Oliver és én a kanapén feküdtünk és tv-t néztünk. Inkább bambúltam, mint sem figyeltem mi történik a képernyőn. Olyan 8 óra környéke volt mikor Oliver felemelt és a konyhába mentünk vacsorát csinálni. Csendben segítettem neki majd leültünk az asztalhoz a szendvicsekkel és teákkal.
-2 nap és kiengedik. - szólalt meg Oliver megtörve a csöndet
-Tényleg? - kérdeztem reménykedve
-Igen, a nővérem mondta. Nem akartam említeni, mert még nem biztos, az orvosoktól is függ, de.. Annyira le vagy hangolva, muszáj volt. - elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a fiú arcára. Rádöltem és jobb kedvvel folytattam az evést.
Miután megkajáltunk, elmosogattunk és felmentünk a szobámba.
-Kezded te a fürdést? - kérdeztem miközben pizsit szedtem elő a szekrényből. Oliver ledobta a kezéből a levett ruháját és mögém jött.
-Miből gondolod, hogy külön akarok fürdeni? - kérdezte átkarolva a derekam és puszilgatni kezdte a nyakamat
-Oké. - mentem bele és elakartam indulni a fürdőbe, de megelőzött és felvett - Rendben, had élvezd ki magad, mert holnap már nem teheted.
-Ooh kifogom ne aggódj! - pörögni kezdett az előző mondatom a fejemben újra és újra míg teljesen vörös nem lett az arcom amin a szerelmem csak nevetett

Még több vörös folttal gazdagodva mentünk vissza a szobába öltözködni. A program ugyanaz volt, mint tegnap. Csak most az ágyban fekve a laptopon néztünk filmeket míg be nem aludtam Oliver vállán.
Felkeltem, hogy pisilnem kell. Már be is sötétedett. Oliver mellettem feküdt hason és a feje pont felém nézett. Adtam egy csókot a szájára és neki döntöttem a fejemet.
-Már el se tudnám képzelni az életem nélküled. - suttogtam nehogy felébresszem és még egy puszit nyomtam az arcára - Szeretlek!
Felakartam kelni az ágyból, de megfogta a csuklómat.
-Hova mész? - kérdezte szinte még álmában
-Mindjárt jövök csak pisilnem kell. - feleltem és finoman lefejtettem a kezét az enyémről
Kis boldogan végeztem el a dolgomat majd mentem vissza az ágyba, mert még csak hajnali 4 van. Bebújtam a szerelmem mellé mire ő azonnal oldalra fordult és magához húzott. Megpuszilta a homlokom és belenézett a szemeimbe.
-Felébresztettél. - mondta halkan
-Ne haragudj! - néztem rá kissé bűnbánóan majd csak mosolyra húzta a száját
-Ki kell békítened valahogy.. - felelte egy kis komiszsággal a hangjában
-Ki gondolta volna? - kérdeztem nevetve mire eltűnt a mosoly az arcáról és magára húzott
-Te mondtad, hogy most élvezzem ki magam.. Szóval úgy is teszek! - a nyakamnál fogva az ajkaihoz húzott és csókolni kezdett. Egy idő után benyúlt a pólóm alá és lehúzta rólam. Szinte azonnal vissza tértem a szájához míg belemosolyodva a csókunkba markolászni kezdte a fenekemet. A hajamba beletúrt és a nyakamat szívta megint. Már vagy 3 folt van rajta. Közben éreztem, hogy félre húzza a bugyimat és benyúl az ujjával. Nyögni kezdtem míg az ujjait ki-be húzogatta. Bal keze még mindig a hajamon pihent míg nem sokkal később lehúzta az alsóját és finoman bevezette a péniszét. Kezeit a fenekemre helyezte én meg beletúrtam a hajába.

-Hé gyere el onnan!
-Jó-jó, de had lepjem meg őt! - suttogásokat hallottam az ajtómból, de nem foglalkoztam velük csak fordultam egyet és átkaroltam Olivert
-Állj meg! Edward! - ajtó nyitódás zaja - Mondtam, hogy ne gyere be!
-Nem most nem! - valaki simogatni kezdte az arcomat - Hé kincsem!
Nyitogattam a szemeim és ahogy realizálódott bennem, hogy meztelen vagyok és a szüleim mögöttem vannak egyre jobban vörösödtem el. Oliver mellkasába fúrva az arcomat szégyelltem el magamat, aki lassacskán felébredt.
-Mi a?.. - nézett apára értetlenül Oliver és felakart kellni, de majdnem lehúzta rólam a takarót. Csak megfogtam míg ő hátra esett.
-Kimennétek? - kérdeztem rájuk se nézve annyira égett az arcom. Szó nélkül ekhagyták a szobát. - Oh te jézusom!
-Sajnálom! - a földön ült karjait keresztbe rakva feküdt az ágyon és boci szemekkel nézett fel rám
-Semmi baj. Amúgy meg jó reggelt! - legyintettem és mosolyogva megcsókoltam
-Oh nem félsz, hogy megtörténik a tegnapi? - nevetett a csók váltások között
-Nem! - vágtam rá és felálltam
-De igazán csinálhatnánk. - nyomott a falhoz Oliver - Nem, itt vannak a szüleim. Apu így is ki fog akadni, mert nem tudott semmiről. Szóval kis kanos most felöltözöl és hagysz engem is felöltözni.
-Rendben. - morogta és megforgatta a szemét
-Köszönöm. - megpusziltam és elengedett
Kiszedtem magamnak egy itthoni ruhát és megvártam míg Oliver is össze szenvedi magát majd lementünk.
Anyu a konyhapultnak dőlve kávét iszogatott míg apa fel-alá járkált a nappaliban. Kézen fogva sétáltunk a konhya felé reggeli ügyében.. Meg persze magyarázkodnom is kell majd.
-Ez mégis mi volt? - kérdezte hihetetlenül apa
-Jaj drágám túl reagálod. Már nem kislány! Amúgy meg nem is köszöntünk neki csak rá támadtál! - mondta mérgesen apunak és átölelt - Jó reggelt egyetlenem és neked is, Oliver!
-Szia anyu! - arcon puszilom majd Oliver is átöleli - Apu?
-Szia Olivia és.. Fiú, aki lefeküdt a lányommal! - nem volt ilyen ellenséges vele soha
-Apu! - szólok rá én is már felhúzva magam
-Csak hogy tisztázzuk ezt.. Magamat. Teljességel megbeszélt dolog volt.. És Freda tudott róla. - végül inkább másra fogta az egészet Oliver
-Hogy micsoda?.. Szóval te tudtál az egészről? Ezért nem akartál bemenni hozzájuk! Te úristen ha mondod be se akartam volna menni! - kész háború robbant ki mikor csöngettek
Megfagyott bennem azért a vér és ezt a mellettem álló is észrevette.
-Semmi baj, most itt vannak a szüleid is. - suttogta a fülembe és magához húzott miközben anyu ment ajtót nyitni
Aggódtam, hogy az a férfi fog ott állni és balhézni fog anyuékkal. Ám nem láttam, hogy kijött csak egy nagy csomagot.
-Emma? Mit csinálsz te itt? - kérdezte anyu mire beugrott, hogy miért is jött
-Oh öh.. Szia Freda és egy kis asztalt hoztam neked. - magyarázza ki magát anya és beljebb jönnek
-Minek hisz ott van a... - a réginek a helyére nézett ahol ugye semmi nem volt
-Azt hittem mondta már a lányotok. - szólal meg anya és lerakja a dobozt az ajtó mellé
-Épp arról veszekedtünk, hogy lefeküdtek. De jobban érdekel, hogy mi történt az asztallal. Ugye nem sértettétek meg magatokat vele? - kérdezte apu és rájöttem, hogy el kell mondanom nekik.. Baromi dühösek lesznek
-Eltörtük, szivacs labda csata közben.. Ida és én akartuk megdobni Daniel-t, de.. Maga elé tette az asztalt, ami betört. Most kórházban van.. És anya meg hozott új asztalt. - a sírás kerülgetett mesélés közben és ezt mindenki észrevette
-Hé-hé semmi baj. - ölel át Oliver mire kirobbanak a könnyeim
-Jaj kicsim! Nem a te hibád, baleset volt. Később meglátogathatjuk őt. - próbál nyugtatni anyu és ő is megölel
Míg anyuval megreggeliztünk addig apu és anya igyekeztek össze rakni az új kis asztalt, ami elég vicces volt, de sikerült.