Levette a kabátom és az akasztóra rakta.

-Öh... Köszi –nyögtem ki.

-Foglalj helyet –mutatott egy székre.

Leültem, szememmel közben követtem Emettett míg el nem tűnt egy ajtó mögött.

Fogalmam sem volt arról, hogy mégis mit keresek itt, de izgatott voltam, nem is értem miért. Mégis a történelem tanárom.

Pár perccel később Emett vissza jött egy tállal tele minden féle finomságokkal és lerakta az asztalra.

-Bianka neked elhoztam a menzai ebédedet, hogy ne vesszen kárba.

Én csak tágra nyílt szemekkel néztem rá.

-Csakk vicceltem! –tört ki belőle a nevetés.

-Aha.. Tényleg vicces.

-Nyugodtan vegyél bármit.

Teleraktam a tányérom minden féle hússal meg egy kis rizst.

Nem történt semmi izgi csak ettünk, de én nem tudtam levenni a szemem Emettről, ami neki is feltűnt.

-Csak nem kaja maradék ragadt a fogamba?

-Nem dehogy.

-Izlik az étel?

-Hát. Melyik étteremből rendelted? A szakács elsózta a rizst.

-Én csináltam.

-Én ne tudtam, bocsánat.. –néztem rá félénken.

-Ugyan, tanulok a hibámból.

-Az új srác Kevin. Tényleg a te fiad?

-Igen.

-Helyes srác.

-Az, csak meleg.

-Uh..

-Többször is kéne ilyen ebédet terveznünk vagy vacsorát.

-Emett.. Miért csinálod ezt?

-Mit?

-Azt, hogy elhívsz ebédre meg korrepetálásokra.

-Tudod, amikor először megláttalak, azóta tetszel nekem. –nézett mélyen a szemembe.

-De te egy tanár vagy! Ráadásul egy sokkal idősebb férfi, ez természetellenes.

-Miért? Sose hallottál még ilyenről?

-De igen csak, nem hittem volna, hogy velem történik ez.

Közelebb hajólt és felemelte a fejem, szemembe nézett, majd ajkaimra tévedt.

A szívem hevesen kapált. Nekem ez túl gyors volt, de a pillanat miatt nem tudtam ellent mondani.

Majd megcsókolt.