Őszintén nem vártam a délutánt. Az órák túl gyorsan teltek.

Lola bíztatott, hogy nem lesz semmi baj, de nem igazán segített.

Végül eljött a délután, már nem izgultam hisz ő csak történelem tanár. Mi történhetne?

Leültem egy padba a történelem teremben és vártam Emettkét.

Lábam felraktam az asztalra és rágni kezdtem a körmöm.

Hirtelen bejött a tanár, gyors lekaptam a lábam, őcsak értetlenül rámnázett majd beljebb jött.

-Jónapot tanárúr

-Szia, Bianka

Fura volt, hogy tegezett, eddig minden tanár magázott a diákjaival.

-Kezdhetjük a gyakorlást? – kérdezte a Emettke miközben felvette a szemüvegét.

-Persze..

-Akkor nyisd ki a munkafüzetet az 58. oldalon és csinálgasd a feladatokat, ha kész szólj.

Ez lenne a korrepetálás? Ezt otthon is megcsinálom...

5 perccel később...

-Kész vagyok tanár úr!

-Megnézem

Felállt és ide jött mellém. Közelebb hajolt a munkafüzetemhez majd... Megfogta a hátam.

Megremegtem.

-Ügyes, de..

Felemelte a fejem és hajam a fülem mögé simította.

Megfogtam a kezét és ellöktem magamtól.

-Ne érjen hozzám!

-Mi baj? Talán nem tetszik valami? –mosolygott és megcsillantotta a fogát.

-Mi baja van magának?

-Ugyan nekem semmi. Egyébként nyugodtan tegezhetsz.

-Dehogy is maga egy tanár nem valami haverom vagy barátom.

-De az is lehetnék. –nézett rám miközben vissza sétált a tanári asztalhoz.

-Haza mehetek?

-Haza vihetlek, ha szeretnéd ,a kocsim kint áll.

-Inkább most lábbusszal mennék.

-Ne ellenkezz a tanároddal rossz kislány.

Nem volt más választásom, vele kellett mennem. Szerencsére tényleg haza vitt nem máshova, de nem mertem másnap iskolába menni, ezért beteget színleltem. Nem rejtőzhetek örökké.