A vízköpők általában a föld alatt, vagy templomokon élnek. Fejlett intelligenciájú lények, bár sok olyan fogalom van, amit nem ismernek. Tovább élnek, mint egy átlagos ember (kb. 300 év), de nem tudnak fejlődésben maradni a technikai vívmányokkal; így néha, úgy reagálnak az új dolgokra, akár a gyerekek (néha agresszíven, néha félénken). Jellemzőjük, hogy éjjel eleven lények, és szabadon élik az életüket. Viszont a Nap első sugaraira kőszobrokká vállnak. Egy másik legenda szerint: a vízköpők, olyan démonok voltak, akiket a Földre kényszeríttettek, hogy nagyhatalmú varázslókat szolgáljanak; és mivel a mágusok sakkban akarták tartani őket, megátkozták a gargoyle-okat, hogy nappalra szobrokká váljanak. Így a többi halandó nem szerzett róluk tudomást; mivel, napközben csupán egy szobrot találtak a mágusok lakában. 

Társadalmuk, lakhelyük szerint, kétféle lehet: 

Föld alatt lakók (barlangrendszerekben): sosem jönnek fel a felszínre, így náluk nappal sincs kőállapot. Agresszív, és kegyetlen ragadozók, senkinek sem kegyelmeznek. Kisebb falkákban élnek, és semmi sem szent a számukra.

Városlakók: rejtőzködő életmódúak, és (joggal) tartanak az emberektől. Ők is kis csoportban élnek, viszont náluk létezik egyfajta becsületkódex, amit a csoportok tagja betartanak. Igyekeznek titkolni magukat az emberek előtt, ezért előfordulhat, hogy vészhelyzet esetén, nappal; néha a csatornákban húzódnak meg.

A vízköpők testfelépítése eléggé változatos. Lehet magas vagy alacsony, sovány vagy zömök, de egy dologban megegyeznek; mind erősebbek egy átlagos embernél. Érzékszerveik kifinomultak, viszont az erős fényre, túl érzékeny a szemük. Kiválóan halló hegyes fülük van, amit csak a szaglásuk múlhat felül. A fehértől a feketéig, bármilyen színű hajuk lehet (minden egyéb testszőrzetük hiányzik). Frizurájuk általában hosszú, de előfordulnak közöttük, teljesen kopaszok is. Nem éppen a legjólöltözöttebb lények, előfordulhat, hogy teljesen meztelenek; vagy csupán egy ágyékkötőben (ezek a hímek) flangálnak. Plusz, a nőstények esetében (Akik nagyon kevesen vannak), egy toppszerű rongyot is viselnek, keblük eltakarására. Nincs szükségük meleg ruhákra, mivel kiválóan alkalmazkodtak a hideg éjszakákhoz. Bőrük vastag és durva, esetleg pikkelyes (ők általában barlanglakók). Viszont, előfordulhat az is, hogy teljesen sima a bőrük (ők a katedrálisok lakói), leszámítva néhány vastag, tüskeszerű kiszögellést a vállukon, a térdükön vagy a farkukon. Általában élesek az arcvonásaik, a fejük tetején, pedig szarvak találhatók. Mindegyiknek hegyes és éles karmaik vannak, az összes végtagján. (Szükségük is van rá a mászáshoz.) Valamint minden vízköpőnek hosszú, izmos farka van, hogy egyensúlyozni tudjanak repülés közben. Nagy, denevérszerű szárnyik, kiválóan alkalmasak a repüléshez. (Ez a kijelentés a szoborállapotra nem vonatkozik!) Sokáig élnek, mivel, legalább kétszer lassabban öregszenek, mint az emberek, hiszen fél életüket szoboralakban töltik. Továbbá, hosszú életükbe még az a tény is besegít, hogy gyors a regenerálódó képességük. Ha megsérülnek (akár életveszélyesen, akár nem), és élve megérik a hajnalt; majd sértetlenül az alkonyt; ismét életre kelve, eltűnnek a sérüléseik. Árnyoldaluk viszont, hogy szobor alakjukban ugyanolyan sérülékenyek, mint egy közönséges kőfigura. Akár a legkisebb sérüléstől is „meghalhatnak"; azaz a rákövetkező este nem változnak vissza élő lényekké (továbbra is szobrok maradnak). Ez az egyetlen lehetőség az elpusztításukra, mivel élő alakban eléggé szívósak, és jól tűrik a fájdalmat. Van egy változata a legendájuknak; miszerint a vízköpők nem változnak át nappal sem kőszobrokká, ha nem érintkezik a bőrük a napfénnyel. Mivel a napfény az egyetlen természetes ellenségük, - mely egész lényüket kővé változtatja - méltán félnek ezek a lények a nappaloktól. Ami ellen képtelenek megvédeni magukat. (Létezik, ugyan néhány talizmán, ami segíthetne nekik, ám ezek nincsenek a birtokukban.) Erőteljes, hegyes szemfogak; erős karmok (plusz az agresszivitásuk) és kiváló érzékszervük miatt, kijelenthetjük, hogy ragadozók. Viszont nem tudok, olyan irodalomról, ami kizárná, hogy a vízköpők ne ehetnének növényeket is. A szaporodásukkal annyi bizonyos, hogy az utódaik tojásokból kelnek ki. Viszont a női nemi jellegek miatt, feltételezhető a szoptatás náluk is lehetséges.