*Olivia*

Egy drága matek után szenvedve mentem a tesi öltöző felé. Oliver is csendben jött mellettem. Isabella és Ella mosolyogva és nevetgélve jöttek ki egy teremből. Rámosolyogtam a nővéremre és a fülébe súgtam.
-Egyéb dolgokkal holnap foglalkozunk.-Isabella szóhoz sem jutott és Ella nevetéséből leszűrtem, hogy el is pirult
-Mit mondtál neki?-kérdezte Oliver beérve engem
-Úgymond csaj téma.-titkolózok és ott is hagyom a fiút, mert meg érkeztünk a lány öltözőhöz
Tesin is teljesen máshogy álltunk egymáshoz aminek nagyon örültem. Persze Oliver szóvá tette a gonoszságomat az előbbiért.
A nap végén Isabella várt rám a kocsi előtt.
-Komolyan?-kérdem a mosolygó tejbetököt
-Yep és most velem jössz, mert el kell beszélgetnünk pár dologról.-megjátszott dühvel kinyitotta a kocsi ajtót és mutatta, hogy szálljak be
-Ez az a csajos téma?-kérdi fel húzott szemöldőkkel Oliver
-Igen.-válaszolok amit egy sohaj követ és el indulok a testvérem felé
-Beszéltél róla neki?-akad ki Isabella megnyomva egy kicsit a c-t
-Nem, semmit. Szia Oliver!-intek a fiúnak és beszállok az autóba
-Sziasztok csajok!-köszön el ő is és Isabella is beszáll mellém
-Olivia kisasszony micsoda meglepetés!-mosolyog rám a kissé öreg férfi a visszapillantón keresztül
-Örülök, hogy látom Sebastian!-viszonzom a kedvességét és el is insultunk
-Olivia azért mondtam el neked azt a dolgot, hogy érezd a bizalmamat feléd, de nem beszélhetsz róla senkinek és nem hozhatod fel csak úgy az iskolában!-rival rám Isabella
-Ella az ugye?-kérdem nem érdekelve a hisztijét
-Ha el mondom akkor fel hagysz..
-Szóval ő az. Rendben. Csak ennyit akartam tudni.-vágok a szavába nyugodtan miközben a tesóm örjöngeni tudna
Gyerekként utálta ha a szavába vágnak. Úgy látszik ez nem változott.
-Nem akarsz semmit csinálni?-kérdi gyanús szemekkel nézve
-Nope.-Isabella a mellkasára tette a kezét és megkönnyebülten sóhajtott -Vagyis ma nem.
-Olivia!-kiáltja és szétfolyik az ülésen, fel kuncogok és kinézek az ablakon
Örülök, hogy újra így viselkedhetünk. Hiányzott.

*Isabella*

Végre hazaértünk! Beléptünk a házba és egy igen nagy meglepetés várt az ebédlőben minket.
-Megjöttetek?-kérdezte lepetten, de boldogan anya
Félszegen bólintottunk. Anya és apa jókedvűen társalogtak miközben vártak minket az étkezéshez.
-Mennyetek kezet mosni és gyertek enni.-utasít apa minket mi meg teljesítjük is
Az asztalnál ültünk és hallgattuk anyuékat. Mi történik? Olivia-val döbbenten néztünk egymásra.
-Nem esztek? Direkt a kedvenceteket főzettük.-lenéztem a tányéromra
Ez úgy 5 évvel ezelőtt lehet, hogy a kedvencünk volt, de most már nem az.
Olivia belekostolt majd szólásra nyitotta a száját. Ne, ne szóld le!
-Nem a kedvencem, de attól még finom. Köszönjük ez igazán kedves volt tőletek.-Olivia válaszán mind ledöbbentünk
-Értem akkor legközelebb ti választotok. -anya mosolya nem hervadt le és csak ez számít
Olyan felemelő volt felszabadultan beszélgetni együtt. Szörnyen boldog voltam a húgommal együtt.

2019 04.24. Szerda 06:30

Másnap reggel boldogan keltem fel. Ma is rá veszem Olivia-t, hogy velem jöjjön. Gyorsan kell végeznem, mert ő mindig hamar lelép. Felhúztam egy fehér, váll nélküli hosszújut és egy világosbarna, testre simuló szövet nadrágot, hozzá egy fehér cipőt. Meg is vagyok..várjunk még nem fésülködtem és egy kis sminket is fel kéne vinnem. Jaj csak várj meg húgi!
Mikor végeztem kimentem a nappaliba. A húgom a kanapén ült anyuval és beszélgettek. Nem vitte túlzásba az öltözködését, mint mindig. Egy fekete rövidujjtut húzott pirosas sárgás színnel volt rajta egy banda neve, egy fekete szűk farmert, ami a jobb térdénél szakadt, rájuk egy sárga dzsekit kapott fel és egy fekete cipőt.
Megráztam a fejem és feléjük indultam.
-Mehetünk?-állok mellé és rá mosolygok
-Persze szia anya!-intett neki és el is indult a kijárathoz, én is intettem és követtem Olivia-t.
Beültünk a kocsiba és indultunk is az iskolába. Együtt mentünk be az épületbe, de Olivia hirtelen elvált tőlem. Oliver-hez ment. Értem én.
-Sziaa Isa!-köszön vidáman Ella és oda néz amerre én -Csak nem bejön a srác?
-Mii neem, dehogy én a húgommal shippelem őt.-vágom rá

*Olivia*
Az úton azon gondolkodtam, hogy hogyan deríthetném ki Ella melyik nemhez vonzódik.
Mikor megláttam Oliver-t be is ugrott egy ötlet.
-Jó reggelt! A segítségedre lenne szükségem.-térek egyből a tárgyra
-Jó reggelt Olivia. Persze, miben?-kérdi
-Nem biztos, hogy tetszeni fog meg még nem kiviteleztem ki.
-Csak bökd ki!-vág a szavamba én meg bólintással felelek
-Azt szeretném, hogy kerülj közel Ella-hoz és tudd meg, hogy kihez vonzódik.-válaszoltam tömören és higgadtan
-Te nem vagy normális.-jelenti ki és megrázza a fejét
-Kérlek, fontos és csak téged merlek ilyenre megkérni.-finoman megfogom a kezét és kérlelve nézek a szemébe
-Nem bánom! -válaszol mérgét visszafogva
-Köszönöm!-kurjantom és a nagy örömöm miatt szorosan megölelem a fiút, aki egy kis hezitálás után visszaölel
-És mégis, hogy kéne ezt csinálnom?-kérdezte
-Együtt vagytok Németen nem?-kérdeztem vissza
-Igen és? Mennyek oda, hogy szia Oliver vagyok csak azt szeretném tudni, hogy kivel akarsz összejönni.-válaszolt szarkasztikusan Oliver
Most legszívesebben megütném, de én kértem a segítségét szóval visszafogom magam.
-Nem, hanem kezdj el vele beszélgetni és finoman utalj rá.-kifújtam mérgesen a levegőt és el is indultam a terem felé magára hagyva az idiótát
Angolon Ida mellé ültem, de hamar megbántam, mert végig Oliverrel piszkált. Imádom az osztálytársaimat.

*Isabella*

Ella-val sajnos szét kellett válnunk, mert ő Németes én meg emelt angolozok. Legalább Olivia-val lennék, de ő nem emeltezik nyelvből.
Egy üres padba ültem, mivel akivel szoktam lenni lány hiányzik, de nem maradtam egyedül. Csöngetés után egy 5 perccel megérkezett Daniel is és mellém ült. Irritált néha, de el voltunk. Egy-egy feladatban még segített is.

08:45
Daniel-lel kimentem a folyosóra. A mellettünk lévő teremből Ella és Oliver sétált ki vidáman. Nem foglalkoztak semmivel csak mentek tovább.
-Minden rendben?-aggódik Daniel
-Persze.-válaszolok motyogva
-Hol lesz órád?
-A másodikon, a 205-ös terembe.-válaszolok értetlenül
-Rendben, nekem is azon az emeleten lesz, szóval el kísérlek.
-Ohh köszi!-rá mosolygok mire kicsit meglepődik, de viszonozza
A terem felé menet elmentünk egy társalgó rész mellett. Ahol a két jómadár beszélgettek.
-Ha szabad tudnom, akkor mért szomorít el, hogy őket együtt látod?-lefagytam. Pontosan tudtam a választ, de nem akartam ki mondani.