A nap csak úgy csillogott, bársonyos, ferhér bőrén. Babonázva néztem a mellettem alvó fiút. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy mennyire is szeretem Jungkook-ot valójában. Nála szebb teremtményt sose láttam még. Ében fekete haja csikizte a karom, amin aludt. Halványan elmosolyodtam, majd egy apró puszit hintettem a homlokára.

- Mhühm...— kezdett el mocorogni.

- Jó reggelt!— bújtam nyakhajlatába.

- Neked is.— mosolyodott el, mi annyira aranyosan nézett ki a kisfiús arcánc, hogy megzabáltam volna legszívesebben abban a pillanatban.

Barack illatát csak úgy ittam magamba. Olyan volt, mint egy drog. Jungkook maga volt a függőségem. Kellett nekem, különben szétesek. A testvérem az életem ez tény. Nélküle és sem vagyok. Úgy bújtunk egymás karjaiba, mintha szerelmesek lennénk egymásba. A gyengédsége olyan volt, mintha ugyan azt érezné amit én.

- Lemegyünk reggelizni?— búgta tincseim közé.

- Te menj csak. Nem vagyok éhes. Viszont te még növésben vagy.— ültem fel hirtelen, majd összeborzoltam, puha haját.

- Akkor én se megyek.— ült fel ő is.

- Na nyomás!— biccentettem az ajtó felé.

- Nem!— jelentette ki határozottan.

- Jeong Guk!— szóltam rá, kissé erőteljesebben és mérgesebben.

- Taehyung!— váltott ugyan ilyen hangszínre, min nem tudtam nem vigyorogni.

- Na gyere!— kaptam fel mennyasszony pózba, majd lecipeltem, egyenesen a konyhába.

Reggelente nem szokott itthon lenni se apa, se pedig anya, így csakis a miénk a ház. Szeretem ezeket az órákat. Letettem, majd belenéztem a hűtőbe. Természetesen a bőség zavarom már megint elő jött, ezért nem tudtam, hogy mit is kéne reggeliznünk igazából.

- Mit szeretnél enni?— néztem rá, hátha ő tudja, hogy mi is legyen a kaja.

- Palacsinta?— vetette fel az ötletet.

- Te tudod, hogy hogyan kell?— vontam kérdőre.- Csak, mert én nem.— kuncogtam el magam.

- Hát...— vakargatta a tarkóját.

- Egyikünk se tud sütni. Szerintem éhen halunk Gukkie...— sóhajtottam.

- Rántottát tudok!— kiabált hirtelen, mint egy hülye.

- Rendben csak ne kiabálj.— mentem oda hozzá, majd a feje búbjára adtam egy apró puszit.

Azonnal elkezdte csinálni a reggelinket. Én csak az asztalon könyökölve élveztem azt a látványt, amit hátulról mutatott nekem. Szépen ívelt válla, kellően hosszú háta, kerek, feszes feneke, hosszú izmos lába... Túl szép volt ahhoz, hogy ne kelltsen bennem semmiféle rossz gondolatot.

- Tessék!— tolt elém egy tányért, rajta az étellel és egy villával.

Kérdően nézett ràm és miután rájöttem, hogy miért, megfogtam a villát és elkezdtem falatozni. Elismerően bólintottam, hogy ez bizony jó lett, mire egy pimasz, önelégült vigyor jelent meg az arcán és ő is elkezdett enni.

•••

Miután befejeztük és elmosogattam, felöltöztünk és elindultunk suliba. Nem szívesen tettem, de az iskolában nem lehetek vele folyamatosan, hiszen nekem is vannak barátaim akikkel muszáj foglalkoznom, mert hát na! Viszont mikot megláttam, hogy ebéd szünetben egy igen cuki fiúval nevetgél, féltékeny lettem.

- Haver! Mi a bajod?— lengette előttem a kezét, Hoseok.

- Semmi...— ettem tovább a kajámat.

- Én meg Trump vagyok személyesen.— viccelte el a dolgokat.

- Ki az?— biccentettem a testvéremék felé.

- A testvéred?— nevette el magát.

- Mellette.— feleltem szűken.

- Új srác. Asszem Jimin a neve.— gondolkodott el.

- Menjünk oda. Gyere!— pattantam fel, majd leszarva Hoseok véleményét, elindultam feléjük.

Ahogy láttam valamin nagyon elkezdtek nevetni. Idegesen trapplotam oda, hiszen hagy ne mondjam mennyire féltékeny voltam erre a "Jiminre".

- Mi olyan vicces?— huppantam Jungkook mellé, mire megfagyott a levegő.- Hm?— emeltem fel a szemöldökömet.

- Te ki vagy?— emelte fel, immár "Jimin" is a fejét.

- Ő a bátyám, Jimin. Taehyung ő itt Jimin.— mutatott be minket, Jungkook.

- Ohh... Szia!— köszönt nekem jókedvűen a fiú.

Átkaroltam Jungkook vállát, mire Jimin kissé kikerekedett szemekkel nézett rám, mire én egy kihívó tekintetet küldtem felé. Jungkook csak ült csendben és köztünk kapkodta a szemét. Nemsokàra Hoseok is megérkezett, így inkább felálltam, majd oda hajoltam Jungkook füléhez.

- Otthon találkozunk. Legyél jó!— nyomtam egy puszit az arcára, majd elmentem Hoseokkal.

Nem akartam otthagyni kettesben Jiminnel, de neki is van magám élete, amit tiszteletben kell legalább addig tartanom, amíg meg nem tudja, hogy mit érzek iránta.