt kérdéses, hogy igent mond. Bármekkora bűn volt is ez amit tettünk... Együtt tettük. A közös vétkünk. Ritka az olyan, mint a mi kapcsolatunk. A milyénk különleges, egyedi. Nem voltunk testvérek, de mégis. Soha senkibe nem voltam szerelmes csak belé. Senki se tudott annyira felvidítani, mint ahogy azt ő tette. Fehér ingét, lassan, komótosan vette le, mi az idegeimet tépte. Teste az évek során még kívánatosabb lett, mint ahogy volt.

- Nem segítesz, ha már a nászéjszakán vagyunk?- vigyorgott pimaszul.

- Jobban szeretem nézni, ahogy te teszed. Már a látványodtól képes lennék elmenni...- nyőgtem az utolsó mondat után.

Csak úgy vigyorgott, mint egy hülye. Tetszett neki, mikor őt dícsérem, ezzel növelve az amúgy is nagy egoját. Miután levette magáról már az utolsó ruha darabot is, ami már rajtam se volt, beleült az ölembe, egyenesen férfiasságomra.

- Akarsz?- kezdett el ringatózni nemességemen, mit hatalmas sóhajokkal díjaztam.

- Mindenedeth... Akaromh...- nyeltem a két szó között.

~ 1 év múlva ~

Jungkookkal végre megvettük a közös házunkat Busanban. Eddig is volt egy kisebb lakásunk, de az nem volt ekkora nagy, mint ez a kertes ház. Derekánál átölelve néztem vele együtt a naplementét kint a kertben. Államat vállára tettem, szorosan hozzá bújva.

- Örökre veled akarok maradni!- suttogta.

- Már senki nem választhat el minket.- öleltem szorosabban.

Dúdolni kezdtem egy Jungkooknak egy dalt, mit nagyon szeret. Így néztük mi a naplementét, összebújva, szerelmesen, biztonságba.

~Vége~

Sziasztooook❤️❤️❤️ na hát ennek a könyvnek is vége van 😊 Remélem tetszett nektek. Ezt a videót pár héttel korábban találtam, de, hogy képben legyetek, ezt dúdolta Taehyung. Az eredeti zenét is meg tudtam volna mutatni, de ez így sokkal hitelesebb szerintem vagy nem tudom😅😅😅 Nagyon szerettem ezt a könyvet írni és köszönöm a sok jó kommentet és a vote-okat❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

Itt az eredeti zene:

Mellesleg majdnem ugyan olyan a hangja mint Tae bácsinak😍😂