Reggel kómás, fájó szemekkel kelltem. Jungkook már nem volt mellettem szóval gondolom reggelizni van. Még mindig szégyellem magamat a tegnapi miatt. Túl nehéz eset lehetek neki. Mondjuk már 13 éve ismer engem szóval nem nagyon lehet neki semmi se meglepetés. Megrezdült a telefonom, mit azonnal megnéztem, hogy ki írt.

Rm: Szia! Nem mehetnék át egy kicsit hozzátok? Mesélni szeretnék, na meg elég régen találkoztunk stb. Szeretnék mostmár énekelni egy jót valakivel.

Taehyung: Gyere! ^^

RM: 10 perc és ott vagyok! Szólj Jungkooknak, hogy találja fel magát nélküled, mert nem fogsz egy hamar szabadulni XDDDD

Taehyung: Redben XDDD

Letettem a telefonomat, majd leszágúldottam a konyhába, ahol Jungkook egy szendvicset falatozott. Felnézett rám, majd megvillantotta az őrülten szexi féloldalas mosolyát. Oda mentem hozzá, majd hátulról átöleltem.

- Tíz perc múlva itt van Namjoon.— motyogtam nyakhajlatába.

- Gondolom én meg húzzak a faszba.— nyelte le az utolsó falatot is.

- Mi lenne, ha meghallgatnál minket? Elméletben van egy jó zenéje és ma elpróbáljuk. Na?— ültem vele szembe, mire láthatólag is tetszett neki az ötlet.

•••

- Hol a gitár?— kérdeztem kissé ingerülten.

- Ott!— mutatott a garázs egyik sarkába Jungkook.

- Köszi!— mosolyodtam el.

- Kezdhetjük?— kérdezte Namjoon, mire bólintottam.

•••

Jungkook heves tapsolásba kezdett, mi meg Namjoonnal csak vigyorogtunk egymásra. Lepacsiztunk, majd büszkén tettem le a gitárt. Ez a zene tényleg nagyon jó lett!

- Jungkook hozol nekünk valami innivalót?— kérdezte udvariasan, RM.

- Ja!— bólintott, majd elindult.

- Na szóval. Képzeld össze jöttem Jinnel.— mondta el a jó hírt, mire mégjobban vigyorogni kezdtem, hiszen erre várt mindenki már mióta.

- Végre! Azt hittem, hogy sosem történik meg!— kuncogtam.

- És veled mi van?— biccentett rám.

- Szerelmes vagyok. De nagyon.— ráztam meg a fejemet hitetlenkedve, hiszen még én is alig hittem el.

- Ki a szerencsés?— kérdezett rá, mire csak mélyen belenéztem a szemébe.- Jézusom! Nem mondod, hogy Jung...— tátotta el a száját.

- De!— bólintottam.

- Mi van velem?— lépett be az italokkat az öcsém.

- Semmi!— vágtuk rá szinkronban, majd elvettük az italokat.

- Neked milyen lányok jönnek be?— kérdezte Jungkook-ot, Nam.

- Hát... Legyen kb. akkora, mint én, sportos legyen, szép hangja legyen és barna, rövid haja.— vont vállat, mire mind ketten ledermedtünk RM-mel.

Most komolyan engem írt le ez a gyerek?

•••

Dél fele Namjoon elment. Ezután Jungkookkal összebújva néztem egy filmet. Már majdnem bealudtam, mikor elkezdte simogatni az arcomat. Elmosolyodtam, majd ráemeltem a tekintetemet.

- Namjoonnal miről beszélgettetek?— simított hajamba, maj a tincseimmel kezdett el játszadozni.

- Végre összejött Jinnel. Na meg bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok valakibe.— bújtam hozzá, mint egy kiscica.

- Aranyos vagy.— kuncogott, majd egy puszit hintett, puha arcomra.

Ez után már ténylegesen be tudtam aludni. Jungkook mellett minden olyan könnyünek és felhőtlennek tünt. Olyan volt, mint egy földre szállt angyal. Hamarosan vége a szünetnek, amit én nagyon nem szeretnék. Még mindig bennem van az a félelem, hogy Jimin bármikor elveszi tőlem a testvéremet és Jungkook őt fogja majd helyettem szeretni.

Jungkook szemszöge:

Taehyung úgy aludt a karjaimban, mint egy aranyos kiscica. Nem akartam sosem elengedni. Annyira szeretem ezt a hülyét, hogy majd' belehalok. Világ életemben nem létezett más számomra csak ő. Jimin nem tudom, hogy miért, de vonzott engem. Olyan volt, mintha csak azért jött volna ide, hogy elcsábítson Taehyungtól. Szerettel uralkodni a testvérem felett, mivel így legalább sose durvul el a helyzet semmilyen téren. Szerettem volna, ha ez a nyugodt, egyben gyönyörű pillanat örökké tartott volna. Sose mondtam még neki, hogy mennyire is szép valójában az egész lénye. Szinte tökéletes. Ő maga a tökéletesség.