A világ számos népének mítoszaiban, mondáiban, meséiben előfordul a sárkány: csoda lény, amelynek gyík- vagy kígyó teste, denevér szárnya, és többnyire három, hét, kilenc, tizenkettő, netán huszonnégy feje van. Az európai monda világban emberevő, tűzokádó gonosz szörny. 

A világon mindenféle nép mondáiban, mítoszaiban találkozunk több fejű, kígyó testű, denevér szárnyú csodálatos lénnyel, aki mind tulajdonságaiban, mind külalakjában meglehetősen ellent mondásos jelenség. Az európai monda világban a sárkány emberevő, gonosz szörnyeteg, nőket rabol, hadisarcot követel, csatára hív, mindenkit felfal, ugyanakkor néha varázs hatalmat és titkos tudást is ajándékoz. A magyar néphit szerint felhőkön vágtató szörny, a vihart csináló garabonciás paripája, olykor viszont emberszerű alak, s hazája az égben van. A mondákból, mesékből kiderül, hogy uralja az elemeket, meghódítja a levegőt, bárhová elrepül, nyomában vihar támad, s megreszket a föld. Olykor magas hegyekben, barlangokban lakik, s a föld kincseit őrzi, de ő az Ős vizek ura, a vizek királya is. Mindezeken felül a tűz elemet is uralja, lángokat okád, és vulkánok kénköves gőzeivel mérgez.

A kínai, indonéziai mesékben viszont jóságos, bölcs lény. Távol-Keleten a sárkány még ma is nagy tekintélynek örvend, a kínai sárkány többek között a yang-ot, az aktivitást, a férfiúi princípiumot jeleníti meg. Ősi időktől a császári család jelképe, és a köztársaság megalapításáig (1911) a sárkány ékesítette a kínai zászlót.

A történetekben sokszor nem találunk pontos leírást a sárkány külalakjáról, de az biztos, hogy több állatból összegyúrt csodalény. Leggyakrabban úgy jelenik meg, hogy kígyó- vagy hüllőtestből nőnek hatalmas denevérszárnyak, illetve oroszlánszerű testből kígyófarok illetve kígyónyak tekergőzik elő, amin dühös, kutyához hasonlító fej tátja óriásira száját.

KELET SÁRKÁNYAI: Ahol a sárkányok jóságosak:

Kína-Korea-Japán: A világon talán a legtöbb sárkány-ábrázolással itt találkozhatunk. A kínai sárkányok kígyószerűek; hosszú kígyótestük hüllő- vagy madárlábakkal kombinált, fejük lószerű vagy teveszerű, amelyen szarvak, hajszerű szőrcsomók,  bajusz, sörény látható. A kínai sárkányok nem szárnyasak, vagy csak rendkívül ritkán azok, mégis képesek repülni. A kínai mítoszok szerint csak akkor lehet szárnya egy sárkánynak, ha már kellően öreg. A kínai sárkányok - a mi sárkányainkkal szemben - kimondottan jóságos lények, segítik az embereket, biztosítják a termést azzal, hogy lyukat fúrnak a folyók medrébe. A négy égtájat és sárkányok szimbolizálják. E négy sárkány a mitológiában egy sárkány négy alakja - mégpedig a sárkánykirályé. 

A sárkánykirályt a közönséges sárkányoktól az ujjainak száma különbözteti meg, neki öt-öt, míg az alattvaló sárkányoknak csak négy-négy ujja lehetett. 

Sárkány őrzi a kínai alvilágot és a mennyet egyaránt. 

Délkelet-Ázsia: A kínai hatás egyértelműen jelen van, de az itteni lény neve naga, amely malájul a sárkány szó megfelelője, s beépült a buddhista és hindu hitvilágba is. Naga őrzi a templomok bejáratát, kapukat, spirituális helyszíneket, de sokszor a lakóházakat is. A naga még a kínai sárkánynál is kígyószerűbb testű, leginkább talán kobrára hasonlító, kiszélesedő nyakú. Itt jelenik meg először, hogy egy sárkánynak egynél több feje is lehet. Öt- és hatfejű naga sokfelé található, a fontosabb helyeket is őrzik, így például Angkor-ban is láthatóak. A naga is jóságos.

KÖZEL-KELET SÁRKÁNYAI: Ahol a sárkányok gonoszak:

A Közel-Keleten, ahol nagytestű, veszedelmes kígyók élnek, nemcsak a kígyó, hanem a sárkány is a gonoszság jelképe. Egyiptomban a sárkányt a sötétség birodalmának nagy kígyójaként képzelték el. Nyugaton mindig gonosznak tartották. A kereszténységben a bűn és a pogányság szimbóluma.