*Isabella*

Amikor be léptem az iskolába és meg láttam Ella-t ahogy fogja Oliver polóját a nyakánál és csókolóznak..egyszerűen eltűnt belőlem minden jókedv.
Nem hittem, hogy mégegyszer fogok ekkora fájdalmat érezni. Tudtam, hogy egyszer eljön az a pillanat amikor szembesülnöm kell azzal a ténnyel, hogy Ella nem szeret engem...De mélyen legbelül reménykedtem, hogy..nem így lesz, hogy...van esélyem a boldogságra..
Elsírtam magam, amit Olivia azonnal érzékelt, csuklón ragadott és húzni kezdett. Oliver és Ella észrevett minket. Fél szemmel néztem rájuk. Olivia meg csak sietett. Ella a kezem után probált nyúlni, de Olivia előrébb rántott és megfordult.
-Ne merj hozzá érni!-üvöltött Ella-ra
Nem láttam még ilyen dühösnek és zaklatottnak..azóta.
Bevitt egy üres terembe és át ölelt. Nem szólt hozzám..valószínűleg nem tudott mit mondani, de nekem elég volt a közelsége.
-Tudom, hogy fáj, de ha Ella-nak az a nyomorék kell akit tetves egy napja ismer akkor legyen vele. Megleszünk mi ketten.
-Ketten mindenki ellen.-mondom halkan és letörlöm a könnyeim -Köszönöm Olivia, de most már mennünk kéne.
-Biztos?-néz rám aggódva, én meg bólintok

*Olivia*

Isabella-t magára hagyva mentem a fizika teremhez.
Legyen szünet és kinyírom azt a tetűt!
A folyosón találkoztam Daniellel, így együtt mentünk órára. A terem előtt, a falnak dőlve állt Oliver. Mikor elmentünk mellette olyan megvetően néztem rá, mint még életembe soha senkire.
Daniel ezt észre is vette és beavattam mindenbe. Baromi dühös lett ő is.
Óra vége fele a padomra repült egy papír galacsin, amit a kezembe is vettem.
-Olivia ha ennyire nem érdekli a fizika akkor kérem fáradjon ki a terem elé!-szól rám a tanárnő
Hát ez fantasztikus!
-Tanárnő én dobtam a papírt neki.-szólal meg Oliver
-Akkor őn is távozzon.-na nem!
Nem pakolgattam el szépen a cuccom, csak bevágtam mindent a táskámba és ki mentem a teremből. Egyenesen fel a tetőre.
Most nem mentem hátra csak leültem a szélére a korláton belül és néztem az eget.
Egyszercsak valami pontosabban valaki mögém állt, így árnyékot vetve rám.
-Mit akarsz?!-kérdeztem leszarom stílusban
-Ez az egész nem csak az én hibám volt.-szólal meg mire én fel akartam robbani
Fel álltam, nem volt olyan közel, mint gondoltam. Egy kar nyújtásnyira volt tőlem.
-Ezzel a szar szöveggel jöttél ide?!
-Nem csak neked van jogod dühösnek lenni!-ordít vissza rám
-Igazad van, de tudod mihez nincs joga senkinek? Össze törni a húgom szívét!-erre csöndbe maradt egy kicsit és lehajtotta a fejét
-És mivan az enyémmel?-kérdezte alig hallhatóan mire én döbbentem meg
-Miről beszélsz?-kérdeztem vissza hidegen
-Nem volt melletted senki csak én majd jött Daniel és ő lett a mindened. Tegnap rosszul éreztem magam miattad ezért át akartam menni hozzád, de mit látok? Hogy ölelgetitek egymást az utca közepén! És akkor esett le, hogy mért kellett Ella-val lógnom. Csak egy másik lány karjába akartál lökni, hogy vele lehe..-a kirohanását egy pofonnal szakítottam félbe, a feje jobbra billent és mikor újra találkozott a tekintetünk döbbenten nézett a könnyes szemeimbe
-Ez nem igaz..Csak azt akartam, hogy a nővérem boldog legyen. De..amikor láttalak titeket együtt Ella-val elöntött egy furcsa érzés és ma reggel amikor láttam, hogy vele csókolózol..Egyszerűen nem értettem, hogy mért fájt annyira, hogy mással látlak. Nem értem, hogy mit érzek! Azt meg végképp nem tudom, hogy mit kezdjek velük!-ordítottam sírva a lefagyott fiúnak majd félre néztem és csak zokogtam
-Sajnálom, hogy ennyi kétejt éreztél.-kér bocsánatot és mikor emelném rá a szemeim hirtelen megfogja a bal kezével az arcom, a másikkal meg a derekam és megcsókol. Meglepődtem, de ezzel egy időben egy csodálatos érzés áramlott szét bennem.
Oliver el húzódott, de nem engedett el.
-Hülye voltam, hogy féltékenységből engedtem Ella-nak, hogy megcsókoljon.
-Sajnálom, hogy úgy érezted, hogy máshoz akarlak lökni azért, hogy Daniellel legyek.
-Bocsánat kérés elfogadva.-mondja vidámam. Kicsit lejebb vándorolt a tekintetem. A szemem az ő íriszei és a szája között cikázott, mire Oliver egy széles mosolyra húzta a száját. -Szeretnél még?
El pirulva bólintottam.
-Akkor mond el, hogy mit érzel irántam. -mindig is tudtam a választ, de sosem mertem be vallani magamnak
-Veled akarok lenni.-válaszolok halkan
-Nem erre gondoltam, de megteszi.-fel nevet és újra megcsókol. Mindkét keze a derekamon, nekem meg a nyakánál össze kulcsolva.