-Hello Bianka. –arcán egy könyörtelen mosoly.

-Mit jelentsen ez!? –kezem ökölbe szorult.

-Nem akarok belemenni a részletekbe, úgyhogy annyi hogy én, vagyok itt a főnök. Az egészet megjátszottam, hogy aggódok Emettért meg, hogy meg akarom menteni.

-És ehhez az egészhez én miért kellettem?

-Mivel Emett elmondta neked az igazat nem hagyhattam, hogy az eltűnése hatására a rendőrséghez fordulj, majd elmondj nekik mindent.

Két férfi felém vette az irány, megfogták a két karom, egy harmadik pedig megkötözött.

-Egy óra múlva itt lesz egy repülőgép. Ezt a helyet meg kell semmisítenünk, mert néhány napja egy két kölyök errefele mászkált és állítólag megtalálták ezt a helyet szóval fell kell robbantanunk mielőtt, szólnának a rendőrségnek. Használjátok ki az időt.

Kevin ördögien felnevetett majd kisétált a szobából a többi 5 ember pedig követte, az utolsó becsukta az ajtót.

-Sajnálom. –modta Emett halkan.

Felé fordultam, majd folytatta.

-Ell kell mondanom valamit mielőtt, meghalnánk.

-Mégis mit? –kérdeztem meglepődve.

-Én... hazudtam neked.

-Hogy érted ezt?

-Van egy arany nyakláncod igaz?

-Igen még az anyám adta nekem, de ez, hogy jön ide?

-Az volt a feladatom, hogy kiszedjem belőled annak hollétét.

-A nyakláncom hollétét? Mire kellett az?

-Bele volt vésve a kincs pontos koordinátái.

-Nem azt modtad, hogy a főnököd ükapja elmodta, hogy hol van?

-Igen, csakhogy azt nem, hogy azon a terület ahol most az iskola van ott pontosan meik részén is. Az iskola területe elég nagy, rengeteg időbe kellett volna teljen, hogy megtaláljuk ezért választottuk a könnyebb verziót.

-Honnan tudtátok, hogy nálam van az a nyaklánc?

-Amikor az iskoládba mentem tanítani az első napomon láttam meg rajtad.

-De mi ezt a nyakláncot akkor találtuk, amikor egy halat vettünk megsütni és felvágtuk.

-Nos a főnököm amikor ebbe az országba jött elvesztette ezt a nyakláncot, gondolom egy folyóba esett ahol egy hal megette.

-Miért pont egy nyakláncba véste a koordinátákat?

-Azt nem tudom.

-Huh..Ez elég összetett sztori. Emet, amikor Lola meghalt az iskolában történt robbantástól akkor azt te tetted?

-Nem, Kevin volt.

-De mégis miért tette ezt?

-Azt modta eléggé idegesítő az a lány, így amikor elrejtettük a bombát Kevin bezárta Lolát egy raktárba.

-És akkor az a megoldás, hogy megölje?!

-Nem, de nem nagyon érdekelt, hogy mit tesz, engem csak egy dolog érdekelt..

-A pénz. –mondtam félbeszakítva őt.

Emett rám nézett és bólintott.

10 percig nem szólaltunk meg, a csendet én törtem meg.

-Mennyi időnk lehet még? –kérdeztem kétségbeesetten.

-Nem tudom..Fél óra talán. –válaszolta meg kérdésem Emett.

-Van egy ötletem! –kiáltottam.

-Mégis mi?

-Látod azokat az üvegszilánkokat? –fejemmel próbáltam mutatni hollétüket, mivel kezem le volt kötve.

Lábamat annyira kinyújtottam amennyire csak tudtam. Nagy nehezen sikerült elérnem és közelebb húzni magamhoz. Megpróbáltam a számba venni, ami sikerült is. Hátrahajoltam, hogy a kezembe dobhassam. Ezalatt igen csak megvágta a számat. Tervem bevált, a köteleket már könnyedén elvágtam. Megdörzsöltem csuklóimat, hisz a kötél szorosan fogva tartotta őket elszorítva a vérkeringésem. Emettről nem megfeledkezve őt is kiszabadítottam. Az ajtót nem zárták be így könnyedén kinyitottuk. Nem gondolkodtunk sokat csak futottunk a labirintusszerű épületben reménykedve abba, hogy megtaláljuk a kiutat, amikor is egy számítógépekkel teli szobába értünk. A falon egy telefon is fel volt szerelve. Oda siettem hozzá és vadul nyomni kezdtem gombjain a rendőrség számát.

-Bianka mégis mit csinálsz? Erre nincs időnk!

-Nem hagyom, hogy az a kis féreg még egyszer kárt tegyen akárkibe is! Pontos személyleírást adok a rendőröknek, hogy elfoghassák!

-A bomba akármikor megölhet minket! Majd felhívod őket, amikor kiértünk!

-Hogyan Emett? A semmi közepén vagyunk. Ki tudja, hogy a legközelebbi város hol van vagy, hogy egyáltalán kijutunk e az erdőből. Ráadásul hiába menekülünk...a robbanás 1 kilométeren belül elpusztít mindent.. Nem lesz elég időnk elmenekülni. És ha már meg kell halnunk Kevin ne ússza meg! De te menekülj csak, ha akarsz!

Emett mélyen a szemembe nézett, majd egy ,,Maradok,, tekintettel leült egy mögötte elhelyezkedő székre.

Én felhívtam a rendőrséget és mindent elmondtam nekik, amit csak tudtam. Miután leraktam a telefont oda sétáltam Emetthez, ő felállt a székből.

Egy repülőgép halk motorjára lettünk figyelmesek.

A bombát leeresztettél. A másodpercek óráknak tűntek.

-Sajnálom... -mondta Emett.

A bomba becsapódott és minden elsötétült.

Kevint letartóztatták és életfogytiglanik bezárták, azokkal egyetemben, akik követték őt. Az iskola így épen megmaradt és a kincs azóta is ott van lent a mélyben és ott is marad.

Vége...