08:50

A teremből elkezdtek ki özönleni az osztálytársaink. 2 fiú egyből felénk jött. A kurva meg csak gúnyosan mosolygott rám majd elment.
Baj lesz.
-Hé ribi! -szól nekem a Drake klón
Félve felé néztem.
-Nem tudom, hogy mire ilyen nagy a szád, szóval most beverem.-akart is ütni, de Oliver eltérítette a kezét így pontosan a fejem mellett, a falnak érkezett az ökle
-És te mégis, hogy képzeled, hogy megütsz egy lányt?-kérdi mérgesen
-Ezt nem kellett volna!-mondja figyelmeztetően és a másik srác asszem Daniel. 9.-ben viszonylag jóban voltunk aztán jött Drake és tönkretett mindent. Szóval Daniel bevert egy szépet Olivernek és folytatta is volna ha nem állok elé.
-Tűnjetek el!-kiáltom mire a másik a srác vérző ököllel behúzott egyet nekem a szemem alá amitől földre estem. Oliver erre vissza ütött neki és egy kicsit hátra tántorodott. Daniel hasba rúgta Olivert és bal oldalt a halántéka melett is megütötte.

*Isabella*

Óra után Ella megkért, hogy kísérjem el wc-re vissza fele jövet láttunk egy nagy tömeget.
Csak ne te legyél!
-Oda menjünk?-kérdezte Ella, látva engem, hogy nagyon abba az irányba bámulok. Bólintok és sietve el indultam a tömeg felé.
-Daniel húzz el!-kiáltja Ella a fiúnak mire felénk néz, elgondolodik és elmegy, a haverja meg levállalva Olivia mellett lévő fiút utána megy.
Oda sietünk. A húgom a földön a fiú meg alig áll a lábán.
-Olivia.-szólitom mire fel pattan
-Ne mondj semmit!-válaszol hidegen
-Ne mondjak semmit?! Megvernek, bántalmaznak és ne..-fel emeltem a hangom
-Azt mondtam fogd be!-üvölti mire én nem tudtam megszólalni. Hirtelen az arc kifejezése megváltozott, mintha rájött volna, hogy nem kellene ezt csinálnunk, de ekkor Ella karon fogott és el kezdett húzni a másik írányba. A fiú is el akarta vinni őt, de Olivia csak utánam nézett, de ekkor mondott neki valamit a fiú és segített neki menni.
Ella csak bosszankodott amíg a folyosó forduló után le estem földre és zokogni kezdtem.
Ki ő, hogy mellé állt? Velem mért nem beszél? Nekem mért nem nyílik meg?
-Hé-hé! Nyugodj meg, te itt már nem tudsz segíteni.-le ül velem szembe és át ölel
-Én csak segíteni akarok a testvéremnek!

*Olivia*

Én nem ezt akartam! Ella mért csinálja ezt?
-Olivia kérlek gyere, nem tehetsz semmit. -Semmit? Koncentrálj már! Oliver alig áll.
A bal karját a nyakamba vettem, a hátát is fogva siettünk.
-A nővérhez kéne menned!-szólok rá
-Inkább haza megyek, az apám orvos.-nem vitatkoztam, mégcsak nem is válaszoltam. Nem akartam megszólalni.
Kimentünk a suliból. Oliver telefonált egyet. Távolabb mentünk az épülettől majd egy 10 perc múlva jött egy fekete kocsi, be szálltunk és elvitt Oliver házához.
Mire oda értünk egy nő már a kapuban állt és várta, hogy oda érjünk.
-Kisfiam mit csináltál?-kérdezte aggódva a viszonylag alacsony, kedves arcú, zöldes szemű és sötétbarna hajú nő, aki több, mint valószínű, hogy Oliver anyukája.
-Majd bent elmesélem.-válaszolt és a nő meg bólintott, elindultak befele. Én nem tudtam, hogy mit kellene csinálnom.-Had ne kelljen könyörögnöm, hogy begyere.
Össze rezzentem Oliver hangjára, de utánuk iszkoltam. A házban egy hall fogadott, de onnan tovább mentünk a nappaliba. Oliver leült, én mellé és a nő meg el sietett. Csöndben ültünk míg a nő vissza nem tért egy férfival az oldalán. A férfi magas, szemüveges, szőke hajú és barna szemű.
-Nem sokszor jössz így haza, szóval remélem jó okod volt rá.-kicsit lesújtó volt a hangja
-Bocs apa. Olivia-t bántani akarták és megvédtem.-válaszol nemes egyszerűséggel
Megvédett? Őssze verette magát miattam. Ez is az én hibám!
-Ez az én fiam, bár ritka, hogy másért kiállsz.-felelt a férfi én meg le hajtottam a fejem
-Sajnálom.-mondom halkan és elkezdek könnyezni. Mindenki rám nézett. -Nem kellett volna ezt tenned. Azt hiszed, hogy segítettél, de nem! Csak növelted a bűntudatom, hogy miattam ártottak neked. - fel álltam és fel-alá kezdtem járkálni
-Önző vagy.-válaszol halkan Oliver mire le fagyok
Hogy mi? Én?
-Csak arra gondolsz, hogy neked rossz. Arra nem, hogy amit csinálsz azzal fájdalmat okozol másoknak.-egyenesen a szemembe nézett és ez fájt belülről
-Már idejét sem tudom, hogy mióta csak arra gondolok, hogy a szüleimnek, a nővéremnek, h ...egyántalán senkinek se legyek az utjába vagy ne okozzak gondot. És mivel persze ez nem megy mindig ezért bántanak. Nem akarom, hogy a kelleténél is többször bántsanak vagy fájdalamat érezzek. Akkor igen önző vagyok!-üvöltök a fiúra olyan haraggal amit már régóta magamban tartottam
Mindenki döbbenten nézett engem. Hirtelen a nő elkezdett felém jönni amitől megijedtem és hátrálni meg félni kezdtem. Alig volt egy lépésre tőlem mikor egyszercsak megölelt.
-Ne félj! -mondja én meg a lepettségből fel ébredve újra sírni kezdtem és vissza öleltem a nőt. -Sírj csak, amíg jobb nem lesz.
Nem csinált semmit. Nem beszélt is beszélt hozzám csak ölelt és simogatott. Én meg szorosan kapaszkodtam belé és zokogtam.
Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Annyi elnyomott érzelem volt bennem, ami most mind feltört. Egy jó nagy sírás után a nő kicsit eltolt magától és végig simitott az arcomon.
-Ne tartsd magadba amit érzel, mert hasonló kirohanásaid lesznek. Ha akarod én bármikor szívesen beszélgetek veled, de a fiam is megfog hallgatni, ha kéred, rendben?-a hangja olyan megnyugtató
-Köszönöm.-mondom hálásan és újra a sírás szélén
-Nem kell meg köszönnöd. Na üllj le a kanapéra, hogy elláthassam azt a csúnya sebet a szemed alatt. -bólintottam és úgy tettem ahogy kért
Rá néztem a mellettem ülőre és rá mosolyogtam. Az apja hirtelen a szemöldökéhez nyomta a fertőtlenítős pamacsot mire fel szisszent én meg kuncogtam.
-Na várjál csak.-mondja mire én kicsit meg ijedek és előre nézek. A nő is egy ilyen pamacsot nyomott az arcomhoz, de nem volt olyan vészes mivel nekem nem volt vérző sebem. Olivernek a szája és a szemöldöke is fel repedt.
-Elmegyek jégért.- mondja a nő
Addig néztem ahogy Oliver szenved.
-Hát fiam jól helyben hagytak.-szólal meg a férfi miután az arca lekezelésével végzett
-A hasát is megütötték.-mondom gyorsan mielőtt el pakolja a cuccokat
-Ohh, Oliver vedd le a polód.- utasítja a férfi
-Előtte?-kérdi rám mutatva
-A hölgyet zavarná?-néz rám kérdőn én meg megrázom a fejem nemlegesen -Oliver legyél férfi és mutasd a sebed.
Oliver duzzogva, de leveszi a felsőjét. A hasa közepén volt egy nagy méretű lila folt.
-Le jegelhetjük a hasát is, több zsákot hoztam. Bár én fontosabbnak tartom, hogy a kislány arca szép maradjon.-a kezembe adta a zsákot - Tartsd szorosan a szemed alá.
-Én is szeretlek anya.-válaszol Oliver
-Én is kincsem. -elém állt a nő mosolyogva -Fru Larsen Ingrid teljes nevem, de hívj nyugodtan Ingrid-nek.
-Dr. Herr Larsen Marcus, de csak Marcus.-mutatkozik be a férfi is
-Olivia Haugen.-illendően én is elmondom a nevem
-Az a Haugen..-kezdi a férfi
-Igen az.-vágok közbe
-Jólvan gyerekek nekünk mennünk kell, mert a doktor úrnak lesz ma még jó sok dolga itthon meg a kórházban is.-szólal meg a nő és a férfival együtt elmennek.
Oliver és én csendbe ülünk egymás mellett.