Borzalmasan rohan az idő, már a 12. hétben járok most már kezd látszani rajtam a terhesség. Szép kis pocakom lett, de nem csak a pocakom nőt meg Logan szerint a cicijeim is elég jók lettek. Idő közben megvolt a második vizsgálatom is amire már Logan is velünk tartott és eddig minden rendben van az én Kicsikémmel. A reggeli rosszullétek kezdenek kimaradni de azért még nem teljesen.
Ma a szomszédban fogunk vacsorázni vagyis Loganéknél és nagyon be vagyok tojva. Mi lesz ha Cam észre veszi a pocakomat vagy elszólom magam?
Egy nyári ruhácskát vettem fel amiben nem látszott annyira a pocakom, a hajamat kiengedve hagytam és enyhén kisminkeltem magam. Amint elkészültem már indultunk is mostanában mindig mindenhol én vagyok az akire várni kell, ellégé fáradékony vagyok így minden több időt vesz igénybe mint eddig.

Át ballagtunk a szomszédba és becsengetünk mire Logan nyitott ajtót. Üdvözölt minket és a szüleimet előre engedte.
- Szia Édes. - köszönt hangosan, bár az „Édes" megnevezést kicsit furcsáltam, közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta. - Hogy vagytok? - ezért szeretem őt. Olyan figyelmes nem is kívánhatnék nála jobb legjobb barátot.
- Nagyon jól köszi. - mondtam majd megsimogattam a hasam, bár szívesebben maradtam volna az előszobában Logannel nem maradhattunk ott tovább be kellett menni a többiekhez. Már mindenki az asztal mellet ült ő is. Tudtam, hogy itt lesz, de azért meglepett amikor megláttam Camet, hiszen nagyon régen láttam utoljára. Nem mertem rá nézni se nehogy eláruljam magam, a gyomrom görcsbe állt, a torkom meg össze szorult. Lassan kezdtem bepánikolni, mivel éreztem magamon a tekintetét. Nagy nehezen köszöntem mindenkinek és gyorsan leültem az egyetlen üres helyre ami maradt mivel már Logan is elfoglalta a helyét, a szabadon maradt hely pontosan Cam mellett volt. Kösz szépen Logan, „ezért még számolok veled" pillantásokat küldtem felé.

A vacsora egész tűrhető volt, a felnőttek minden feléről beszélgettek ami minket nem érdekelt, én és Logan is dumálgatunk, Cam meg azóta hallgatott amióta itt vagyok, egy szó nem sok annyit se nyögött ki. Összeségében minden jól ment egészen addig amíg Hanna fel nem találta a főétel körítését, azaz a krumpli salátát tojásosan. Amint megéreztem az illatát egyből rosszul lettem és már rohantam is a mosdóba. A szüleim fel se vették ők már megszokták ahogy, Logan is, de velük ellentétben Hanna, Aidan és Cam eléggé meglepődtek. Mivel nem volt időm teljesen becsukni magam mögött az ajtót hallottam ahogy Hanna érdeklődik.
- Mi lett szegénykémmel? Nem kellene utána menni?- Anya és Logan egyszerre válaszoltak csak sajnos nem ugyan azt.
- Megcsömörölt és nem bírja az erős illatokat. -mondta anya.
- Nem bírja a tojást már a szagától is ki van. - mondta Logan. Mivel nem stimmelt a sztori apa szépített egy picit rajta.
- Avery megcsömörölt valami tojásos ételtől és most nem bírja még az illatát sem. - nem láttam a reakciókat, de a síri csend miatt arra következtettem, hogy nem nagyon vették be a többiek. Miután végeztem kiöblögettem a számát és rá szántam magam, hogy visszamenjek. Amikor beléptem az ebédlőbe minden szem rám tapadt.
- Jól vagy édesem? - kérdezte Hanna.
-Persze már teljesen jól vagyok. Csak nem bírom a tojást. - akaratlanul is a pocakomra tettem a kezem. Majd hirtelen elkaptam és gyorsan leültem. Hanna árgus szemekkel figyelt. Csak néztem őt és láttam az arcán, hogy lassan leesik neki a dolog. Mielőtt még jelezhettem volna, hogy hallgasson már ki is mondta azt, amit nem kellett volna.
- Terhes vagy. - egyből a szája elé kapta a kezét és anyuék felé nézett, mivel nem nagyon reagáltak a hírre mindenki engem kezdett bámulni. Hiába tagadom le hamarosan nem tudom majd rejtegetni a pocakomat.
- Igen az vagyok. – feleltem mire Hanna újra a szüleimet kezdte nézni és teljes értetlenség ült ki az arcára - Már rég tudják.- folytattam.- Ahogy Logan is. És mielőtt valaki megkérdezné ki az apa azt is tudom. - nem mertem Cam felé nézni, de éreztem, hogy a tekintete égeti a bőröm. Egy darabig síri csend volt a szobában majd Hanna felugrott és elkezdett Logannel veszekedni.
- Nem hittem volna hogy ennyire felelőtlen vagy! - ordított a fiára.
- Mégis honnan veszed hogy én vagyok az apja?- kérdezte Logan.
- Amikor terhes voltam veletek én is ilyen rosszul voltam a tojás szagától mint most Avery. - kis szünet. - Édes Istenem. Teherbe ejtetted őt és tudsz róla és amikor én tegnap megkérdezem mi van köztetek majd le haraptad a fejem mert "ti csak barátok vagytok". - sopánkodik tovább Hanna.
- NEM ÉN EJTETTEM TEHERBE!! ÉRTSD MÁR MEG, HOGY MI TÉNYLEG CSAK BARÁTOK VAGYUNK!! - akadt ki Logan.
- Ha nem te akkor.... - Aidan nem tudta befejezni mert Cam felpattant és kirohant a házból nekem meg megállíthatatlanul kezdtek potyogni a könnyeim. Én is felugrottam és Cam után mentem. Mielőtt ki értem volna a házból meghallottam ahogy Hanna értetlenkedik, hogy ez meg, hogy történhetett meg.
Cam csak a hátsó udvarra ment így hamar megtaláltam, a régi faházukban mászott fel épp amikor ki léptem a terasz ajtaján. Tudtam, hogy nem akar látni de muszáj vele beszélnem. Nagy nehezen felmásztam én is a faházba és nem törődtem az illemmel csak kinyitottam a kisház ajtaját és bementem. Cam rám nézett és nem tudtam eldönteni, hogy milyen érzelem van az arcán. Borzasztóan féltem, hogy mi lesz most. Édes Istenem segíts meg.
C. ❤