Aznap mindenkit haza küldtek. Lolát hívogattam, de ki volt kapcsolva. Mikor haza értem anya fogadott.

-Bianka! –szorított magához.

-Hé anya elég lesz. –Szabadultam ki szorításából.

-Az iskola igazgatója felhívott és elmondta a történteket úgy örülök, hogy legalább te életben vagy.

-Azt hittem mindenki megmenekült. –lepődtem meg.

-A tanárok nem mondtak semmit?

-Mégis mit kellett volna mondaniuk?

-Bianka... -hajtotta le anya a fejét. Lola a barátnőd az épületben ragadt a robbanás közepette és... valószínűleg összeomlott felette a fal és...

-De ugye nem? Nem halhatott meg!

-Sajnálom kislányom.

-Nem lehet igaz! –könnyeztem. Tudom ki tette. –szorult ökölbe a kezem.

-Miről beszélsz kislányom? –kérdezte anya aggódó hangon.

-Anya most ell kell mennem, kicsit kiszellőztetem a fejem.

-Rendben.

Természetesen nem sétálni mentem. Egyenesen Emett házához rohantam és dörömbölni kezdtem az ajtón.

-Nyisd ki te szemét állat! –ordítottam.

Kinyílt az ajtó, de nem Emett volt az.

-Hol van az apád?

-Neked is szia.

-Szia! Most örülsz? –tettem keresztbe a kezem.

-Apámat keresed? Nincs itthon.

-Akkor mégis hol van?

-Semmi közöd hozzá.

-Ne játszadozz velem Kevin! Mond, meg hol van! –toporzékoltam.

-Jólvan. –sóhajtott. A Hollow-i parton van.

-Kösz. –rohantam el.

Rögtön oda siettem. Emett ott állt a móló szélén zsebre tett kézzel. Mi tagadás elég jól nézett ki a naplementével maga előtt. Lassan közelebb mentem felé. Hátrafordult mosolygott majd újra előre meredt a tekintete. Végre borotválkozott. Egész jól állt neki a borosta mentes arc.

-Kevin mondta, hogy itt vagyok? Pedig a lelkére kötöttem, hogy nem árulja el a hollétem.

-Jó, hogy megtette, így legalább felpofozhatlak.

-Ugyan miért?

-Emett ne játszd itt a hülyét! Te  robbantgattál az iskolában.

Hátrafordult én pedig komoly tekintettel a szemébe néztem.

-Igen

-Miattad... Meghalt a legjobb barátnőm! Miért tetted ezt?

-Nem akartam, hogy Lola meghaljon. Nem akartam, hogy bárki is meghaljon.

-Akkor miért?

Lehajtottam a fejem és könnyezni kezdtem. Emett közelebb jött felemelte a fejem és letörölte a könnyeimet.

-Ki..vagy..te? Mond el az igazat.

-Nem lehet. Majd talán egyszer, de ez nem az a nap.

Ezután a mondtad után elsétált mellettem. Vissza se nézett. Leültem a móló szélére és bele lógattam a lában a vízbe.

-Mi történik itt?

2 nap elteltével volt Lola temetése. Esős nap volt. Mindenki fekete ruhában. A pap elmondta az imát majd a koporsót a kiásott sírba helyezték, rálapátolták a földet és eltűnt.