A gozu, avagy a tehénfej legendája valójában egy történet, melyben egy levágott tehénfej szerepel. Már a 17. században voltak feljegyzések erről a legendáról, melynek lényege annyi, hogy a történetet senki sem ismeri, mert mindenki, aki hallotta, a benne rejlő igazság miatt megőrült, és vagy valamilyen baleset, vagy öngyilkosság miatt életét vesztette. A szóbeszéd szerint túl veszélyesnek ítélte a kormány ezt a történetet, és minden létező példányt elégettek, vagy paragrafusokra vagdalták, így mára már csak részletek maradtak ránk. Állítólag egyszer egy tanár osztálykirándulásra vitte a diákjait, a nap végén pedig leültek a tábortűz köré. És mi passzol jobban a tábortűzhöz, mint a rémtörténetek? Ebben a variációban a tanár volt az, aki ismerte a legendát, és gondolta, a diákok szórakoztatására elmeséli, akik nagy érdeklődéssel fogadták. De ahogy egyre bonyolódott a történet, sokan sírva fakadtak, és könyörögtek a tanárnak, hogy hagyja abba a mesélést. Ám ő nem hagyta abba, mintha valami hipnotikus átok befolyása alatt állt volna, tovább és tovább mesélte a történetet. Másnap az összes diákját, illetve a buszsofőrt holtan találta az iskolabuszon, legtöbbjüknek habzott a szája. Ő maga semmire sem emlékezett, és soha többé nem szólalt meg. Ennek a legendának a pontos eredetét nem ismeri senki. Ha el akarjuk kerülni ezt a csúnya halált, javaslom, hagyjuk ott a mesélő illetőt, vagy tegyük beszéd-képtelenné, máskülönben végigmondja a történetet, és belátható időn belül elhalálozunk.