Egy sötét jelen múltja #2
2018 04.16. Kedd
*Olivia*
Egy újabb "csodálatos" nap. Fel keltem az ágyamból, elmentem a fürdőbe arcot mosni majd a szekrényemhez indultam. Ki vettem egy fekete farmert, egy szürke Guns N' Roses-os polót és felhúztam rájuk a dzsekim. Indulhattam is a suliba. -Hurrá!
A nővérem az ajtóba várt, hogy megkérdezze amit minden reggel.
-Nem jössz velem?
És a válasz is mindig ugyanaz.
-Kössz nem.
Kicsit elszontyolodik, de megy is ki a házból és beszáll egy fekete BMW 3-as Limousine-ba amit egy sofőr vezet azért, hogy minket suliba vigyen, de én busszal szoktam menni közben meg zenét hallgatok.
Egy 15 perces buszozás után meg is érkeztem. A büfében vettem magamnak kaját és innit a napra majd fel mentem az osztályomba mivel csak pár perc van csengetésig.
-Hé depis ribanc ez az én helyem!-szól ide egy srác majd nevet egyet a "barátaival" mikor át ülök egy másik helyre
Mindig ez van. Most viszont nem folytatták. Hanem egy szoros körbe állva társalognak. -Terveznek valamit vagy csak túl sokat képzelek bele?
Kicsöngettek, én gyorsan akartam menni ki a teremből, de Drake és a többi barom nem bír a vérével és kigáncsol. Az osztály hangosan nevet én meg csak fel állok, leporlom magam és fel megyek a tetőre. -Itt legalább egyedül lehetek.
Egy 5 perc múlva sugdolózást hallottam, de nem foglalkoztam vele. Aztán a fém falon aminek neki dőlök és így takar el a többiektől, valamit húzni kezdtek. Oldalra kaptam a fejem. Drake és még 2 osztályrársam volt az. A fiú kezében egy kés volt.
-Na ribanc a 2 év alatt amit együtt töltöttünk elegem lett belőled ahogy mindenkinek. Szóval tégy egy szívességet és ..halj meg!-hangja kegyetlen volt és rettegtem
Közelebb jött hozzám. Fel álltam és hátrálni kezdtem.
-Ne fuss elölem.-mondja és a fejével felém biccent mire a másik 2 srác mellém fut és lefog. Kapálóztam, rúgtam, hogy elengedjenek, de szorosan neki nyomtak a korláthoz. Egy pszichopata mosollyal állt elém.
-Kérlek ne!-könyörgöm, de csak arcon vág és kinevet
Gyomorszájba térdelt aminek hatására vért hánytam fel.
-Hogy lásd mennyire rendes vagyok. Megengedem, hogy te vágd fel a kezed. Húzzátok fel az ujját!-parancsolja
-Ne csak azt ne!-kiálltom
*Isabella*
1.óra után egy 10 perccel Hedda futva jött be a terembe, hogy elmondja mire készül Drake. Futottam ahogy bírtam, hogy időbe oda érjek.
-Oh nocsak-nocsak akis ribi már gondolkodott rajta. Szánalmas!-köpi a szavakat Drake
A húgom a dzsekijének az ujja fel van türve. Jobb alkarján vagy 5 vágás éktelenkedik. A számhoz kaptam a kezem és sírni kezdtem. Drake hirtelen megfogta Olivia bal kezét és végig húzta rajta a kést. Olivia fel sikított.
-Hagyd abba!-üvölti a húgom utána én is remegő hanggal
Mindannyian rám kapták a tekintetük.
Ekkor megjelent 2 tanár, az egyik elvezette a 3 fiút, a másik és én is Olivia-t vittük az orvosiba.
A húgomat kórházba vitték, Drake-t és a másik 2 fiút kicsapták. Mint mondtam soha sem bocsátom meg magamnak, hogy csak álltam ott és..néztem ahogy bántják a testvéremet. Nálam rosszabb nővér nincs.
Ez 5 napja történt. Olivia 3 napig kórházban volt, miután haza jött nem beszéltem vele. Ha rá néztem csak a félelemmel teli, könnyes arcát láttam.
2018 04.21. 20:33
*Olivia*
Kicsit reménykedtem, hogy amikor haza jövök minden rendben lesz. Apa is le akar ülni majd velem beszélgetni, nem csak anya. A nővérem körbe ugrál, hogy foglalkozzak vele,..de nem. Sajnos nem így lett. Mindenki fájdalmasan néz rám. Isabella egy szót sem szólt hozzám 2 napja. Apát tegnap óta mégcsak nem is láttam, anya meg úgy tesz, mintha mi sem történt volna. -Miért csinálják ezt?
A zárt ajtónak döltem és lecsúsztam a földre. A jobb karomon lévő 5 heget és a bal karomon lévő egy darab, vagy 10 centis vágást néztem.
Fel álltam és elkezdtem fel-alá járkálni a szobámban.-Mért kellett ennek megtörténnie?!-dühömben lesöpörtem a könyveimet az asztalomról és rá ütöttem egyett a fa asztalra. Azonnal meg is bántam, mert belenyílalt a fájdalom a kezembe. Felszisszentem és magamhoz húztam a kezem.
-Picsába!
Valaki kopogott az ajtón.
-Olivia minden rendben? -kérdi anya a túloldalról aggódva
-Persze, csak leestek a könyveim.-válaszoltam gyors valami hülyeséget
-Rendben...Figyelj kicsim nem is ettél ma még, nem jössz ki enni valamit?-korgott a gyomrom, de nem akartam ki menni. Hallgassam, hogy olyan dologról beszél ami nem érdekel? Nem foglalkozva, hogy a lányai kapcsolata olyan szar, mint amilyen még sose volt. Vagy a miénk, igazából az egész családé. Apával vagy 1 hete nem beszéltem és az is csak abból állt, hogy magyarázta, hogy mi volt a munkahelyén!
-Olivia?-hoz vissza anya a gondolataimból
-Nem vagyok éhes.-hallottam a távolodó lépteit
Sóhajtottam egyet és le ültem az ágyam szélére. Pár perc múlva valaki újra kopogott, de nem mondott semmit. Kinéztem és nem volt ott senki. A földön egy tányér volt gyümölcsökkel. Elmosolyodtam és be vittem az ételt.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro