5 órája utaztunk. Többnyire csendesen, de én már nagyon unatkoztam, úgyhogy gondoltam elkezdek egy beszélgetést.

-Szóóval..Hány órás út vár még ránk? –kérdeztem.

-Még elég sok, 8-10 óra. –vont vállat Kevin.

-És 8-10 órát itt unatkozhatok?

-Nem, azért én sem bírom annyi ideig. Valahol majd megállunk éjszakára. –mosolyodott el.

-Ahha..Van nálad sátor?

-Van, ne aggódj, sőt már látok is egy remek helyet! –mutatott egy parkoló helyre.

Lepakorolt a kocsival, kivette a csomagtartóból a szükséges holmikat majd egy a parkoló melletti kis ösvényen mentünk befelé az erdőbe. Nem is kellett sok, kiértünk egy kis tisztásra.

Kevin lepakolt és elkezdte a sátrat össze rakni. Nem igazán volt izgalmas ezért elindultam egy kis felfedező útra.

Az erdőbe benyúló vadcsapáson mentem beljebb a fák közé. Elég csöndes volt, csak a madarak csicsergését lehetett hallani.

A mellettem lévő bokorban zajt hallottam. A földbegyökerezett a lábam. Közelebb hajoltam és kérdeztem, hogy,,Ki van ott?,, persze nem jött válasz. Egy halk morgást észleltem. Ösztönből elkezdtem futni, de az állat kirontott a bokorból és rám ugrott. Kétségbeesetten kiabáltam közben próbáltam rugdosni és ütni az állatot. Egy róka volt. Habzott a szája és szeme dühvel volt tele. Fejbe rúgtam kicsit elkábítva, gyorsan felugrottam és futni kezdtem. Az állat követett, de hirtelen valaki fejbe vágta egy nagyobb fadarabbal és a róka törött koponyával holtan a földre esett. Levegőt kapkodva felnéztem megmentőmre.

-Kevin! –kiáltottam rá.

-Jól vagy Bianka? –kérdezte aggódva és kezét nyújtotta felém.

-Igen. –segítségével feltápászkodtam.

-Biztos veszett volt. –rúgott bele.

-Ne bántsd már szegény állatot..már úgy is halott. –fogtam meg a vállát Kevinnek.

Ő rámnézett, majd elsétált. Én csak ott álltam. Még egyszer visszanéztem a róka holttestre majd követtem Kevint vissza a táborba.

-Elmegyek tűzifáért. Lehetőleg most ne csatangolj el. Sok a veszett róka erre felé.

-Értettem főnök.

Mikor visszaért tüzet rakott. Egész kellemes volt, hogy s tűz melegített.

-Te menj aludni én örködöm. –utasított Kevin.

-Csak nem hitted, hogy neked adom a jobb mókát?

-Az örködés annyira jó móka lenne?

-Igen, külömben is nem vagyok álmos.

-Áh, értem.

-Hé Kevin csak megakartam köszönni.

-Hogy helyetted is összeraktam a sátrat és még tüzet is csiholtam? –nevetett.

-Dehogy! Azt, hogy megmentettél. Ha nem jelensz meg.. –lehajtottam a fejem.

-Nemhiszem, hogy egy róka elbánt volna veled.

-Tudod nem is vagy olyan rossz fej, bevallom az elején utáltalak, ha őszinte akarok lenni, féltékeny voltam rád amiatt, hogy Lolával olyan jóba voltatok.

-Érthető, hisz a legjobb barátnőd volt. Én is lehetek őszinte? Kicsit én is féltékeny voltam rád, mert apám folyton rólad beszélt, szinte többet foglalkozott veled, mint velem.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy tudott belém szeretni egyetlen pillantásból?

-A szerelem a legváratlanabb helyzetben talál rád, ha találkozol, azzal a személlyel egyszerűen érzed, hogy össze vagytok kötve még akkor is, ha vagy 17 évvel idősebb vagy fiatalabb.

-Waow, Kevin ez szép beszéd, de nem minden helyzetben igaz.

-Azt gondolsz, amit akarsz én csak lemondtam a véleményem.

-Fhh..Kicsit hideg van, nem gondolod? –dideregtem.

Kevin elővett a hátizsákból egy pokrócot és a hátamra terítette.

-Köszönöm. –mosolyogtam rá.

-Szívesen, nos, ha annyira jó mókának tartottad az őrködést csak tessék, én elmegyek aludni, holnap sokat kell vezetnem. Jó éjt Bianka!

-Jó éjt Kevin!

Egész este a tüzet bámultam és gondolkodtam.

Kevin nem is rémes srác.