Reggeli után pihenés gyanánt ledöltünk a kanapéra és a bekapcsolt tv mellett beszélgettünk.
Jó másfél-két óra múlva elterveztük, hogy elmegyünk sétálni a közelbe majd a boltba. Szóval míg Daniel és Ida lent vártak minket addig mi felmentünk átöltözni. Felhúztam egy szürke farmert és egy keki színű, kissé bő hosszú ujjút, aminek az ujjai oldalán vízszintes vágások vannak. Megfésülködtem és késznek is nyilvánítottam magamat. Megfordultam a szekrénytől az ajtó felé. Ahol egy Oliver állt az ajtó félfának dőlve és engem nézett egy édes mosollyal az arcán.
-Gyönyörű vagy! - mondta és oda mentem szorosan megölelni, ami persze át ment csókolózásba is
-Jóólvan mi lenne ha jönnétek?! - kiált fel nekünk Ida
Lementünk és a dorkómba bele ugorva meg elrakva pár dolgot elindultunk.
-Oh Olivia állj meg egy kicsit! - szólt nekem mögülem egy nő mire mind megálltunk
-Oh jó napot Mrs. Crossti (ezt most találtam ki.. 🤣)! - köszöntem a kedves szomszéd nőnek
-Neked is! Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy mi volt az a balhé reggel? Valaki zaklatott titeket, mert akkor nyugodtan szólhatsz..-kezdett el aggódni szokásosan
-Nem, nem nincs semmi baj! Majd ha anyáék haza jönnek akkor szólok nekik. Ismerjük a férfit... Oh megyünk boltba is, kell valami? - kérdeztem terelés képp
-Rendben csak szólj ha bármi baj van! Igen, bébi ételt tudnál hozni meg tejet? - kérdezte mire bólintottam egyet - Rendben, köszönöm!
-Én is! - folytattuk az utunkat
-Ez ki volt? - érdeklődött Oliver
-Ő a szomszédunk. Nagyon kedves nő. A férje rendőr azért mondja mindig, hogy nyugodtan szóljunk nekik baj esetén. - még beszélgettünk és sétálgattunk egy kicsit, de aztán  elindultunk a bolt felé. Minnél előbb kapja meg Mrs Crossti amit szeretne.
A boltban vettünk otthonra egy csomó dolgot. A mai ebédet közösen fogjuk csinálni meg estére vettünk nasit. Kora estig maradnak a skacok aztán haza mennek. Szóval ebéd után filmezni akarunk.

Míg a többiek becuccoltak a házba addig én átvittem amit kért Mrs. Crossti. Nagyon örült nekem és megkért, hogy hétvégén feltétlenül menjünk át. Bele is egyeztem és haza mentem. Ahol Ida, Daniel és Oliver csatázott épp szivacs labdákkal. Honnan szedték egyántalán?
Nem foglalkoztam vele sokáig, mert anya hívott.
"-Szia Olivia! Hogy vagytok, minden rendben?" - azonnal elmosolyodtam anya aggódásán
-Szia igen, minden a legnagyobb rendben!.. - hirtelen eszembe jutott a reggeli férfi
"-Olivia?.. Itt vagy?"
-Igen, ne haragudj! Minden rendben épp itt vannak a barátaink is! - feleltem, hogy megnyugtassam
" - Rendben akkor Szombaton találkozunk! Szeretlek kicsim oh és apa puszil! Szia!"
-Én is szeretlek, puszilom apát, szia! - letettem a telefont és szinte azonnal a gondolataimba menekültem. Mit fogok mondani nekik anya apjáról? Biztos ki fognak akadni. Újra ide fog jönni és balhézni fognak? Ha anyáéknak (nevelő. Najó legyen az, h anyu=biológiai szülők és anya=nevelő szülők... Fixen elfogom felejteni, de majd igyekszem!) elmondanám akkor ők tuti, hogy szólnának apuéknak, akik meg haza jönnének.
-Hé minden rendben? - hozott vissza Oliver a valóságba mire rá néztem és egy apró mosollyal az arcomon bólintottam majd félre néztem... Pont ekkor Ida dobott felém egy labdát. Talán még a nevemet is mondta, de nem figyeltem. Arcon talált.. Rohadtul fájt és mérges is lettem. Mindenki megállt egy pillanatra majd felvettem a labdát. Oldalra néztem ahol a zacskója volt a maradékkal. Oda sétáltam és a kezembe vettem annyit amennyit csak tudtam és mindenkit sorozni kezdtem. Daniel a kanapé mögé bújt, Ida a hütő mellett kukucskált. Olivernek is adtam labdát és mondtam, hogy fedezzen. Mert a többiek meg össze gyüjtögették az általam eldobott lasztikat. Levettem gyorsan azt a pár dolgot, ami az asztalon volt és eldöntöttem. Persze párszor közben eltaláltak meg Ida-nak új buvóhelyet kellett keresnie, mert így túl közel volt hozzánk. Az asztalt sikeresen oldalra döntöttem és mögé bújtunk. Ida közben elcsente a székeket és körbe építette magát. Várnunk kellett labda hiány miatt. Ida és Daniel kezdett el csatázni, Oliver ment ki a bunkerből labdákért majd visszagurította nekem. Így én Daniel-t céloztam meg. Már ketten is őt támadtuk. Ida labdája veszélyes helyre közeledett közben ment az én labdám is és a kis asztalt fogta meg és rántotta maga elé. Becsopodott a labda.. Aha csakhogy a labdák vagy 8 méterről messzebb dobtuk és a dohányzó asztal üvegből van.. Betört a közepe Ida lövésétől és a bal széle az enyémtől. Egy-két percre mindenki lefagyott majd futni kezdtem a fiúhoz.
-Jól vagy? Nem állt beléd egy szilánk se? - kezdtem el faggatni, de nem kellett válaszolnia, mert megláttam a lábában lévő üveg darabokat. Csak azok az üveg részek álltak bele amiket a labdák tovább vittek. Félre raktam az asztalt míg a többiek lábra állították a szerencsétlen fiút. - Oké hívom apát..
Épp dolgozott szóval féltem, hogy nem visz el minket, de miután elmondtam, hogy mi történt azonnal indulni kezdett.
Addig Ida barikádját szét szedtük és leültettük Daniel-t. Az volt a legközelebb az ajtóhoz. Gyorsan cipőt húztunk és Dan-re is ráadtuk a sajátját. Amíg apa ide nem ért szugeráltuk a sebet. Nem tűnik vészesnek, mert annyira nem ömlik belőle a vér, de kitudja, hogy milyen mély és, hogy mi lesz ha kihuzzák.
Hallottam, hogy leparkol a ház elé. Kinyitottam az ajtót és apa kisegítette Daniel-t.

Nos egy jó 2 óra várakozás után Dániel lábát összevarták és bekötözték. Meg persze behívták a szüleit. Ida és én persze borzasztó rosszul éreztük magunkat. Mégha Dan nem is hibáztatott minket... A lüke még örül is neki, mert itt dolgozik Emma, Oliver nővére, aki folyton jött csekkolni az állapotát. Egy ideig boldogíthattuk, de apának mennie kellett szóval mindenkit visszahozott hozzánk.
Bementünk és csendben elkezdtünk rendet tenni.
-Na jó elég ebből a búval baszott hangulatból!-kiállt fel Ida olyan fél óra után és a tv-hez lép majd kapcsol zenét mire mindannyiunknak jobb kedve lett. Végül énekelve és táncolva fejeztük be a takarítást. Dan-nek küldtünk videókat ahogy Ida és én éneklünk a parfüst mikrofonnak használva és ahogy táncoltunk a székeken. Mikor végeztünk felhívtam anyát, hogy kell szereznünk egy dohányzó asztalt. Küldtem is neki egy képet a régiről és anya egyből keresgélni kezdett.
Még üldögéltünk és beszélgettünk egy ideig majd Ida haza indult.