-Elnézést tanár úr...

Ő csak mosolygott majd köszönés nélkül elment.

-Ez...ijesztő volt.. –nézett rám Lola.

-Az.

A nap többi részén nem is foglalkoztunk a történtekkel.

A következő nap elég rosszul indult, mert reggel jöttem rá, hogy nem tanultam történelemre. Ennél jobb nem is lehetne.

A suliban próbáltam minden másodpercet kihasználni, hogy legalább pár évszámot vagy fogalmat tudjak, ha leszek olyan szerencsétlen és engem hív ki Emettke felelni.

Becsengetéskor bementünk a terembe és leültem a helyemre Lola mellé és imába tartottam a kezem, hogy csak ne engem hívjon ki.

-Remélem tanultatok mára, mert felelünk. –mondta a tanár egy enyhe mosollyal az arcán.

-Ki áll a legrosszabbul történelemből? Hm... Viktória. Jöjjön ki.

Egy kicsit megkönnyebűlve tanultam tovább az anyagot.

-Jólvan! Négyes.

-Köszönöm tanár úr! –kiáltotta Viki és vissza galoppozott a helyére.

-Következő! Bianka! Gyere csak ki.

-Oh, hogy az a...

Lassan kibattyogtam és le dobtam magam a tanár előtti székre.

Minden, ami eszembe jutott mondtam és mondtam, a tanár arcán néha grimaszok jelentek meg, de egy egy enyhe bólogatást is kiszúrtam.

Miután mondókám befejeztem lehajtottam a fejem és a földet bámultam.

-Kicsit sok a rizsa, a lényegesebb dolgokat nem tanultad meg. Mondja. Miért nem tanult mára?

-Én hát. Elfelejtettem.

-Szeretném, ha javulnának az eredményei. Netalán gondjai vannak a tanulással szívesen segítek délutáni korrepetálások keretében.

-Hát. Rendben tanár úr köszönöm az ajánlatot, de tudok egyedül is tanulni.

-Oh, ez nem kérdés volt. –mosolya közben kilátszott foga fehérje.

Csak néztem a tanárra. Tekintetében volt valami, ami már a legelejétől észre vettem.

Mit nem mondhatok, repestem az örömtől, hogy a történelem tanárommal lehetek délután kettesben, és tanulunk.