*Olivia*

Folyton az időt néztem és a jobb lábammal toporzékoltam.
-Ennyire órára akarsz menni?-kérdezte nevetve Oliver
-Nem csak tudni akarom, hogy hogy van!-mondom aggódva és belebújok Oliverbe
-Nyugi minden rendben!-nyugtat és megsimizi a hátam
-Honnan tudod?-akadékoskodok
-Onnan, hogyha nem lenne hallanánk üvöltözéseket vagy már kijött volna valaki.-sóhajtottam egyet és elhúzódtam a fiútól, akinek nagyon kellemes illata volt és szívem szerint el sem engedtem volna
-Igazad van.-Daniel furcsán méregetett minket mikor Oliver keze a derekamon maradt
-Valamiről lemaradtam?-érdeklődött Daniel fel húzott szemöldökkel
Én nem tudtam válaszolni, mert eszembe jutottak a csók váltások. Elvörösödtem és takarni kezdtem az arcomat. Oliver meg természetesen kinevetett.
-Mondjuk úgy, hogy megbeszéltük a dolgokat.-válaszolt végül Oliver
-Ahj jöjjenek már ki!-nyávogom és pont ekkor nyílt is az ajtó

*Isabella*

Fel tápászkodtunk a földről, szóval Ella egy széken folytatja az ülést, én meg vele szembe a falnak dőlve állok és probálok megszólalni.
-Akkor..mi most..mit csinálunk?-kérdeztem akadozva
-Hogy mit?-gondolkodik el egy pillanatra és közeledni kezd. Nagyon közel állt az arcomhoz. Éreztem ahogy kifujja a levegőt. -Járunk természetesen!
Egy megkönnyebült és nagyon boldog görbe került az arcomra.
-Akkor jó!-felelem és megcsókolom
Annyira bele lendültünk, hogy tolni kezdtem Ella-t a padig. Mikor neki ütközött akkor ráraktam. Az adrenalin túl tengés miatt ki szívtam Ella nyakát mire picit fel nyögött.
-Okés befejeztem!-hátrálok kicsit el, kuncogva
-Pedig én élveztem!-nevet fel Ella és mutatja az ujjával, hogy mennyek vissza. Beálltam a lábai közé, kezeimet a derekára tettem míg ő a nyakamra és folytattuk a nyálcserét. Ella hirtelen lejjeb húzta a pólomat és megszívta a kulccsontomat. -Vissza kaptad!
-Igen?-megpusziltam a homlokát -Ezért te még csúnyán kapni fogsz.-"fenyegetésemre" csak fel nevetett
-Jólvan bosszúálló, akkor ma át jöhetnél hozzánk.
-Benne vagyok, de most már menjünk. -kézen fogva mentünk ki
-Ahj jöjjenek már ki!-nyávogja a hugom pont mikor kilépünk a teremből
-Itt vagyok hugi ne aggódj!-amint ki mondtam a nyakamba ugrott amin mind meglepődtünk
-Sajnálom, hogy nem tudtál beszélni velem mikor baj volt!-elmosolyodtam a bocsánat kérésén és szorosan át öleltem
-Nem kell bocsánatot kérned.-válaszolom nyugtatóan
-Daniel is aggódott érted.-súgja Olivia, én meg intek is a fiúnak, aki ide is jön és csatlakozik az öleléshez
-Oliver nem jössz?-kérdem nevetve a sráctól
-Passzolom, nem szeretem ha sokan egyszerre szorítanak össze.-Olivia hirtelen elengedett
-Akkor csak én ölelgetlek.-át ölelte Olivert, mire a fiúnak az arcára kiült egy aranyos mosoly és bele puszilt a hugom hajába
-Együtt vagytok?-kérdem reménykedve
-Ti meg mit kerestek itt?! Már vagy 10 perce becsöngettek!-kiabál ránk az igazgató úr mire mind össze rezzenünk és szét rebbenünk
-Elnézést igazgatóúr azonnal megyünk!-válaszoltam és mind megindultunk a termeink felé
Ella és én magyarra siettünk. A tanár jól le is cseszett minket a késésért.

*Olivia*

A tesvéreméktől hamar elváltunk, mert nekünk másik emeleten lesz óránk a fiúkkal.
Míg mentünk a teremhez Olivert cukkolva meséltem Danielnek, hogy féltékeny volt rá. Daniel csak nevetett rajta.
-Ne nevess már! Ahogy ölelgetted meg mellette voltál..úgy jött le, mintha szeretnéd!-nem tudtam eldönteni, hogy a szomorúság vagy a harag csengett jobban a hangjában
-Haver.-szólítja meg kedvesen Olivert és megfogja a vállát, hogy megállítsa -Azért csináltam ezeket, mert eddig egy szemétláda voltam vele szembe amit nem érdemelt meg és próbálom helyre hozni. Meg van nőm.-nyugtatja meg Daniel Olivert
-Hát már tudom. Ki a csaj?-kérdi és már majdnem oda értünk a termünkhöz
-Na ez nem fog tetszeni.-válaszolt a tarkóját vakarva
-Mér az exem vagy mi?-veszi poénosra Oliver
-Nem, hanem a nővéred.-feleletére mind a ketten meglepödtünk
-Na ez mégis, hogy történt meg?-kérdezte döbbenten Oliver
-Be kellett mennem a kórházba még múlt héten és el hívtam randira, de már egy ideje ismerem.
-Wow!-ennyit tudtam csak kinyögni
-Erről én, hogy nem tudtam eddig?-akad ki Oliver mire ki nevetjük
-Nyugi Oliver! Biztos sok minden van amiről nem tudsz a nővéreddel kapcsolatban.-Daniellel még egy utolsót röhögtünk majd bementünk az órára vagyis ami vissza maradt még belőle
A tanár természetesen jól lebaszott minket, de azon kívül, hogy beírja a késést mást nem kaptunk.
Óra végén Daniel velünk szembe foglalt helyet egy széken.
-Tudjátok ti is elmehetnétek egy randira. -amint ezt kimondta mindketten lefagytunk, de Oliver hamar kapcsolt
-Én benne vagyok, szeretnél elmenni valahova?-fordul felém Oliver
-Öhm..Elmehetnénk a parkba. Gyerekként szerettem ott sétálgatni anyával. -az emlékek miatt elmosolyodtam
-Rendben, akkor suli után mehetünk is. -Daniel azonnal ment mesélni a többieknek. Ida igazából jobban örült neki, mint mi.
-Téged nem zavar?-kérdezte Oliver Ida-ra utalva. Probálta "megszervezni" a randinkat.
-Szegénynek nincs barátja. -válaszolok mire ő fel nevet, Ida meg "sírni" kezdett, hogy ez igat, de mért mondtam ki.
Ida bosszúképpen neki lökött Olivernek, hogy lásson minket csókolózni. Amit Oliver szívesen teljesített. Én még nem vagyok hozzá szokva..ehhez.
-Genyók vagytok..mind.-mindenki elkezdett rajtam nevetni, Oliver magához húzott, hogy tudjam takarni az arcom.