A napok úgy teltek, mintha percek lettek volna. Olyan gyors, hideg és elveszett volt minden, hogy azt nem lehet elmondani. Jungkookkal is ugyan így romlott minden. Már egymáshoz sem tudunk szólni veszekedés nélkül. Minden este úgy fekszek le, hogy reménykedet, többet nem kelek fel. Összekuporodva a saját bánat mocsaramba akarok megfulladni, amit Jungkook okozott nekem. Éppen téli szünet van. Annak is a közepe. Már eltellt karácsony. Persze Jungkook se és én se adtunk egymásnak semmit.

- Nektek mi a bajotok?— szólalt meg anya, miközben néztem vele egy filmet.

- Kiknek?— néztem rá.

- Neked meg Jungkooknak. Folyamatosan csak veszekedtek. Mi történt?— kérdezte, aggódó tekintettel.

- Másak az élet elképzeléseink. Úgy látszik én nem vagyok az övében.— vontam vállat, majd felkelltem és inkább felmentem a szobámba, ahol Jungkook tartózkodott.

Csak ült az ágyán és nézett ki az ablakba. Leültem az ágya sarkába, de még mindig nem érdekelte, hogy én is jelen vagyok. Egy kis idő múlva megelégeltem ezt, majd hátulról szoros ölelésbe vontam. Fejemet, nyakhajlatába fúrtam, így beszívva az oly' régen érzett illatot. Hátra hajtotta a fejét, így az övé az én vállamon volt. Egyik kezemet mellkasára helyeztem, pont a szíve fölé. Ugyan olyan gyorsan vert, mint az enyém.

- Érzed ezt?— szólaltam meg lágy hangon.

- Mit?— kérdezte meg.

- A bizsergést, a melegséget, hogy mindjárt kiszakad a szíved, a biztonságot, a nyugalmat...— suttogtam fülébe.

- Érzem.— sóhajtott fel.

- Szeretlek Jungkook és ezt Jimin nem veheti el tőlem és senki más sem. A tied vagyok.— csókoltam nyakába és neki ennyi kellett.

Eldöntött az ágyon, majd nyakamra tapadt a szájával. Jólesően sóhajtottam, hiszen iszonyatosan izgató volt, hogy én voltam alul. Keze levándorolt, egyenesen a combomra, majd fel a hasfalamra. Megfogta a pólóm alját, majd letépte rólam. Nyelvével csak úgy szántotta a bőrt, érzékeny pontjaimon. Úgy vette kezelésbe a mellbombóimat, mintha ez csak minden napos lenne nálunk.

- Ahh...— nyőgtem fel, mikor jobb kezével elkezdett ingerelni oda lent, a nadrágon keresztül.

Nem sokkal később levette rólam az utolsó ruha darabokat. Azt ne kérdezzétek, hogy mikor, de rajta már csak egy félig kigombolt ing volt. Nyelvével egyre lejebb és lejebb haladt, míg nem az alhasamhoz ért. Már csak ennyitől képes lettem volna elmenni. Lenéztem rá, mire kerek szemekkel tapasztaltam, ahogy szépen lassan ráhejezi kezét a farkamra, majd lassan elkezdi húzogatni rajta a bőrt. Én csak kéjesen nyőgtem alatta. Tetszett az alávetett szerepem. Lábammal csak úgy terpesztettem, hogy mégjobban hozzá tudjon férni ahhoz a részemhez.

- Gyönyörű vagy...— suttogta ajkaimra, de nem csókolt meg, mit kissé hiányoltam.

- Csókolhj mehg... kéhrlekh...— lihegtem ingerülten.

Tette a kérésemet, majd finom eper ízű ajkait az enyémhez érintette. Olyan szenvedélyesen csókolt, mint még eddig senki soha. Akartam őt. Mindenhogy. Az övé akartam lenni újra és újra. Egybeolvadni vele és együtt sűllyedni el a mocsárban. Észre se vettem, de egyik ujját belém helyezte, majd elkezdete mozgatni. Mámorító érzés volt. Nem fáj, viszont a másodiknál már muszáj volt egy kicsit nagyobbat nyőgnöm.

- Ha nagyon fáj akkor szólsz és megállok.— nézett a szemembe, magabiztosan, mire én bólintottam egy aprót.

Kezemet hajába vezettem, így húzva le magamhoz egy apró puszira. Szinte egymás levegőjét szívtuk. Újra és újra olyan hangokat és érzéseket váltott ki belőlem, amiket el sem tudtam képzelni, hogy léteznek.

- Tégedh akharlakh!— morogtam türelmetlenül a szájába.

Óvatosan illesztette bejáratomhoz a nemességét, majd félig elmerítette bennem. Felsikkantottam a fájdalom érzésére. Újfent kezébe vette a tagomat, majd ütemesen kezdte el kiverni nekem, miközben a nyakamat csókolgatta, szivogatta és harapdálta. Tekintetem elködösült és nem hallottam semmit se. Felemeltem a csípőmet, jelezvén, hogy mehet egészen tövig.

- Dugjh megh... keményenh...— emeltem fel a lábamat, majd dereka köré fontam, hogy jobban érezzem őt.

- Olyanh forróh vagyh...— nyőgött fel.

- Ahh!— nyőgtem egy hatalmasat, mikor lökött rajtam egy erőset, majd még egyet és így tovább.

Nyőgéseimből, sikítások lettek. Annyira jó volt, hogy ezt nem lehetett leírni semmivel. Jungkook az egész lényemet kitöltötte a hatalmas péniszével. Úgy vonaglottam alatta, mint egy jó kurva. Egyre keményebben és keményebben lökött. Csodálkoztam, hogy az ágy nem esett még szét. Na meg azt is, hogy anyánkék nem hallották meg. Egyszerre nyőgtünk mind ketten. Teljesen egybe olvadtunk. Az orgazmus hullámai is megjelentek egy idő után.

- Kemémyebbenh!— fogtam meg feszes fenekét, majd mélyebbre toltam magamban, mire mindketten remegve éreztük az eljövő orgazmust.

- Taehyungh mindhjárht... ahh...— nyőgte, hangosabban, mint eddig valaha.

Több se kellett, egyszerre élveztünk el. Az egész testünk remegett, folyt rólunk a veríték és egymás levegőjét kapkodtuk. Kihúzódott belőlem, majd szorosan hozzám bújt, mire én erős karjaimba zártam. Fogalma sincsen arról, hogy mióta vártam én már ezt.