1 hét után..

Az ágyon fekszek és nézem a kedvenc sorozatom, amikor csörögni kezd a telefonom. Kicsit félve az ismeretlen számtól felvettem.

-Igen tessék? –szóltam bele.

-Hello... Bianka Kováccsal beszélek? –kérdezte az ismeretlen.

-I..Igen , ki maga?

-A postaládádban van egy utca név és egy házszám gyere oda 1 óra múlva.

-Jó.

Ezután letette a telefont, én azonnal rohantam megnézni a postaládát. A megadott adatok egy utcával lejjebbi házhoz vezettek. Bekopogtam, de nem nyitotta ki senki. Lehúztam a kilincset és kinyílt az ajtó. Kíváncsiságom felül kerekedett félelmemen és lassan beljebb léptem. A villanykapcsoló után kutakodtam, mert korom sötét volt a házban. A kezem beleütközött a fényforrást adó szerkezetbe és minden világos lett. Előttem egy kanapé tátongott rajta pedig egy trikóban ülő férfi ült. Jobb vállán egy tetoválás ékeskedett. Felállt és felém fordult. Kis léptekkel közeledett felém. Elég magas volt hozzám képest. Sötétszőke haj és zöldes barna szem.

-Khm.. Jónapot..Öhm..Jó helyen járok?

-Ha te vagy Bianka, akkor igen.

-Én vagyok. Mit akar tőlem?

-Ismered Emett-et? Mert úgy hallottam elég közel állsz hozzá.

-Mi köze hozzá?

-Egy nagyon fontos ügy miatt vagyok itt. Kérdeznék pár dolgot.

-Rendben..Hallgatom.

-Nos..Az érdekelne, hogy elmondta-e az igazat magáról.

-Micsoda? Milyen igazat?

-Ezek szerint nem.

-Miről beszél?

-Nos én és Emett egy Irakban állomásozó terror szervezet tagjai vagyunk és egy egészen nagy zsákmány rejtőzik pont a rohadt iskolád alatt.

-Maga megörült! –az ajtó felé vettem az irányt.

-No no nem mész te sehova.. Túl sokat tudsz ezért el kell halgattasalak.

A fickó már épp leütött volna, amikor Emett rontott le és ököllel fejbe vágta a férfit, majd Emett megfogta a karom és kivonszolt az ajtón egészen a kocsijáig, és beindította a motort.

-Bántott téged? –kérdezte miközben elindult a kocsival.

-Ha nem jössz akkor igen. Megörült ez a férfi azt mondta terrorista meg, hogy te is. Nevetséges. Várj, honnan tudtad, hogy hol vagyok?

-Én..Épp erre jártam és láttam, hogy David házában nyitva az ajtó és gondoltam bemegyek köszönni neki, amikor megláttam, hogy te is ott vagy.

-David? Hm..Jobb vigyázni vele.

-Az biztos. Figyelj Bianka. –állt félre egy parkolóba. Amit mondott David az igaz.

-Hogy..Mi?? Nem ez nem.. Nekem mennem kell.

-Bianka!

Kiszálltam az autóból, de Emett utánam jött és megfogta a karom.

-Emett engedj EL! Ne érj hozzám.

-Bianka figyelj, erről nem beszélhetsz senkinek!

-Miért nem mondtad el?

-Álltam volna eléd azzal, hogy,,Szia Emett vagyok és terrorista,,?

-Jó nem, de nem így kellett volna megtudnom.

-Bianka, ha David be fog számolni a történtekről a főnökömnek. Veszélyben vagy.

-Ne félts te engem. Hé Emett..Milyen zsákmányról van szó?

-Hajj..Hol is kezdjem.

-Talán az elején.

-Jó. Az iskolád alatt egy barlang van, ami telis tele van gyémánttal. Az előző tulajdonosa a főnököm ükapja még oda rejtette el a kincset és a halálakor mondta el a hollétét. Mire az emberek elmentek érte egy iskola épült arra a helyre ahol a kincs el van rejtve. Ezért kell megsemmisítenünk az iskolát.