Haboztam a válasz adással.
-Féltékeny vagyok ha a legjobb barátomat mássol látom.-szerintem ő se hitte el ezt a baromságot, de nem kérdezett többet

*Olivia*

Életem leglényegtelenebb órájára megyek épp. Kicsit már sajnálom az ének tanárt, hogy mennyire feleslegesnek tartom az óráját. A másodikon lévő zsibongóban megláttam Olivert és Ella-t hülyéskedni.
Örültem, hogy müködik a tervem meg annak is, hogy az az idióta mással is barátkozik, de akkor mi ez az...érzés?..
Oliver észrevett, de abban a pillanatban tovább is mentem és össze találkoztam Daniel-lel meg a nővéremmel.
-Oh Olivia!-lepődik meg Daniel és rám mosolyog
-Sziasztok hát ti?-kérdem őket és a nővéremre nézek, aki nem igazán ide figyel
-Óhh..öh..Daniel elkísért.-végre rám néz és válaszol
Oliver-éket nézte.
-Najó ne haragudj Isabella, de Olivia-val mennünk kell. Szia!-Daniel kezen fogott és sietősen a terem felé húzott, de azért gyors intettem Isabella-nak
A leghátsó padig vezetett Daniel.
-Mi ilyen fontos?-kérdem miután leültünk
-Mi a tosz történik? A nővéred és te is szomorúan néztek Ella-ra és Oliverre. -gondoltam, hogy ezt akarja megvitatni, de reménykedtem, hogy nem fogja szóba hozni és elengedi..úgy látszik tévedtem. Nem akartam válaszolni és félre is néztem, de Daniel megfogta az arcom és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Elég közel volt az arca hozzám, ami engem nem hozott zavarba, mint másokat. Pont ekkor Oliver lépett be a terembe és feltűnően felénk nézett. -Válaszolnál végre?!
-Nem és engedj el.-elrántottam a fejem -Annyit elmondok, hogy Isabella azért nézi őket szomorúan, mert szerelmes.
Daniel nem firtatta és egy kis ideig nem is szólt hozzám, de órán unatkozott szóval elkezdett hülyéskedni. Amit persze nem bírtam ki nevetés nélkül. Fél szemmel figyeltem Oliverre. Ahányszor hangosabban fel nevettünk ránk nézett.
Nem tudtam semmilyen érzelmet leolvasni róla és ez zavart.

Nap végéig nem mentem se a nővérem, se Oliver közelébe. Ida-ékkal voltam, Daniel néha boldogította Isabella-t, aki elég sokszor egyedül lett volna, ha ő nem csinál valamit. Hálás is vagyok neki.
Az én osztályom előbb végzett, így szerencsére nem kell a nővéremmel mennem, de haza se akarok még menni.
-Hé-hé Olivia nem jössz el velünk turmixozni?-hív el vidáman Ida
-Persze, mért ne.-szóval Ida, Anna, Daniel és én mentünk. Henrik-nek sajnos el kellett mennie a tesójáért.
2 órát voltam el velük majd Daniel-lel haza indultam.
Már majdnem haza értem mikor Daniel nem bírta tovább és felhozta a "tiltott" témát.
-Sokáig gondolkoztam rajta, de lehet, hogy tévedek. Isabella szereti Ella-t?-nem halolgathatom tovább
-Igen, de Isabella nem tudhatja meg, hogy tudod. Rajtam és rajtad kívül senki sem tudja.
-Tudtam, féltékeny Oliverre?-bólintottam aztán leesett, hogy mit is csináltam
Annyira ledöbbentem, hogy megálltam az utca közepén.
-Minden rendben Olivia?-kérdezte Daniel aggódva és megfogta a vállam
-Én tehetek mindenről! Segíteni probáltam neki, de ehelyett csak elrontottam mindent!-kezdtem pánikolni
-Hé nyugodj meg és magyarázz. Mit csináltál?
-Én tettem..az én hibám..-el kezdtek potyogni a könnyeim és zihálva venni a levegőt. Daniel probált nyugtatni, de én csak sírva ezt szajkóztam. Magához húzott, az arcomat el takarva, hogy senki ne lássa a könnyeimet.
-Ha akarod holnap is beszélhetünk erről.-ajánlja miután megnyugodtam
-Igen és..köszönöm szépen a mait!-nézek fel rá mire a fiú elmosolyodik
-Rá se ránts.- letörli az arcomat és elenged
-Holnap beszélünk, szia!-mosolyogva el köszönök és folytatom az utam egyedül
Nem volt otthon senki amin meg is lepődtem. Majd a bejárónőnk mondta, hogy elmentek egy étterembe. Nekem hagytak itthon pénzt, hogy rendelhessek magamnak kaját.
Kivételesen nem zavart, hogy nem vittek magukkal. Örültem neki, hogy nem kell a nővérem szemébe néznem.
Helyre kell ezt hoznom.
Az este folyamán anyuék bejöttek hozzám beszélgetni, de nem sokat, mert tanulnom kellett így Isabella nem jött át hozzám.

*Isabella*

Megint mért ignorál? Jó, holnap reggel beszélni fogok vele! Nem játszuk el azt mégegyszer!

*Olivia*
2019 04.25. Csütörtök 06:45

Fel se keltem lelkileg, de Isabella az ajtómban állt.
-Jó reggelt, mit szeretnél?-kérdeztem 2 ásítás közben
-Jó reggelt, gondoltam, hogy most az egyszer fel öltöztethetnélek én, hát ha visszahódítod Olivert.-nagyon meglepődtem és rosszul is éreztem magam a válasza miatt
-Rendben, de csak azért, mert..az én hibám, hogy Oliver Ella-val van.-vallom be mire a nővéremnek ki kerekednek a szemei -Gyere be.
A karjánál fogva be húztam a szobámba és be csuktam az ajtót.
-Mi, nem értem.-válaszol össze zavarodva
-Megkértem Olivert, hogy lógjon Ella-val, hogy kiderítse melyik nemhez vonzódik...De nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. -szegénykém elsírta magát és nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom, szóval át öleltem és kértem a bocsánatát -Haragszol?
-Persze, hogy nem, csak segíteni akartál.-feleli és letörli a könnyeit
-Tudod mit, ruhát cserélünk. Úgyis akartál ruhát adni rám, akkor én is adok neked.-erre azonnal fel csillant a szeme
Nem mondott semmit csak kiszaladt a szobámból majd egy rakatnyi ruhával jött vissza. Úgy látszik én kezdek.
Kb 3 ruhára mondtam nemet, de ez nem is olyan rossz. A ruha össze állítás egy fekete trikóból, egy fehér, fekete függőleges csíkos nadrág amiben egy igyanilyen mintájú és színű öv is van és rájuk egy fehér farmer kabát.
Úgy, mint én ő is szavazott le ruhákat, csak ő sokkal többet. Szerintem vele ment el a legtöbb idő. Végül egybe bele ment. Nem vittem túlzásba, nagyon is egyszerű ruhát mutattam neki. A választottam egy fekete hosszúujjúra esett amin bordó, vízszintes csikok húzódtak. Mellé egy fekete farmer szoknya, ami hosszított derekas volt és combkőzépig ért. A polót még betűrtem neki és mielőt elmentünk adtunk egymásnak cipőt.
-Mégjó, hogy ugyanaz a méretünk!-örömködik Isabella, én meg feltűnően rá néztem a mellkasára -Jólvan, de csak pár mérettel nagyobb!
Jó kedvvel mentünk az iskolába és ezért ért arc csapásként, ami az aulába fogadott minket.