2018 04.22. Hétfő 06:30

*Isabella*
Amint fel keltem mentem a fürdőbe majd öltözni. Egy rózsaszín, hosszú ujjú felsőt, egy szürke, combközépig érő szoknyát és egy barna bokacsizmát vettem fel. Megfésülködtem, fel vittem egy kis sminket, magamhoz vettem a táskám és indultam is a suliba. Olivia épp egy almát majszolt és ment a szobájába. Rá pillantottam és köszönni akartam, de akkor bele néztem a szemébe és rossz érzés fogott el. A tehetetlenség érzése, ami keserű és fájdalmas.
Sajnálom hugi, hidd el, hogy jobb lesz így.
Amint kiléptem a sofőr kiszállt az autóból és ajtót nyitott nekem.
-Jó reggelt kisasszony!-köszönt kedvesen
-Magának is Sebastian!-viszonzom és beszállok a kocsiba
Egy kis idő múlva meg is érkeztünk. Az épület előtt leparkoltunk. -Viszlát, délután a szokásos időpontban jöjjön kérem!
-Rendben kisasszony. Szép napot!
-Köszönöm, viszlát!-finoman becsaptam az ajtót majd el indultam az épületbe
A folyosón Ella támadt le egy nagy öleléssel.
-Sziaaa!-kiáltja és rám ugrik. Simán elbírom, vékony egy lány. Ahhoz képest, hogy az apjának egy étteremlánca van és ki is használja.

*Ella Madsen 16 és fél éves. Barna, vállig érő haj és mogyoróbarna szem. Kedves, de ha haragszik akkor bedurcázik, ami néha kicsit bosszantó.*

Megcsapott a kellemes illata amit imádok. Mosolyogva ölelem magamhoz legjobb barátnőmet.
-Szia Ella. -köszönök örömmel
-Nem akarok leszállni, olyan jó így!-fel nevettem
-Úgyis az elsőn leszünk, akkor oda viszlek.-mondtam és megis indultam a terem felé
-Éljen!-kiállt fel édesen amin ismét kuncognom kellett
Míg bent a teremben le nen tettem addig mindenki minket nézett. -Mivan amúgy a tesóddal, jólvan?
-Nem beszélünk, de nem is kell, hogy tudjam, hogy rosszul van. -félre néztem mire Ella megfogta a kezem és ezzel egy kellemes érzést adva nekem
-Beszélnetek kéne.-mondja mire ránézek
-Mindennél jobban akarok, de nem. Egyszerűen nem tudok úgy rá nézni, hogy ne kapjon el a sírógörcs. -fakadok ki neki, de úgy, hogy csak ő hallja
-A tetős miatt?-kérdi finoman mire bólintottam -Mért hibáztatod magad olyanért amiről nem tehetsz?
-Kérlek hagyuk ezt a témát.-mondom szomorúan és lehajtom a fejem
-Ahogy akarod, de nem zártuk még le a témát, mert szeretlek és törödöm veled.-mondja kis szigorral a hangjában majd megölel
-Én is szeretlek és..köszönöm!-ha tudnád én mennyire szeretlek

*Olivia*
07:42

Drága testvérem ma is ignorál. Mért csinálja ezt? Egyszerűen nem értem.
Gondolkodás közben megérkeztem a megfelelő megállóhoz és leszálltam a buszról. Mikor beléptem az iskolába. Láttam Isabella-t vinni egy lányt. Nevettek, élvezték egymás társaságát...boldogak.
Egy időben kívántam, hogy ilyenek legyünk, de most csak mosolyogva elmegyek mellettük és bemegyek a termembe. Mindenki megnéz és sugdolózni kezd. Leültem középre és a telefonomon folytattam egy versemet. Szoktam írni, de mind pocsék.
Becsöngettek és meg érkezett a matek tanár. Sportos és az osztály ribanc része nagyon veri rá a nyálát még úgyis, hogy viszonylag sokszor szivat minket. A mellettem lévő padsorból, hátulról pár liba elkezdett dobálni papír galacsinnal.

Gáz vagy és még szánalmas is. Nem csodálom, hogy nincsenek barátaid. Soha nem is lesz senkid!

Ezt az egyet olvastam el, még párat vágtak hozzám amire nem reagáltam. Ekkor meghallottam, hogy suttogva beszélnek hozzám.
-Hé lúzer mért nem válaszolsz a leveleinkre? Nem tudsz olvasni?-és még hasonlókat mondtak. Én meg figyeltem rájuk és kezdte fel piszkálni az agyam. Aztán meghallottam ezt. -Úgy tudom, hogy a nővéred is egy kurva. Ez családi biznisz?
-Ne magadból indulj ki. És fájna ha befognád az a lepcses nagy pofádat?-fordultam hátra kicsit kikelve magamból
-Nekem ugatsz?-szól vissza a vöröshajú kurva
-Még fogyatékos is vagy?-kérdem mire nagyon felhúzta magát
-Az inkább te vagy! Hol volt a nagy szád mikor Drake...-nem fejezte be egy srác mögülem rá üvöltött
-Szerintem inkább kussoljon az, akit mindennap más baszik meg!
-Elég legyen!-ordítja a tanár -Haugen, Larsen kifelé most!
-Mi?!-kiálltjuk a sráccal
-Pofa be és tűnjenek a szemem elől! Örüljenek, hogy nem küldöm önöket az igazgatóiba.- mérgesen fel álltam a helyemről a cuccaimmal a kezemben, elindultam az ajtó felé a sráccal mögöttem. A terem mellett leültem és mellém ült a fiú is.

*Oliver Larsen 18 éves. Sötétbarna haj és szem. Kedvétől függően kiáll másokért. Szorgalmas és könnyen megbetegszik.*

Egy ideig csendbe ültünk. Egyszercsak a srác felnevetett.
-Milyen hülye fejet vágott mikor megkérdezted, hogy fogykos-e.-mondja és nekem is eszembe jut a lány arca mire én is nevetni kezdek. A fiú mosolyogva kezdett el nézni engem míg én kuncogtam még.
-Tudsz mosolyogni is, ennek örülök. -szólal meg hirtelen
-Mindenki tud csak nincs miért boldognak lennem.-válaszolok
-Tudod eleinte nem érdekelt a nyomorod, de tegnap meghallottam, hogy mi történt akkor a tetőn és..
-Megsajnáltál. Ez édes, de nem kell ezért hőst játszanod. Eszembe jutott kivagy. Sokszor hiányzol ezért is nem tudtál az ..incidensemről. -vágok a szavába kissé bunkón
-Kimondta, hogy hőst játszom? Általában leszarom mások baját.
-Szóval érezzem kivételnek magam?-szólok közbe ismét
-Na jó ha még egyszer közbe vágsz nem állok jót magamért. A kérdésedre válaszolva igen.-elkezdtem nevetni -Most mi a vicces?
-Hogy azt hiszed, mert egyszer kiálltál értem öribarik leszünk.
-Nem gondoltam semmi ilyenre. Egyszerűen segíteni akartam, de neked nem lehet.-fel kapja a vízet és el indul
-Ha senki nincs melleted nincs ki megbántson.-mondom halkan, a földet bámulva
A fiú vissza fordult és újra helyet foglalt mellettem.
-Bonyolult vagy és magányos. -jelenti ki
-Te meg megválogatod, hogy kinek segítesz.-rá nézek a melletem lévőre
-Oliver Larsen.-felém nyújtja a kezét
Merjem megprobálni?
Bele néztem a szemébe. Nem láttam gonoszságot vagy rossz indulatot.
-Olivia Haugen.-megráztam a kezét
-Kezdésnek megteszi. -csöngőig beszélgettünk. Kérte, hogy meséljek neki dolgokat. Elmondtam neki, hogy pontosan mi volt a tetőn, hogy szar a kapcsolatom az egész családdal. Ő meg végig hallgatott, ami jó érzés volt. Nem tett nagy dolgot, de épp eleget, hogy egy kicsit boldog legyek.