Természetesen a napok eltelltével egyre jobban húztam Jungkooknak az idegeit. Majdnem minden nap megemlítettem neki, hogy kurvára elegem van Jiminből, hogy reggelente mindig elkíséri a suliba, délután meg haza és még suli időben is mindig együtt vannak. Épp egy ugyan ilyen vita közepén voltunk.

- Fejezd már be, hát az ég áldjon meg húsz gyerekkel, csezdmeg!— kiabálta idegesen.

- Igazam van! Ha az én pasim vagy akkor miért mindig vele vagy?! Miért szól mindig minden Jiminről?— kiabáltam vissza könnyes szemekkel.

- Nincs igazad bazdmeg!— lett vörös a feje.- Jimin csak egy kurva barát! Az én kurva anyámat, hogy van végre egy barátom...— túrt hajába.

- Biztos az volt, ha egy kibaszott árvaházba dugott.— mondtam meggondolatlanul, mivel hatalmas nagyot szúrhattal a szívébe, ugyanis az eddig nem látott könnyek, most bizony patakban folytak le az arcáról.

- Baszódj meg...— suttogta, majd elviharzott.

- Jungkook!— futottam utána, de nem állt meg addig míg, ki nem szaladt a házból és elfutott.

Úrrá lett rajtam a kétségbe esés. Nem tudtam mit csináljak. Felelőséggel is tartozom Jungkookért, tehát dupla aggodalom. Idegesen rúgtam bele a falba, majd becsaptam a bejárati ajtót. Elkezdtem szédülni, majd annyit vettem észre, hogy lerogyok a földre.

- Gyere vissza...— sírtam, holott tudtam, hogy nem hallja.

Jungkook POV:

Taehyung most tényleg túl lőtt a célon. Szidom az istent, hogy ilyen testvérem van és pont ebbe a faszkalapba szerettem bele. Nem szerettem volna gyengének tünni, de most ezzel nagyon elvetette a súlykot. Fogalmam se volt róla, hogy ki az anyám és, hogy miért dugott egy árvaházba. Mikor 2 éves voltam, Taehyung anyukája megtalállt és örökbe fogadott. 13 évesen már tudtam, hogy vonzódom a pasikhoz. Vagyis csak egyetlen egyhez. Ahhoz az egyhez aki most mélységesen beleszúrt a szívembe. Utam Jiminhez vezetett. Idegesen kopogtam be a házába, ugyanis Jimin már 16 éves kora óta egyedül lakik. Kb. Annyi éves, mint most Taehyung.

- Szent szar mi van veled?— kerekedtek ki a szemei, miután kinyitotta az ajtót.- Mit csinált az a fasz tesód?— ölelt meg, majd behúzott a házba.

Ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy csak Jimin törödik velem.

Taehyung POV:

Anya és apa éppen egymással veszekednek azon, hogy Jungkook csak úgy elment és nem is veszi fel a telefont. Természetesen én voltam a hibás, mert nem vigyáztam rá úgy ahogy azt kellett volna tennem.

- Takarodj megkeresni!— rivallt rám apa, mire azonnal tettem amit kért.

De vajon hol van? Lenne egy tippem, de ha komolyan ott lesz akkor az csak megerősíti a gyanúmat. Jimin házához vezetett az utam, ugyanis egyszer mondta Hobi, hogy hol lakik a fiú. Mondjuk nem is annyira fiú, mivel ugyan annyi éves, mint én. Különösebben nem utáltam Jimint csak féltékeny voltam arra, ahogy már az első pillanattól kezdve egy hullám hosszon volt Jungkookkal. Nekem viszont kellett 13 év, hogy végre valamit elérjek ami az egyik célom volt. Különösebben még kedveltem is a srácot. Amint oda értem, bekopogtam az ajtón, amit egy kis idő múlva Jimin nyitott ki.

- Szia! Itt van Jungkook?— hadartam, mire csukta volna be az ajtót, de nem engedtem meg neki.- Anyáék nagyon aggódnak miatta.— hagytam egy kis szünetet.- És én is.— tettem hozzá.

- Akkor nem aggódtál mikor megbántottad?— kérdezte gúnyosan.

- Dehogynem. Megbántam. Most pedig hagy vigyem haza.— kérleltem, viszont kezdett felfele menni az a pumpa.

- Nem.— válaszolta.

- Hát akkor ezt máshogy kell megoldanom...— sóhajtottam, majd erősen félre lökve kezdtem el keresni az öcsémet.

Mikor megtaláltam a kanapén ülve, kortyolgatva egy pohár kakót, kikaptam a kezéből, majd letettem az asztalra. Sokkolta a hirtelen jött hevesség, de ez nem igazán érdekelt. Megragadtam a kezét, majd magammal rántva húztam hazafele. Köszönés nélkül vittem ki a házból.

- Eszednél vagy?!— kiabáltam rá, miután elértünk egy elhagyatott játszótérhez.

- Engedj el... ez fáj...— rángatta a kezét, mire elengedtem.- És te?— kelt ki magából, hosszas csend után.

- Minek van az a kurva telefon, ha sose veszed fel?!— kérdeztem vissza.

- Összetörtél te állat!— ordított.

Nem tudtam mit mondani neki. Egyszerűen nem jöttek a szavak. Hirtelen ötlettől vezérelve, magamhoz rántottam, majd szorosan megöleltem. Fejemet nyakhajlatába temettem, míg ő rezzenéstelen testtel még vissza se ölelt.

- Ne haragudj... Csak féltékeny vagyok Jiminre. Olyan könnyen találtátok meg egymást...— csuklott el a hangom.- Nekem tizenhárom év kellett hozzá... Tizenhárom év amit csak azzal töltöttem, hogy szerelmes vagyok beléd. Annyira sajnálom... Ne haragudj rám...— sírtam el magam.

Elhúzódtam tőle, majd láttam, hogy kifejezéstelen arccal folynak le a könnyei. Szeme nem árulkodott semmi féle érzelemtől, ám mikor megcsókoltam, egyből viszonozta. A lágy, érzelmes csókból, vad és kiéhezett lett. Tenyerei fenekemet markolászták, mi egyre nagyobb sóhajokat váltott ki belőlem, mi neki is nagyon tetszik. Ölét az enyémnek nyomta, majd egy halk nyőgés tört ki belőlünk. Mind kettőnk vágyott a másikra.

- Egész eddigi életemben csak te léteztél számomra.— suttogta, miután elváltunk egymástól.

Mosolyt csalt az arcomra kijelentése. Homlokomat az övénet döntöttem, majd egy apró puszit nyomtam a szájára.