Sziasztok! Huh, tudom, elképesztően rég volt új rész, és nagyon nagyon sajnálom, mert tudom, hogy voltak akik vártak rá, remélem azért még mindig vannak akik várják. Köszönöm a türelmeteket, és az érdeklődéseteket❤️ Hogy miért nem voltak részek, annak igazából egy oka van, az érettségi... Minden időmet és energiámat elveszi a tanulás, és ha mégis marad egy kis szabadidőm, akkor már képtelen vagyok gondolkodni, inkább csak ledőlök az ágyamra és bámulom a falat a kimerültségtől bőgve. Na, de nem is ez a lényeg, nem akarok kifogásokat keresni meg ilyesmi. Nem mondom hogy most rendszeresen lesznek részek, csak rájöttem hogy volt 2-3 rész előre megírva, így azokat majd fel fogom rakni, aztán megpróbálom kicsit összeszedni magam, és tovább írni😀 Szóval köszönöm azoknak akik még ezek után is kitartanak a történet mellett, remélem tetszeni fog ez a rész❤️

.

.

.

.

.

Borzasztóan fáradtnak éreztem magam, ahogy álltam a fürdőszobai tükör előtt. Hatalmas táskák a szemem alatt árulták el, hogy napok óta nem alszok rendesen. Testem erőtlen, arcom sápadt, beesett volt. Egy gyenge lány tekintett vissza rám a tükörből.

Körülbelül egy óra telhetett el, amióta Mason itthagyott engem, azóta sikerült használnom a wc-t, és pár perc erejéig aludni is tudtam egy kicsit. Kintről folyamatosan hallottam az éljenző tömeget, valamint ahogy nagyobbnál nagyobb összegekkel dobálóznak, miközben feltételezem hozzám hasonló lányok ácsorognak rettegve a porondon. Pont azon gondolkodtam, mikor toppanhat vajon be Mason, amikor valóban meg is jelent az emlegetett szamár.

-Indulunk, gyere! -utasította, miközben felém közeledett a szemfedővel, és ismét egy bilinccsel. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy most mondjuk pont kirohanhatnék a nyitott ajtón, de végül elvetettem az ötletet, hiszen itt úgyis csak emberkereskedők vannak, nem tudnék merre menni, teljesen felesleges próbálkozni. -Megmondom őszintén, hiányozni fogsz -vigyorgott, míg a szememre rakta a szemfedőt, és hátrakötötte a kezemet. -Jó nagy galibát tudsz keverni, biztos vagyok benne, hogy a jövőbeli Gazdádnak hatalmas fejtörést fogsz okozni, kislány -fogta meg a karomat, és elindultunk. Jövőbeli ,,gazdám". Tehát nem elég, hogy illegálisan eladnak, hanem még kutyaként is kezelnek? Rohadt jó...

Gyalogoltunk egy csomó emberen keresztül, én pedig semmit nem láttam, bukdácsoltam minden lépésnél, ahogyan egyre jobban közeledtünk az őrjöngő tömeghez. Mason sok emberrel lepacsizott, egy-két szót beszélt velük, de úgy, hogy konkrétan semmit nem értettem belőle, olyan szavakat használt, amiket életemben nem hallottam. Ekkor került le rólam a szemfedő. Erősen kellett pislognom, ahogy az óriási fényben ácsorogtam, tele emberekkel. Még nem a ,,színpadon" álltunk, csak az oldalán, feltételezem az itt jelen lévő férfiaknak pedig az eligazításban van szerepük, meg abban hogy minden sínen menjen.

-Te leszel az ötvenkettes számú -fordult felém Mason, és rámragasztott egy nagy 52-es számot ábrázoló fehér lapot, miközben ügyelt arra, hogy el ne engedje a karomat. -A dolog egyszerű, aki a legnagyobb összeget mondja a legvégén, az visz el téged. Sok szerencsét -kacsintott rám, majd közel hajolt hozzám, és arcon puszilt, miközben erősen megmarkolta a még mindig sajgó fenekemet.

Borzasztóan remegtem, és amikor megláttam, hogy mellettem amúgy állt még vagy tíz lány, teljesen elképedtem. Eszembe jutott egy dolog, de nagyon nehezen tudtam csak elhinni. Ugye az ötvenkettes jelölés nem azt jelenti, hogy előttem már ötvenegy lányt ,,eladtak"? Ahogy jobban megnéztem, a lányoknak nálam nagyobb volt a sorszáma, így ebből arra következtettem, hogy sajnos helyes az elméletem. Ez nagyon durva... Abba a röhejes reménysugárba tudtam csak kapaszkodni, hogy esetleg egy rendőr valahogy idetalál, és lekapcsolja ezt az egész helyet. Bár az FBI-al nyilván többre mennénk, mint egy szimpla rendőrrel, akit úgy lepuffantanak, hogy észre sem veszi és már halott... Ráadásul szerintem elképzelni se tudom milyen eldugott helyen vagyunk, egyértelműen valahol, ahol senki olyan nem talál ide, aki a megmentésünkre sietne.

Összetereltek minket lányokat, majd mindenkit egyesével a kis színpadra kísért egy férfi, engem természetesen Mason vitt. Beállítottak egy sorba, én lettem az első, és ahogy magam mellé néztem, a többi lányt valóban sorszám szerint növekvő sorrendbe állították be. Amikor magam elé tekintettem, egy hatalmas teret láttam, az embereket viszont egyelőre a retinámat vakító fények miatt nem tudtam feltérképezni, csak a füttyögésüket, és perverz beszólásaikat hallottam, illetve azt, hogy sokan vannak. Nagyon, nagyon sokan...

Őszintén meg kell mondjam, nagyobb biztonságban éreztem magam Mason-nel, mint itt bármelyik másik taggal érezhettem volna. Bár a fény még mindig piszkosul vakította a szemem, azért lassan már kezdett kitisztulni a látásom, és itt elől néhány férfit láttam, ijesztően vészjósló arccal. Na igen, ekkor jött el az a pillanat, hogy megbántam amikor Mason-nel baszakodtam, realizáltam, hogy sokkal jobban járnék vele. Ha ott nem szólom el magam a rendőrök előtt, akkor elrablóm lehet megfontolta volna a megtartásomat. De azok után, amiket tettem, erre egyértelműen semmi esély nincs... Ezek az emberek itt mind szexéhes pedofilok, sokkal de sokkal rosszabbak mint Mason, és mi vagyunk a friss hús, akikre ki vannak éhezve. Mit meg nem adnék, ha most láthatnám akár csak Connor-t... Ő sem sokkal jobb, de ő legalább nem olyan, mint ezek itt, akik csorgó nyállal ácsorognak előttünk. Vele legalább lehet beszélgetni, anélkül hogy közbe megerőszakolnának.

Pár másodperccel később rájöttem, hogy nem véletlen vagyok első a sorban. Én leszek az első áldozat... Eközben Mason ellépett mellőlem, lement a színpadról, és lentről bámult engem, várva, hogy ki adja a legtöbb pénzt értem.

-Kedves uraim, és... uraim -nevetett fel egy mögöttem elsuhanó ember, aki konkrétan egy mikrofonba beszélt, műsorvezetőként viselkedve. ,,Vicces" elszólására a közönség is felkacagott. -Köszöntöm Önöket ismét itt, reméljük nem tartották túl hosszúnak ezt az aprócska technikai szünetet. Nem is szaporítanám tovább a szót, lássuk a következő csapatot -mosolygott felém fordulva, karját kitárva. Gusztustalan. Mintha csak egy rohadt tehetségkutatóban lennénk...

Ekkor felém lépett, megfogta a kezemet, és előrébb vezetett. Láthatta a rémületet a szememben, így megnyugtató, meleg hangon a fülembe suttogott:

-Ne félj, kedvesem. Csak bátran, minden rendben lesz.

Bárcsak minden rendben lenne. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez az egész csupán egy rossz álom, amiből hamarosan felébredek. Egy újabb férfi a hátam mögött elkezdte kioldani a bilincsemet, így legalább a karjaim kiszabadultak. A műsorvezető-féleség előrébb cibált, bizonytalanul lépkedtem, amíg a fények már egyre kevésbé vakították ki a szememet, és elérkeztem a színpad legelejére, ahonnan minden egyes embert tisztán láttam.

-A színpadon az ötvenkettes számú lányt láthatjuk, akit Mason Drake gyűjtött be -folytatta a mikrofonba beszédet a férfi. Elrablóm a neve hallatán eközben önelégülten felállt, és kapott egy hatalmas vastapsot. -A licit mindössze 3200 dollárról indul, sok sikert mindenkinek!

Elkezdett egy kicsit vezetgetni engem a színpadon, fordítgatott, hogy mindenem jól látható legyen, aztán visszaálltunk az eredeti helyre, legelőre.

Pár másodpercig csak a síri csöndet hallhattuk, és maximum az én kétségbeesett szipogásomat, aztán megszólalt egy borzasztóan túlsúlyos ember, aki szinte velem szemben állt.

-3600 dollár! -kiáltotta, míg feltartotta a kis tábláját, ami alapján gondolom beazonosították őket.

-4000 dollár! -kontrázott rá azonnal egy másik, sebhelyes arcú férfi.

-4000 dollár, nagyon jó! -kiáltott a mikrofonos ember mellőlem.

-5000 dollár! -amikor magam elé tekintettem, egy kopasz ember láttam, aki ahelyett, hogy feltartotta volna a tábláját, kigombolta a nadrágját, elővette szerszámát, és elkezdett maszturbálni, miközben le sem vette a szemét rólam.

Itt jött el az a pillanat, hogy ismét elkapott a hányinger. Öklendezve köhögnöm kellett jópárat, mire sikerült a friss élményt nagyjából kitörölni a fejemből. Szám elé tettem kezeimet, egyre jobban zokogtam, elmondhatatlanul remegtem a félelemtől, és a kétségbeeséstől. A mikrofonos férfi egyáltalán nem látszott meglepettnek a kopasz tette láttán, és a körülötte lévő embereket sem nagyon zavarta az esemény.

-5200 dollár! -kiabált egy újabb alany, aki bár nem tűnt olyan határozottnak, de mégis beszállt a licitbe. Utána még három új ember, meg a legelső túlsúlyos vetélkedett, mígnem a kopasz feleszmélt, és ismét emelte a téteket.

-7000 dollárt adok most rögtön ezért a lányért! -jelentette ki lihegve, még mindig magát kényeztetve.

-Wow, nem semmi, durván haladunk felfele -kommentálta a mikrofonos. -Jólvan, 7000 először... -várt egy kicsit, hátha valaki belevágna -másodszor... ééés...

-7500 dollár! -emelte fel táblácskáját utolsó pillanatban a sebhelyes arcú. Imádkoztam, hogy ne a kopaszhoz kerüljek, az kész gyilkosság lenne pillanatokon belül, úgyhogy jelenleg konkrétan ez az ijesztő férfi tűnt a megmentőmnek.

-Oké, 20000 dollár, itt és most, ez az utolsó ajánlatom -szólalt fel a kopasz, amit hatalmas meglepődés követett a licitálók részéről. Ne ne ne, ez rengeteg pénz, rohadt sokat emelt rajta!

Zokogva néztem Mason-re, mellette pedig hirtelen megláttam Connor-t. Megajándékoztam őt néhány kétségbeesett pillantással, és bár már nem láttam szinte semmit a könnyeimtől, konkrétan könyörögtem a szememmel Connor-nak, hogy tegyen valamit, bármit...

Semmi nem történt. Teljes csönd lepte el a termet. Senki nem akart felszólalni, a kopasz férfi temérdek pénzt ajánlott, hülye lett volna bárki is rálicitálni, Mason meg még hülyébb lett volna segíteni nekem, és elveszíteni ezt a rengeteg pénzt.

-Rendben, ez elég nagy emelés volt -szólalt meg végül a műsorvezető, ő maga is meglepve. -Esetleg még valaki? -nézett utoljára körbe, de senki nem emelte fel a tábláját. -Akkor 20000 először... másodszor... -iszonyúan erősen hunytam le a szememet, és olyan erővel szorítottam össze a fogaimat, hogy azt gondoltam másodperceken belül kitörik az összes. Továbbra is síri csend uralkodott, így vártam a halálos ítéletemre, az utolsó szóra, aminek elhangzása azt jelzi, hogy örök életemre egy kegyetlen, erőszaktevő emberhez leszek láncolva.