Korai volt az öröm amikor azt hittem, hogy megúszom ezt a napot valahogy. Az első óra rendben volt de a java csak az után jött.
Amikor kicsengettek össze szedtem a holmimat és Jenna oldalán kimentem a teremből.
Az újdonsült barátnőm be se csukta a száját. Állandóan csak beszélt és beszélt és beszélt és engem egyáltalán nem zavart sőt, jó érzés volt hallgatni őt.
Persze most is mindenki engem bámult. Ahogy elhaladtunk mellettük össze súgtak mögöttünk. Az ő bajuk, ha nincs nálam jobb témájuk akkor sajnálom őket. Persze nem mindenkinek volt elég ennyi. Hangosan beszóltak és olyan dolgokat vágtak a fejemhez amiket nem tűrt volna nyomdafesték. Hiába szerettem volna minél előbb a biosz teremhez érni még meg kellett álljak a szekrényemnél, hogy el vegyem a könyvemet.
Két vagy három szekrénnyel arrébb állt Britny és persze vele volt az udvartartása is. Mit sem törődve azzal, hogy a közelükben vagyok épp engem tárgyaltak ki ,persze olyan hangosan, hogy halljam.
- El se tudom hinni, hogy Cam tényleg hozzá nyúlt ehhez a kis szörnyeteghez. - háborodott fel a méhkirálynő.
- Hát igen. Hihetetlen. - értett egyet az első számú pincsije.
- Láttátok milyen büszke magára az a kis senki, hogy tényleg terhes és, hogy Cam felvállalta a gyerekét? Szánalom! - mély levegőt vettem és megpróbáltam nem oda figyelni rájuk. De lehetetlen volt. Végre elraktam a fölösleges cuccaimat és elvettem a könyvet amire szükségem volt és már indultam is. Vagyis csak indultam volna. Mivel Britny utánam szólt így muszáj volt megállnom. Vissza fordultam és vártam, hogy most vajon mivel próbál a lelkembe gázolni.
- Igen Brit? - elfintorodott a beceneve hallatán.
- Semmi különös csak megakartam kérdezni minden rendben van veled meg azzal az... izével ? - azt hittem rosszul hallok. Annyi undor volt a hangjában, hogy majdnem rosszul lettem tőle. Nem beszélhet így az én kicsikémről! Egy percre elborult az agyam és gyors léptekkel megindultam Britny felé, hogy megtépjem. Elkezdtem szidni őt. De mielőtt elértem volna őt valaki lefogott. Tudtam ki karjai fonódtak körém. Cam. Bármikor megismerem az érintését. A fülemhez hajolt és bele súgott.
- Nem éri meg. Ne add meg nekik azt az örömöt, hogy kiborulsz. És gondolj a picinkre. Kérlek. - egyből megnyugodtam. Mintha valami különleges hatalma lenne felettem a hangjának. És már megint úgy beszélt a piciről, hogy a miénk. El se tudom mondani, hogy ez mennyire boldoggá tesz. Melegséggel töltötte el a szívemet. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy mennyire is szeretem őt.
Engedett a szorításán de még mindig nem engedett el.
- Mi az Cam te lettél a bébi csősze? - Britny arcán letörölhetetlen vigyor ült.
- Talán azt szeretnéd, hogy el engedjem? Láttál te már dühős, terhes nőt? - a könyökömet hátra lendítettem és olyan erőse vágtam oldalba Camat ahogy csak tudtam. Ezzel is igazolva amit mondott.- Komolyra fordítva a szót. Szállj le róla! Nem érdekel, hogy ki vagy, vagy, hogy mi vagy. Ha bántod tönkre foglak tenni és nem fog érdekelni se Isten, se ember. - nem várt választ. Elviharoztunk onnan. Cam a csuklómnál fogva húzott maga után.
-Cam. - semmi- Cam! - most egy kicsit eréjesebben szóltam rá. Semmi. - Cam az Isten szerelmére állj már meg! - na ez már hatott.
- Haragszol rám? Valami gond van? - őszinte ijedség látszott az arcán.
- Igen gond van. - kis hatásszünetet tartottam és megérte. Az arckifejezése felejthetetlen volt. - A másik irányba kellett volna húzz engem. A folyosó másik végén lesz órám. - hallottam, hogy az a bizonyos kő le esik a szívéről.
- Te.. Te.. Kis. Rád nincsenek szavak. - fel nevettem, ahogy ő is. Nem vettem észre, hogy mire készül. Hangosan fel sikítottam amikor felkapott és el kezdett velem rohanni a biosz terem felé.

Sziasztok !!😍
Azt ígértem ,hogy hosszabb lesz de sajnos nem jött össze de legalább tudtam hozni egy részt. 😊 Nincs egy hónapja ,hogy kiraktam az első részt és ennyicska idő alatt a storym már a 12. a véletlen kategóriában !! Ez elképesztő!! Imádlak titeket!! 😍😍
Puszi .😘
C.❤