05.31. Szerda

*Olivia*
Tegnap egész délután a parkban voltunk Isabella-val. Nagyon jól éreztük magunkat. De sajnos minden jónak egyszer vége van. Haza kellett mennünk. Tanulni másnpra.. És hát el is jött az a másnap. Szembe kell néznünk szeretteinkkel és barátainkkal, de az első lépéseket együtt tesszük meg.

06:50
Az ágyből való kiszenvedés és wc ügyek után neki álltam embert faragni magamból. Ami a mai ruhámmal kezdődött.
Felhúztam egy fekete, fehér csíkos farmert és egy szürke, kicsit bő hoszzúujjut. Kifésültem a hajam és kimentem a konyhába reggelizni.

*Isabella*
Nagyon rossz hasi görccsel keltem fel.
Nagyon izgultam az Ella-val való beszélgetésemtől.
Már majdnem bepisiltam szóval szinte szaladtam a wcre. Majd arcot mostam és megfésülködtem.
A mai ruhámat egyszerűre veszem. Kiválasztottam egy egyszerű farmert hozzá egy piros, ujjatlan crop top-ot.
Nem volt kedvem nagyon sminkelni szóval ma ilyen natural leszek.
A nappaliban anya járkált fel-alá telefonnal a kezében míg a hugom a konyhában reggelizett.
-Jó reggelt. - köszönök neki mire rám nézett és elmosolyodott
-Neked is. - viszonozza majd leülök mellé - Te nem eszel valamit?
-Nem tudok. Hogy van neked étvágyad csak gombócot érzek a torkomon és görcsöt a hasamban. - panaszkodtam Olivia meg csak kuncogott mellettem - Ez most komoly ennyi a reakciód?
-Isa elcsesztük ha aggódsz és nem eszel attól semmi nem lesz jobb. - felelte nyugodtan és berakta a tányérját és a poharát a mosogatóba
-Igazad van, de nem tudok nem arra gondolni, hogy teljesen vége. Te nem aggódsz kicsit se? - kérdeztem kissé fel húzva magam
Olivia háttal állt nekem. Egy ideig nem csinált semmit majd motyogott valamit és a táskájához ment.
-Menjünk. - mondta szárazon és el is indult kifele. Gyorsan fel kaptam én is a táskám és siettem utána.
-Ne haragudj. - kérek elnézést a kocsiban mire Olivia csak megrázza a fejét
-Engedjük el. - mivel láttam, hogy nem akar többet erről beszélni ezért tereltem a témát. Így végül vidámabban érkeztünk meg, mint ahogy indultunk.
Páran eléggé megnéztek minket, de nem foglalkoztam velük csak folytattam a társalgást a hugommal. Az én termem felé mentünk mikor Olivia hirtelen megállt és fel kiáltott. Hátra fordultam és ledöbbentem.
-Ella mi a fasz, engedj már el! - kiabált rá Olivia a haját tépő lányra
-Engedd el! - tértem észhez és segítettem Olivia-nak. Amint eltávolodtunk egymástól a hugom megfogta a csuklómat és húzni kezdett a lépcsőhöz.

*Olivia*
Miközben húztam magam után a nővéremet azon járt az agyam, hogy miért tépett meg Ella. Tudom, hogy Isa csinált valamit. De annak miköze hozzám?
-Érj hozzá mégegyszer és esküszöm megöllek! - kiabálást hallottunk a termemtől nem messze szóval a hangok írányába mentünk tovább
-Tudtommal elhordtad mindennek. Akkor meg a mi a fasznak nem engeded, hogy az enyém legyen?! - Jonas ordított Oliver-re. Mindkettőjük mögött egy-egy csapat állt. Sietni kezdtem feléjük, de közben verekedni kezdtek. Oliver szájba verte Jonas-t majd gyomorba. A fiú vissza akart ütni, de persze pont akkor futottam közéjük. Mily kicseszett meglepő.
Szóval Jonas, Oliver arca helyett az enyémet találta el. Hátra is tántorodtam, de szerencsére nem estem el. Nagyon nagy csend lett. A jobb szemem alja égett az ütéstől.
-Olivia esküszöm, hogy.. - kezdett el magyarázkodni Jonas
-Kussolj be! Te papolsz arról, hogy szereted?! - vágott közbe Oliver és Jonas megakarta rúgni őt, de én is lenditettem a lábam. Nekem rohadtul fájt, de legalább nem érte el Oliver-t.
-Mit müvelsz? - hallom meg Oliver aggódó hangját mögülem mire majdnem könnyezni kezdtem
-Csodálom, hogy nem tudod.. Megcsaltalak vele Oliver.. Szóval megérdemlem őket... Nem hagyom, hogy egy újjal is hozzá érj! - ordítottam a velem szembe lévő fiúra, aki csak hihetetlenül és értetlenül nézett ránk
-Mi történik itt?..-szalad ide Ella is majd még egy lány sebesen Isabella felé. Lendíteni kezdte a kezét. Futni akartam, de megszédültem. Szerencsére Oliver megfogott. Mire fel néztem Ella állt Isa mellett és fogta a másik lány karját.
-Ne merj kezet emelni rá. - Ella hangja nagyon ijesztő volt
-A nővérem szerelmes volt beléd.. Te meg le se szartad. - nézett dühösen a nővéremre majd Ella-ra - Te meg csak veszekedtél vele!
Mi történik?
-Miért nem engedted, hogy megüssön? Megérdemeltem volna. - szólalt meg halkan Isa
-Tőlem igen, de senki mástól nem.- felelte Ella mire Isa sírni kezdett
-Hé ne sírj. Ketten mindenki ellen, emlékszel? - álltam fel nagy nehezen és a tesóm elé léptem feltartott kézzel
-Persze. - feleli és a kezemet megfogva magához húzott
-Nem érhet hozzá senki a másikhoz jogtalanul. - mondtuk egyszerre majd a többiekre néztünk
-Kibaszott nagyot hibáztunk valóban, de megvolt az okunk. - kezdtem bele én
-De ebbe természetesen mindenki szart bele. - folytatta a nővérem
-Tegnap egy fontos nap volt és nem, nem az a hülye évforduló vagy a meccs miatt. - emeltem fel a hangom
-Tegnap mondtam a szüleimnek, hogy más vagyok, mint a többi lány. Izgultam és mérges voltam, mert Olivia nem volt velem mikor kellett volna és bunkó volt. - nézett rám kissé vádlóan
-Én is izgultam, mert tudtam, hogy ez fontos neki. Mellette akartam lenni mivel sose voltam... Jogtalanul voltam egy faszkalap veled Oliver. - sajnálóan emeltem rá a szemeimet
-És egyikünknek se volt joga megbántani a másikat, de sajnos így jöttek össze a dolgok. Hogy én engedtem Yvonne-nak tele beszélje hülyeséggel a fejem majd lekapjon.- Isa is bűnbánóan nézett a nem messze álló lányra
-Nekem se, mikor nem ellenkeztem Jonas-szal. Engedtem neki, hogy le smároljon amit eddig csakis Oliver-nek engedtem.. Nem is szabadott volna megtennem.. Sajnálom Oliver... Szeretlek. - mondtam ki végre bátran
-Sajnálom szívem. - mondta Isa és most már nyugodt szívvel indultunk meg az orvosi felé
Pár méter után Oliver a derekamnál fogva felkapott és hosszasan megcsókolt.
-Nem érdekel, hogy kinek az ölében ülsz és, hogy kit csókolsz meg mikor nem gondolkodsz. Mert tudom, hogy én vagyok az egyetlen, aki bármikor zavarba tud hozni kis apróságokkal. Mégis imádod őket, a csokjaimat, az érintésemet a puha bőrödön és, hogy minden faszságod után ugyanúgy szeretlek. - összedöntött homokkal beszélt hozzám. Nem érdeklve, hogy ezt mindenki hallotta. A szavait csakis nekem intézte.
-Annyira szeretlek Oliver! - mondom sírva és átölelem
-Tudom szívem, mert én is. - megcsókolt majd letett és el indultunk együtt az orvosiba
-Tudod mit igaza van! - hallom meg Ella hangját mire vissza fordultunk