*Isabella*
-Mi? - kérdeztem vissza halkan
-Leszarom, hogy Yvonne megcsókolt téged. Hiszen én milliószor tettem meg ugyanezt.. Sőt többet is 😏... Ő csak akar magának míg nekem megvagy. Mellettem vagy mikor senki más nem és ezt elfelejtettem. Csak az járt a fejemben, hogy az ő kezei között vagy. Megkellett volna beszélnünk nem otthagyni és dühöngeni. Szeretlek Isabella. - könnyeim potyogni kezdtek amiket Ella győzött törölni. Megfogtam a kacsóit és megcsókoltam.
-Én is szeretlek Ella. - feleltem mélyen a szemébe nézve

Szóval mind együtt mentünk el az orvosiba. Míg nekem semmi bajom nem volt. A hugomnak és Oliver-nek annál inkább. Oliver halántékán és a bordáin is lila, kék foltok kezdtek elő jönni. Mint mondta már, a megérkezésünk előtt is verekedtek. A hugomnak a szeme alatt éktelenkedik egy elég durva ütés nyom. Lila és zöld volt meg egy repedés amiből folyt valamennyire a vér is.
Oliver és én is baromi mérgesek voltunk Jonas-ra. Akit probált védeni a huga, Ella.
-Az én hibám volt. - szólalt meg Olivia kifele jövet
-Ugyanannyira volt az övé is. - felelte Oliver bosszúsan
-.. Mindegy.. Hagyjuk, rendben? Soha többet nem fogok semmi ilyesmit csinálni ígérem! - a hugomnak már kezd kicsit elege lenni
-Ajánlom is. - Oliver megfogta a hugom kezét és intve nekünk a termük felé mentek
-Én is esküszöm, hogy senkinek nem fogom megengedni, hogy hozzám érjen rajtad kívül. - néztem Ella-ra
-Oh azt elhiszem! Kétlem, hogy bárki mással tudsz olyan jól szeretkezni, mint velem. - egozott Ella jó hangosan mire vörösödni kezdett arcom. Ella elnevette magát és nem sokkal később én is csatlakoztam.
-Átkozottul igazad van. - válaszolok és átkarolva Ella derekát vettünk írányt a matek terem felé

1 órával később sajnos behívattak minket az igazgatóiba. Ahol hát el kellett mesélnünk mindent. Engem megszídtak a meccs leszarása miatt és amit utána csináltam. Yvonne-t, mert olyat csinált amit én nem akartam. Oliver, Olivia és Jason is kapott amiért mi, csak plusszban 2 nap felfügesztettet is a verekedés miatt.

A szüleinket nem értesítették azonnal.. szóval nekünk kell elmondanunk.
Szerintem ki fognak nyírni minket.
Egy kisebb gyomorgörccsel mentünk haza. Megkértük Oliver-t és Ella-t, hogy legyenek velünk.

A hugom és én az ajtónál álltunk és azon töprengtünk, hogy megéri-e nekünk bemenni, nagy nehezen elmesélni, hogy mi is történt.. Aztán letoljanak minket.
-Gyerünk minnél előbb annál jobb. - szólal meg Ella lelkesítően és be nyitott. Ami bent várt minket az mindenkit meglepett.
-Sziasztok gyerekek! - köszönt kedvesen és nagy mosollyal az arcán Freda
-Félek. - jelentette ki a hugom és Oliver
-Nem vagy egyedül. Erre nem készültem fel. - értett egyet Ella is
Miután beljebb mentünk és leraktuk a cuccunkat. Mindenki szülője köszöntötte a kölykét.. Hát igen. Olivia szülei, Oliver-é és Ella-é is nálunk vannak. De jó.

*Olivia*
-Na milyen volt a suli? - kérdezte anya mire segítség kérően a mellettem álló fiúra néztem. Közben a kezemmel takartam a szemem alatti sebtapaszt.
-Öhm.. Hát.. - kezdett bele Oliver felém fordulva, de ekkor az anyja a szájához kapta a kezét
-Mi történt? Mi az a seb az arcodon? - kérdezte Ingrid aggódva és megfogta Oliver arcát, hogy jobban megnézhesse
-Jól vagyok anya ne aggódj. - probálta lehámozni a kezeit, de persze nem sikerült. Kuncogtam a látványon mire Oliver rám nézett és egy sunyi mosoly jelent meg az arcán.
-Jaj szívem mutasd csak azt a szép arcod. - gonoszkodott és megfogta a kezemet amivel takartam az arcom
-Utállak. - mondtam a fiúnak miután anya hüledezni kezdett
-Én is szeretlek. - válaszolt gúnyosan és megpuszilta a kézfejemet
-Na kivel búnyoztatok? - kíváncsiskodott apa (nevelő)
Ekkor szállt el minden jó kedvünk.
-Hol is kezdjük? - tette fel a költői kérdést Ella a tarkóját vakarva
Röviden elmeséltük nekik, hogy a meccs után akarta Isa bejelenteni, hogy Ella-val együtt vannak. Aztán, hogy összevesztünk. Én Jonas-szal csaltam meg Oliver-t, Ella bátyjával. Míg Isa nem koncentrált a meccsre mindenkivel faszkodott és megcsalta Ella-t Yvonne-nal a szeme láttára.
-Ma össze verekedtünk Jonas-szal. Vagyis Oliver és ő kezdte én meg beszáltam. Jonas véletlenül megütött majd miközben megakarta rúgni Oliver-t oda raktam a lábam. Ja.. Ennyi. - fejeztem be a storyt
-Ennyi mi? - szólalt meg Ella mire megforgattam a szemem
-Mi se leszünk legjobb barátok. - morogtam - Jonas-t, Oliver-t és engem fel fügesztettek 2 napra.
-Hogy mi? Normálisak vagytok?! - akadt ki először anya (nevelő)
-El se hiszem, hogy a lányod így játszott a fiam érzéseivel . - nézett Ella apja az én anyámra szinte megvetve - Majd a másik a lányod az enyémmel! - kiáltotta Ella anyukája
Igazuk volt félig, de nem tudtam megszólalni. Anyáéknak megint miattam kell szégyenkezniük.
-Ja persze a fiatok meg csak hagyta, hogy Olivia rá másszon, nem?! - kiáltott vissza apa (a nevelő)
-Ja Isabella is boldogan ment megcsókolni a csapattársát. Mikor annyira izgult, hogy elmondja nekünk. Mennyire is szereti a lányukat! - szált be anya is (nevelő)
Mosolyogva és majdnem sírva néztem őket. Mikor éreztem, hogy karok fonódnak a derekamra.
-Látod még a legrosszabban is van valami jó. - hallom meg Oliver hangját mögülem mire bólogatni kezdek és megfordulok a karjai között.
Mivel nem tudtuk, hogy hogyan állíthatnánk le a veszekedést ezért inkább vártunk. Hátha valamelyik szülőnek megjön az esze.
-Nem is beszélünk arról, hogy Olivia megcsalta Oliver-t? - szólt közbe Ingrid
A szüleim szinte vér szemekkel néztek rá.
-De utána kiállt érte. Ütéseket szenvedett el csakhogy a fiamnak ne kelljen még többet. - folytatja Marcus
-Ella is megvédte a lányotokat, mert érezte, hogy ő is hibás. Megbeszélték a dolgokat. Szóval mi lenne ha követnénk a példájukat és tovább lépnénk. - kérte Ingrid majd mind ránk néztek. Én Oliver karjai közé bújtam, mert már elegem volt. Úgy szintén Ella-nak és Isabella-nak is, akik egymásra dőlve álltak, nem sokkal távolabb tőlünk.
-Igazad van Ingrid. Sajnálom. - kért először bocsánatot anya
-Olyanon vitázunk, ami már megoldódott. - értett egyet apa (nevelő) is
-Igen, mi is sajnáljuk. - mondta Hilda (Ella anyukája)

Miután lecsitúltak a kedélyek közösen megebédeltünk.
-Oh tényleg majdnem elfelejtettem mondani, hogy holnap nem tudsz jönni hozzánk. - mondta anya miután kicsit félre mentünk a nappaliba, csak mi ketten
-Miért?-kérdeztem érdeklődve és egy kis tervet szőve a fejemben
-.. Tudom, hogy megígértem, hogy haza jövünk hozzád és nem megyünk el, de muszáj elutaznunk Londonba. Munka ügy miatt. Úgy sajnálom kincsem! - néz rám anya bánatos szemekkel mire csak el mosolyodtam