Menteni akartam azt amit még meg lehet menteni. Megszorítottam Jungkook kezét, majd vettem egy nagy levegőt. Jót akartam Jungkooknak. Az akartam, hogy szép élete legyen. A lehető legszebb. Nem most van mindennek az ideje. Már nyitotta volna a száját, de gyorsan közbe szóltam, hiszen eszembe jutott egy sulis dolog, amit még nem vitattunk meg anyáékkal.

- Együtt fogunk énekelni a szalagavatón!- improvizáltam.

- Gratulálok!- szólalt meg apa, mosolyogva (?).

- Köszönjük!- hajoltam meg előttük, majd Jungkookra sandítottam, aki csak kerek szemekkel nézett engem.

Mivel még mindig a kezemet fogta, megragadtam az alkalmat és gyorsan felhúztam magammal a szobánkba. Idegesen csuktam be az ajtót, majd hajamba túrtam. Kook még mindig értetlenül nézett rám. Nem tudtam a szemébe nézni. Becsuktam a szememet, majd neki dőltem a falnak.

- Ez mi a fasz volt?- suttogta idegesen.- Ennyire nem mernéd elmondani nekik? Legalább annyit mertél volna, hogy szeretsz engem...- mondta csalódottan.

- Megvédtelek.- ráncoltam a szemöldökönet.

- Mitől?- éreztem meg, hogy közelebb jött.

- Attól, hogy kidobnak minket a házból vagy esetleg intézetbe dugnak téged, engem meg kiraknak.- nyitottam ki a szememet, de mikor megláttam, hogy milyen közel van azt kívántam bár ne tettem volna.

- Én csak veled akarok lenni... Veled vagyok boldog!- döntötte fejét mellkasomnak.

- Ezért mondtad, hogy szakítsunk.- feleltem kissé gúnyosan.

- Tudtam, hogy amúgy nem mentél volna le ha nem mondom...- mosolygott.

Ez a gyerek okosabb, mint hittem volna. Akkor most haragszik rám vagy nem? Nem tudok kiigazodni rajta. Viszont az biztos, hogy nem mehet sokáig tényleg ez a titkolózás. Csak a szobánkban vagyunk azok akik vagyunk és egyszer nekünk is ki kell repülni innen...

- Egy kis geci vagy.- sóhajtottam, a plafont kémlelve.

- Mérges vagyok rád!- ütött enyhén a mellkasom másik felére.

- Én is rád!- tettem fejemet az övére.- De nem is lennénk testvérek az ilyenek miatt, nem? Mi mindig veszekedtünk, de közben imádtuk egymást. Vicces...- mosolyodtam el.

- A magad nevében beszélj, öreg!- horkantott fel.

- Öreg?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Bizony nagypapi!- nevetett.

- Törpe.- vontam meg a vállam.

- Mit mondtál?!- emelte fel a fejét.

- Törpe.- mondtam ki újra, artikulalva a szót, hogy kellő képpen megértse amit mondok.

- Bazdmeg! Két centi van köztünk!- háborodott fel.

- Akkor is kissebb vagy.- vigyorogtam.

- Kurva vicces vagy!- zsörtölődött.

- Szeretsz?- karoltam át derekát, majd közelebb hajoltam hozzá.

- Tudod, hogy mennyire.- suttogta, szemembe nézbe.

- Tőled szeretném hallani.- érintettem össze az orrunkat, ezzel is még nagyobb zavarba hozzva őt.

- Szeretlek.- csókolt meg lágyan.

Karja nyakam köré fonódott, ujjai pedig tincseimmel kezdtek el játszani. Szerettem az ilyen csókokat. Ilyenkor mutattuk ki, hogy mennyire is szeretjük a másikat valójában. Érzelmes volt és lassú, könnyed iramu. Semmire se cseréltem volna ezt el.

- Boldoggá akarlak tenni.- váltam el tőle, majd homlokomat az övének döntöttem.

- Akkor tegyél.- válaszolt nemes egyszerűséggel.

- Ez nehéz Nyuszi.- pusziltam meg száját, így lezárva a témát.

Ez után majd légyszives ne utáljatok❤️❤️❤️❤️