Három nap múlva volt esedékes a vizsgálat. Azóta nem láttam Camet, és őszintén féltem, hogy most vajon, hogy fog velem viselkedni. Úgy beszéltük meg, hogy fél tízkor találkozunk a házunk előtt, bár a vizsgálat csak 12-kor lesz, nem akartunk semmiképp sem késni. Épp indultam volna ki az ajtón, amikor csengettek csak Cam lehetett és én remegő lábakkal sétáltam az ajtóhoz, hogy indulhassunk.
- Mehetünk ?- Kérdezte hatalmas mosollyal az arcán amikor kitártam előtte az ajtót.
- Igen, mehetünk. - mosolyogtam én is vissza rá.

Cam oda vezetett az autójához és még az ajtót is kinyitotta nekem, de a jó hangulat addig tartott amíg elindultunk. Az út első felében síri csend uralkodott, majd Cam el kezdet kérdezősködni, mindketten idegesek voltunk és valamelyikünknek meg kellett törnie a kínos csendet. Olyan kérdéseket tett fel, hogy: Hogy vagyunk? Hogy zajlanak az ilyen vizsgálatok? Meddig fogok suliban járni? Stb. A kis beszélgetésünk alatt sikerült elterelnünk a figyelmünket de minden izgalom visszatért amikor beléptünk a rendelő ajtaján. Helyet foglaltunk a váróban, úgy fél órával érkeztünk hamarabb de nem bántam, jobban szeretek én várni, mint hogy rám várjanak. Cammel folytattuk a beszélgetést és figyeltük a rendelőben lévő leendő anyukákat, akik általában egyedül voltak, de ezt már akkor is felkeltette a figyelmemet amikor anyával jöttem, eddig Camen kívül csak egy apukát láttam és ezt mindketten elég szomorúnak tartottuk. Szerencsére nem kellett sokáig elemezzük a helyzetet mert a nővér az én nevemet olvasta fel így, elindultunk a vizsgáló felé. Amikor beléptem, Zack mosollyal az arcán fogadott, felállt az asztala mellál és oda sétált hozzánk, megölelt és puszit nyomott az arcomra.
- Hogy van a kedvenc kis mamám? - kérdezte.
- Jól van köszönjük! - felelte indulatosan Cam. Hátra néztem rá és majd szét vette a düh.
- Szia te biztosan L.. Lucas vagy Avery legjobb barátja. - ez betette az ajtót Camnél.
- Hát nem. Te Loganre gondoltál, aki az öcsém. Én a baba apja vagyok. - Zack eléggé megszeppent amit nem is csodálok, Cam kemény oldala mindenkiből ezt váltja ki.
- Ö.. Kérlek feküdj fel az asztalra. – mondta nekem nem is foglalkozva tovább az indulatos apukával, én pedig tettem amit mond. Kérés nélkül húztam fel a pólómat és vártam, hogy a pocakomra nyomja a hideg zselét. Cam mellém állt és amikor látta, hogy össze rezzenek a hideg miatt, megragadta a kezem ami igencsak megdobogtatta a szívem.
Mindketten a képernyőt néztük, ahol megjelent a mi kicsikénk. Ha jól hallottam Cam egy darabig levegőt sem vett úgy csodálta a kis magzatot a képernyőn. Ő a monitort figyelte, én meg őt. Ezt az igen érzelmes pillanatot Zack törte meg:
-Akarjátok hallani a szív hangját? - mind ketten csak bólogatni tudtunk.
Zack megnyomott valami gombot és betöltötte a szobát a mi kisbabának gyors szívverése. Nem tudtam vissza fogni a könnyeimet, hatalmas mosollyal az arcomon zokogtam a boldogságtól. De nem csak én egyedül hatódtam meg, Camet sem hagyta hidegen ez a hang. Az ő arcán is megjelent pár könnycsepp.
- Mikor fog meg születni? - szólalt meg egy idő után Cam.
- Avery február 22.-ére van ki írva.
- Zack kérhetnénk pár képet? - mosolyogtam rá.
- Hát persze. - miután megcsinálta a képeket, elment kinyomtatni őket, én meg elkezdtem letörölni magamról a zselét ami az Istennek sem akart sikerülni. Cam egy darabig mosolyogva nézte a próbálkozásomat, majd kivette a kezemből a papír törlőkendőket és elkezdte ő letörölni a pocakomat. Annyira meghitt volt ez a pillanat. Levegőt is alig mertem venni, nehogy véget érjen. Miután sikerült eltüntetnie rólam az összes zselét, kidobta a törlőkendőket és vissza sétált hozzám. Le pillantott a most már zselé mentes pocakomra és egy darabig csak nézte, majd megszólalt.
- Megfoghatom? - bólintottam. Lassan rá fektette hatalmas kezeit a hasamra. Akkorák voltak a kezei, hogy betakarta a pocakom. Így talált minket Zack, aki már hozta is a képeket. Amint Cam is észrevette őt visszahúzta a kezeit és egy lépésst tett hátra. Felültem és lehúztam a pólómat. Ezek után Zackkel megbeszéltük, hogy egy hónap múlva találkozunk, és ha bármi baj van azonnal jövök. Átadta a képeket és mi már mentünk is ki. Síri csendben autóztunk haza, még mindig a történtek hatása alatt álltunk.
C. ❤