Azt mondják mikor meghalunk lepereg előttünk az életünk. Úgy látjuk magunk előtt az életünket mint egy filmet. Szerintem ez hazugság. Hogy miért? Mert én jelenleg a tengerparton vagyok ahova semmilyen emlékem nem köt. Pontosítok semmilyen valós emlékem nem.
- Úgy tűnik a törzshelyünké vállt - állt meg mellettem Owen.
- Owen - fordultam felé vegyes érzelmekkel.
- Szia Ruby - mosolygott rám.
- Én - kezdtem a szavakat keresve.
- Nem kell semmit se mondanod. Tudom mit miért tettél - hallgattatott el.
- Owen sajnálom - suttogtam.
- Tudom Ruby - lépett oda hozzám és átölelt.
- Csak azt akartam, hogy téged békén hagyjanak. Az én hibám az egész - döntöttem a fejem a mellkasának.
- Ne butáskodj már. Semmi sem a te hibád. Nem bánom, hogy beléd szerettem, nem bánom, hogy megismertelek.
- Én sem bántam meg, hogy megismertelek.
- Ennek nagyon örülök - puszilta meg a homlokom.
Letelepedtünk a homokba és egymáshoz simultunk.
- Owen meghaltam? Ha igen akkor te, hogy...Mit csinálsz itt? - emeltem fel a fejem és ránéztem.
- Nem haltál meg Ruby, még nem.
- De meg fogok?
- Igen, haldokolsz.
- Akkor most ez a búcsú?
- Remélem, hogy nem.
- Ezt, hogy érted?
- Ittál a véremből Ruby, ha meghalsz vámpírrá válltozol - mondta csendesen.
- Tessék? - ültem fel egyenes háttal.
- Nem akarlak elveszíteni Ruby. Értsd meg muszáj volt megtennem. A sebed nem gyógyult be a véremtől - magyarázta esdeklő szemekkel.
- Nem Owen, ez nem helyes.
- Hát nem akarsz velem lenni?
- De igen - vágtam rá.
- Hát akkor meg?
- Üldözni fognak minket - suttogtam.
- Túl fogjuk élni - jelentette ki.
- És ha szörnyeteg leszek? Ha ember vért akarok? - szörnyülködtem.
- Nincs azzal semmi baj, vannak vérbankok ahol kaphatunk vért.
- Ember vért - sziszegtem.
- Igen, de azok vérvételekből származnak, az embereknek nem számít - magyarázta.
- De nekem igen.
- Ruby kérlek - ült fel ő is. - Nem veszíthetlek el.
Lesütöttem a szemem, kezemet a mellkasomra tettem. Még vert, gyengén, de vert.
- Miért nem gyógyult be?
- A tőr miatt. Bűbáj, olyannak alkották, hogy megölje a varázsnyelveket.
- Értem - suttogtam.
Owen hozzám hajolt és megcsókolt majd magával húzott le a homokba. Elvesztem a csókjában, karomat a nyaka köré fontam. Aztán megállt a szívem.

Kipattant a szemem és egyenes háttal felültem az ágyban. Torkomban éhséget éreztem, ínyemen áttört két új fog. Egy tasak landolt előttem. Éhes szemekkel téptem fel és ürítettem ki a tartalmát. Érkezett egy újabb. Pillanatok alatt pusztítottam el. Halk kuncogást hallottam mire felkaptam a fejem.  Tekintetem ide oda cikázott míg meg nem állapodott Owenen.
- Szia Ruby - köszönt elmosolyodva.
Vissza néztem rá és lassan az én ajkam is mosolyra húzódott.

VÉGE

Sziasztok! Nos mint látjátok a könyv végére értem :) Ezt a könyvet most elengedem had járja a maga útját. Talán egyszer majd hozom a folytatást, hogy hogyan is alakul Ruby Folchart vámpír élete ;)
Akik olvasták őket szeretném megkérni, hogy írjanak véleményt. Hogy tetszett? Akartok-e folytatást majd? A válaszokot nagyon megköszönném ♡♡♡