Az utóbbi napokban észre vettem, hogy Hoseokot egyre jobban elhanyagoltam, így ma rendeztem vele egy pasis napot, ahol csak mi ketten leszünk. Boldog voltam, hiszen tényleg nagyon rég voltunk már ketten. Szeretem ezeket a pillanatokat. Ilyenkor kiadhatom magamból minden nyűgömet.

- Rég voltunk már csak kettesben.- sóhajtott jókedvűen.

- Szerintem is.- bólintottam.

Jungkook POV:

Eddig nem voltam féltékeny meg semmi, de most az vagyok! Tudom, hogy Hoseok és Taehyung nagyon szeretik egymást már egészen kiskoruk óta. Lassan már 9 éve barátok. Szerintem már Hoseok nélkül meg se lenne a seggén. Ma elhatározták, hogy a napot együtt töltik. Természetesen még tartana a szoba fogság, de Tae-t ez nem igazán hatja meg.

- Taehyung hol van?- jött le a nappaliba, apa.

- Hoseokkal ment valamerre.- vontam vállat.

- Neked szólt róla?- kérdezte anyát.

- Nem.- felelt nemes egyszerűséggel.

- Minek van a büntetés, ha cseszi betartani?- sóhajtotta, idegesen.

Nem félek bevallani, de hiányzik Taehyung. Egyszerűen csak kell nekem, mert a hiánya valami borzasztó... Ha szerelmes az ember akkor sokszor csinál faszságokar, de ezt még én se tudom titkolni, hogy nélküle nem tudok még lélegezni sem. Sosem szerettem veszekedni a bátyámmal. Az olyan, mintha magamat bántanám meg valamivel. Viszont néha tényleg elveti a súlykot.

Taehyung POV:

Éppen egy parkban ültünk, hiszen elfáradtunk. Elmentünk egyet gördeszkázni. Egy kicsit kijöttem már a gyakorlatból, tehát kicsit megterhelő volt számomra. Élveztem a friss levegőt. Nem is lehet elmondani, hogy mennyire. Szabadnak éreztem magam Hoseok mellett.

- Van valakid?- kérdezte hirtelen a semmiből.

Kikerekedtek a szemeim, majd ráemeltem a tekintetemet. Mi ez a hirtelen jött kérdés? Mondjuk van benne valami, mert elég rég beszéltem az ilyen dolgokról neki. Nem tudom mit mondhatnék. Ez olyan, mintha azt kérdezte volna, hogy nem-e akarok gyereket Kook-tól.

- Van.- bólintottam, hezitálva.

- Ki?- kortyolt bele az üdítőjébe.

- Titok.- vigyorogtam, mint egy fogyi.

-Pff... Jungkooknak fogadjunk, hogy elmondtad.- durvizott be.

Hát persze, hogy elmondtam neki, Hoseok! Nyílván mert ő az akibe szerelmes vagyok. Egész nap tudnék Guk-ról beszélni, ha lehetne. Szeretem a gyereket mi tagadás, de néha az agyamra megy és tudom, hogy kölcsönös a vonzalom.

- Neked?- kérdeztem rá én is akkor már.

- Nincs senki... Te lennél az első aki tudná.- mosolygott, szerintem nagyob is aranyosan.

- Cuki vagy.- kuncogtam.

Jungkook POV:

Vajon most mit csinálnak, amit én nem? Miről beszélgethetnek? Annyira sok a kérdés és annyira választ akarok rájuk kapni... Ez pont ugyan olyan érzés nekem, mint mikor ő volt féltékeny Jiminre, de nagyon!

- Anyaaa...- bújtam hozzá.

- Mi a baj, szivem?- simogatta a hajamat.

- Szerelmes vagyok...- sóhajtottam.

Anyának bámit el lehet mondani! Vicc nélkül! Mindent megért és kedves is velünk. Apa más helyzet. Szigorú és nehezen ért meg dolgokat. Lehet ezért is egészítik ki egymást anyuval. Viszont nála jobb apát nem tudnék elképzelni.

- Te is? Valamikor még Taehyung is ezért volt letört.

Tae is vajon ugyan ezt érezte, amit én? Lehet. Sőt! Biztos.