2019 05.30. Kedd

*Olivia*

1 hónap telt el a családi incidensek óta. Freda és Edward a szavukat be tartva haza költöztek, de nem költöztem hozzájuk. Emma és Harry neveltek fel vagyis probáltak. Őket hívtam először a szüleimnek. Mégha pocsékak is voltak, persze ehhez én is tettem hozzá. Meghát ott van a lüke nővérem is, aki egyedül élet képtelen. Szóval a biológiai szüleimnél 1-1 hetet töltök meg ők is jönnek hozzánk. Szóval jól megvagyunk. Apa (Harry) jobban kezd nyitni felém ahogy én is. Szervezünk közös programokat is. Egyszer elvitt horgászni, ami nem végződött valami jól. Bele estem a vízbe azóta nem akarok menni. Maradtunk a fagyizásnál, a parkba való sétálásnál és a filmezésnél. Amibe bele vonunk általában mindenkit. Anyát és Freda-t el szoktam kísérni körmöshöz meg fodrászhoz. Edward meg néha el visz vacsorázni valahova. Isabella ha nem Ella-val van akkor velem. Vele egyre több verseket írok. Amiket imádok. Éés Oliver-rel hát..megvagyunk. Folyton zavarba hoz mindenki előtt... Sajnos még mindig képtelen voltam neki elmondani, hogy szeretem őt... Vagyis tudja, de.. más azért ha hallaná is tőlem. Néha rosszul érzem magamat miatta. A testvérem és Daniel is azt mondja, hogy ez hülyeség. "Csak az számít, hogy éreztessem vele, hogy így van." Mindig ezt szajkózzák.

*Isabella*

Az eltelt idő maga a csoda volt számomra, a családunk számára. Mindenki boldog, nincs veszekedés és senki nem zár ki senkit az életéből. A szüleink ha tudnak, sokat vannak velünk Freda-ék is sokszor vannak nálunk. Tudom, hogy szívtelenség tőlem, de nem teljesen örülök mikor Olivia a szülinél alszik. Mindig csak azt várom, hogy jöjjön vissza. Ezt az érzést meg csak a szüleim és persze Ella tudja elfeledtetni velem. Ilyenkor sokszor alszom nála, ami általában át megy egy kicsit másba is. Még mindig hihetetlen számomra, hogy együtt vagyunk. És ezt az örömöt sajnos nem tudom megosztani a szüleimmel. Pedig annyiszor elakartam nekik mondani, de..félek a reakciójuktól.

7:00
Ma délelőtt lesz a röplabda meccsem. Alig várom! Szóval gyorsan megyek öltözni aztán át Oliviához.
Felhúztam egy narancssárgás-barnás, testre simuló rövidnadrágot, egy fehér polót aminek nincsen ujja, hanem egy fodor megy körbe a tetején és hozzájuk egy barna szandált. Megfésülködtem, fel kaptam a táskám és kimentem reggelizni.

*Olivia*

Miután ki vergődtem valahogy az ágyból, el szenvedtem magam a wc-ig és visszatértem a szobámba készülődni kezdtem. Magamra kaptam egy harisnyát amit Isabella-tól kaptam, aminek a jobb szára csak a combomig ér míg a bal a bokámig. Ráhúztam egy farmer rövidnadrágot és egy fekete polót amiből egy kicsit ki lógott a hasam. Nem nagyon rajongok ezért a pólóért, de Oliver-től kaptam szóval hordani szoktam. Beleugrottam egy fekete dorkóba és a táskámmal a kezembe a konyhába mentem. Ahol csak a nővérem tartózkodik. De az egész házban is csak mi vagyunk. A szüleink korán bementek dolgozni, hogy hamar eljöhessenek a meccsre.
-Jó reggelt Olivia! - köszön boldogan Isabella
-Neked is, ennyire örülsz a mai meccsnek? - érdeklődtem miközben a hűtőből kivettem a narancslét és szeltem magamnak pár gyümölcsöt amit egy tányérra raktam és leültem a tesóm mellé
-Annak is meeg úgy terveztem, hogy ma elmondom végre anyáéknak, hogy együtt vagyok Ella-val. Remélem, hogy minden rendben lesz. - válaszol és rá dől a vállamra
-Biztos nem lesz baj. - nyugtatom mire megkönnyebbülten fel sóhajt
-Amíg el nem jön a megfelelő pillanat mellettem leszel? - kérdezte reménnyel teli hangon
-Mindig. - felelek mosolyogva majd Isabella átölelt és megpuszilta az arcom
-Köszönöm! - kiáltja örömmel
Lassacskán el is indultunk suliba.
Sokszor megyünk be együtt most már. Persze ha a szüleimnél vagyok akkor ők szoktak vinni.
Ella hamar betalálta a nővéremet, aki hosszas csókkal üdvözölte. Én csak félrenéztem mosolyogva és miután köszöntem Ella-nak is mentem a termembe. Vagyis csak mentem volna ha Ida nem húz félre a wcbe.
-Jó reggelt Ida. - köszöntem furcsa hanglejtéssel jelezve, hogy nem tudom mi történik
-Hagyjuk ezt. 1 hónaposak vagytok Oliver-rel. Mi a terv? - kérdezte nagy szemekkel
-Öhm.. Semmi? - a válaszomra nagyon csúnyán nézett rám - Nézd a mai nap teljesen a testvéremről fog szólni. Ma akarja elmondani a szüleinknek, hogy együtt van Ella-val. Mellette akarok lenni.
-Persze megértem. Ez fontos pillanat, de nem gondolod, hogy utána te is megérdemelnél egy kis figyelmet? - mondta Ida és kiment. Tudom, hogy mire játszik, de nem fog összejönni. A fejemet megrázva mentem ki a helyiségből és folytattam az utam a terembe. Amint beléptem megint megállítottak. Daniel húzott magához egy szoros ölelésbe.
-Jó reggelt Daniel. Minek örülünk ennyire? - érdeklődtem mosolyogva
-Azt én is akarom tudni, hogy mért ölelgeted ennyire a barátnőmet. - majd meghallok egy nagyon is ismerős féltékeny hangot
-Nyugi Larsen, mint mondtam már anno nekem a nővéred kell. - Oliver ilyenkor mindig olyan érdekes arcot vág. Amin muszáj nevetnem és mikor ezt meghallja egyből jobb kedve lesz. Megölelem és Oliver az állam alá nyúlva rávesz, hogy belenézzek a szemébe majd megcsókol. Szokásosan.
-Menjetek szobára. - szólal meg Daniel és a helyére megy. Poénnak szánta és annak is vettük természetesen, de egy kis gondolat ilyenkor mindig motoszkál a fejemben.
-Hé minden rendben? - kérdezte Oliver mire csak bólintottam
-Oliver tudom, hogy ma fontos nap van, de.. Kérlek ne légy mérges és ne hibáztass senkit se. De ma Isa mellett szeretnék lenni. - mondtam ki kissé nehezen és félve az egyik dolgot amitől tartottam
-Nincs gáz szívem. Majd bepotoljuk amikor akarod. - felelte nyugodtan és megpuszilta a fejem búbját
Nagyon megkönnyebbültem, hogy nem mérges.

*Isabella*

Miután szokásosan üdvözöltem a szerelmemet bementünk a termünkbe.
-Nagyon boldog vagy ma. - fürkészi az arcomat boldogan Ella
-Igen, ma fontos nap van. Majd később elmondom, hogy miért. - feleltem és egy puszit nyomtam Ella arcára

4.óra után elkezdtünk készülődni a meccsre.
Az öltözőben már csak Yvonne és én voltunk.

*Yvonne Reed. 19 éves, végzős.
Vörös rövid haj, barna szem és szeplős az arca. Kis kora óta röplabdázik.*

Ő a kedvenc csapattársam. Szinte legjobb barátom csak ritkán találkozunk az edzéseken kívül.
-Hé Isabella.. Szeretnék veled beszélni a meccs után.. Valami fontosról amit már egy ideje el akarok mondani. - nem nézett a szemembe miközben beszélt és hallottam a hangján, hogy izgul
Mégis miről akar beszélni velem?

Még több dráma! Szeretjük vagy nem, ki tudja? Nos itt van egy "kis" folytatás laza 8 rész megvan már írva csak nem volt még megfelelő alkalom, hogy kirakjam. Most egy baromi rossz nap után ez is megtörténik.
Jó olvasást! ❤️