Másnap kicsit nyugodtabb lélekkel indultam neki a napnak, hisz végre megtudtam Emett titkát. Az iskolát még nem rakták rendbe, ezért még egy hetet itthon maradhatnak a diákok. Ezen a reggelen eldöntöttem, hogy lemegyek egy kicsit a futó pályára edzeni. Összekészülődtem és elindultam.

Mikor leértem megláttam egy padon ülve Natanielt, barna hajú, zöld szemű, régi osztálytársamat volt mielőtt átjöttem abba a suliba, amelyikbe most vagyok, mondhatni legjobb fiú barátom.

-Hello Nataniel! –köszöntem rá. Látom te is kedvet kaptál az edzéshez.

-Hé, Bianka! Na mizu? Rég láttalak csajszi.

-Áh, semmi, na és veled?

-Háát... Lehetnék jobban is. Hallottam a balesetről és, hogy Lolával mi történt. Részvétem, tudom a legjobb barátnőd volt.

-Köszi Nataniel. Nincs kedved együtt futni?

-De lenne! –ugrott fel a padról.

-Okés, na, gyere!

Kábé egy két perces futás után Nataniel szakította meg a csendet.

-Tudom nem szabadna futás közben beszélni, de amúgy milyen a suli?

-Egész jó, kedvesek az osztálytársaim.

-Király, és, hogy állsz pasi ügyben?

-Nem illik ilyet kérdezni Nataniel! –nevettem fel.

-Jó, na, nekem elmondhatod. –mosolygott rám perverzül.

-Én, hát izé...

Mondatomat nem tudtam befejezni, mert a nevemet kiabálva Kevin futott egyenesen felém.

-Ő a pasid? –bökött oldalba Nataniel.

-Hülye vagy te?

Mikor Kevin ideért hozzánk megfogta a vállam és levegőt kapkodva magyarázott.

-Bianka! Gyere gyorsan beszélnünk kell!

-Hé, hé, oké megyek, szia Nataniel!

-Szia!

Kevinék házához mentünk egyenesen, de nem mondott semmit egész út alatt.

Amikor végre bementünk fagatni kezdtem.

-Nos, mi volt ilyen sűrgős?

-Emett vagyis az apám eltünt.

-Honnan veszed? Én tegnap beszéltem vele. –tettem keresztbe a kezem.

-Már vagy 3 órája próbálom elérni telefonon, de nem veszi fel, és még sosem csinált ilyet, plusz, amikor haza értem fel volt dúlva a lakás. Mondott neked valamit?

-Hát öhm, csak annyit, hogy terrorista, tudod semmi különös.

-Elmondta?

-Ja meg tegnap volt itt egy alak, valami David.

-David? Akkor... Tudom, hol lehet, vagyis sejtem. Bianka meg kell találnunk.

-Mi? Mégis miről beszélsz?

-Elvitték. Davidet azért küldték, mert apámat megfigyelhették és láthatták, amikor veled volt. Téged is biztonságba kell, vigyelek és apámat is meg kell találnunk!

-Várjunk akkor most engem is keresnek? És mégis hova vitték Emettet?

-Irakba, vedd úgy, mint egy kis kiruccanás.

-Szóval elakarsz vinni Irakba ami tele van olyan emberekkel, akik engem is el akarnak rabolni, hát kösz nem kérek belőle.

-De Bianka! Segítened kell! Ráadásul, nem vagy itt sem vagy biztonságban, úgyhogy nem mindegy hol vagy?

-Ah... Oké, de, csak azért mert féltem Emettet meg persze magamat!

-Remek! Máris indulunk.

-De szólnom kellene anyámnak!

-Ne húzzuk az időd, majd felhívod.

-Okkéé....

Kevin összepakolt pár doboz konzervet, vizet, gyufát, újságpapírt és egy bicskát is. Beültünk az autóba. Émelyegtem a félelemtől. Nem tudtam felfogni, hogy mibe rángattak bele, vagyis inkább Emett. Remélem jól van.