Sose szerettem,  ha egész nap azt kellett néznem,  hogy annyira levagyok szarva,  mint eddig még soha.  Anyáék kitervelték,  hogy szoba fogságban kell lennem,  mert nem vigyáztam eléggé Jungkookra. Ez pedig most azt eredményezte, hogy én itthon rohadok, Jungkook pedig Jiminnel elment moziba. Sikerült felfognom, hogy csak barátok de akkor is frusztrált vagyok miatta.

- Gyere már haza...- sóhajtottam, olyan délután 5 körül.

Persze imáimat nem hallgatta meg az isten. Fél óra múlva sem jött haza. Kezdtem félni, hogy vajon most mit csinál . Nem tart azért 3 órán keresztül egy film és csak fél órára van tőlünk a mozi. El akartam menni amúgy én is velük de nem lehetett. Anyáék persze mindig a tervemet meghiúsítják.

- Kicsim nem hívnád fel Jungkook-ot?- jött be anya a szobába.

- Nem.- válaszoltam flegmán.

- Légyszives.- nézett rám kérlelően.

Nagyot sóhajtottam, majd elővettem a telefonomat. Megkerestem Jungkook névjegyét, viszont mikor felhívtam már megint nem vette fel. Ránéztem anyára, aki csak egy hosszú sóhaj után kiment a szobából.

Me: Hol a faszban vagy?!

Gukkie❤️: Elmentünk Chimmel kajálni valamit, mert éhesek lettünk .

Me: És akkor már nem is kell felvenni a telefont??

Gukkie❤️: Bocsi de tele tömött szájjal azt hitted volna, hogy baszok.

Me: Hülye vagy?!

Gukkie❤️: Nem, Tart csak mindig ez van bármikor elmegyek Jiminnel valahova.

Me: Anya kérdezte, hogy hol vagy már én  meg felhívtalak, hogy meg mondjam neki, de te persze, hogy nem veszed fel mert az luxus

Gukkie❤️: Ne izgulj hamarosan haza megyek. Kb. 7-re otthon vagyok.

Me: Az még egy óra !!!!

Gukkie❤️: Úgy van ✓✓ :))

Idegesen dobtam el a telefont a földre, majd kifújtam egy csomó levegőt. Annyira pimasz, annyira idegesítő. Mégsem válnék meg tőle soha az életben. Amennyire az agyam rá megy, annyira szeretem. Sose engedném el ha tudnám, hogy rossz kezek között van akkor. Felöltőztem, majd szóltam anyáéknak, hogy mindjárt jövök.

- Ha nem jön haza akkor majd megkeresem én.- suttogtam magam elé.

Út közben vadul kezdett el rezegni a telefonom, jelezvén, hogy valaki hív és nem igazán akarja abba hagyni. Kikaptam a zsebemből, majd megnéztem, hogy ki hív. Furcsáltam, de Jungkook volt az.

- Mi az?- szóltam bele.

- Hol vagy?- kérdezett vissza.

- Miért?

- Gondoltam eljöhetnél elém.- hallattszódott a hangjában a gúny.

- Szemtelen vagy.- ráncoltam a szemöldökőm.

- Te is. Itt vagyok a melletted lévő járdán a másik oldalon.- mondta ijesztően mély hangon.

Oda fordúltam és tényleg ott volt. Jiminnel az oldalán persze. Idegesnek tünt. Megfordúlt a fejemben, hogy szerintem én megzakkantam. Észre se vettem. Nyelnem kellett egyet, majd mint aki kővé dermedt csak álltam velük szemben a másik oldalon. Ahogy láttam Jungkook vett egy mély levegőt, majd letette a telefont és a földet kezdte el kémlelni. Még mondott valamit Jiminnek, aki megindult felém. Még a szar is megfagyott bennem.

- Szia!- köszönt mikor oda ért hozzám.

- Hello...- mondtam halkabban.

- Ne félj csak beszélgetni szeretnék.- mosolygott.

- Rendben.- bólintottam.

- Jungkook csak a barátom. Nem akarok tőle többet. És szerintem nem is nagyon fogok akarni.- vont vállat.

- Ezt el is kell, hogy higyjem?- emeltem fel a szemöldökönet.

- El kellene. Ha nem hiszed akkor hamarosan elveszíted az öcsédet.- nézett Jungkookra.

- Rendben.- bólintottam, majd egy hatalmas vigyorral az arcán elment.

Ránéztem Jungkookra, aki csak mosolyogva nézett engem. Fejével biccentett, hogy menjek oda, mit készségesen megtettem. Amint oda értem, abban a másodpercben egy szoros ölelésbe vont. Muszáj voltam elmosolyodni, hiszen ez azt jelenti, hogy nem mérges rám.

- Menjünk haza, TaeTae.- kuncogott.

- TaeTae?- kulcsoltam össze az ujjaimnak.

- Igen.- bólintott, majd elindult, maga után húzva engem.