Azt hittem elfelejthetem amit reggel láttam, de esélyem sem volt rá. Mindenki az új álom párról beszél. Hogy mennyire szépek együtt. Meg ilyenek. Egész nap főttem a levemben, de a bili csak ebédkor borult ki. Én Loganel, pár haverjával meg néhány lánnyal ültem egy asztalnál, amikor megérkezett az álompár és mit adj Isten?! Pont a mellettünk lévő asztalhoz ültek le az udvar tartásukkal. Egy ideig nem volt semmi baj, majd Britny egyik csicskája megszólalt és én meghallottam.
- Hogy is hívják az öcséd barátnőjét? - Kérdezte Camtől.
- Avery. De nem.. - nem tudta be fejezni mert a kis csicska folytatta.
- Láttátok milyen hájas lett? - elnevette magát.
- Igen. Én is észrevettem. - mondta a másik. - Az is lehet felcsinálta valaki. - már álltam volna fel, de Logan vissza tartott. - Ki tudja Cam, az is lehet lesz egy unoka öcséd vagy húgod nő a hasában. - mind felnevettek. Háttal ültem nekik, így nem láttam Cam arcát.
- Ugyan már. - nevetett Britny. - Szerintem Logan még bottal se piszkálná meg ezt a rusnyaságot. Ahogy más sem. Ez - újabb hangod röhögés. - Ez a kis csitri nem tudom mit hisz magáról. Egy büdös kis senki. Sajnálom Logant. Nem tudom, hogy bírja elviselni ezt a rusnya lúzert. - Most már a könnyeim is útnak indultak. Végig néztem az asztal társaságunkon. Mindenki engem bámult. A mellettem ülő Loganre néztem, de ő már nem volt a helyén.
- Neked tényleg jó ez? - Kérdezte Britnytől. Minden egyes ember rá figyelt. - Tisztában vagy vele, hogy mindannyian hallottuk amit mondtál. De ez téged nem gátol meg abban, hogy olyanokat feltételezz róla, ami nem igaz, ahogy a kis klónjaidat se. - egyre indulatosabban beszélt. Meg ragadtam a pólója alját és elkezdtem rángatni, hogy rám figyeljen, de nem értem el vele semmit. - Nem tudsz te semmit. - már ült is volna vissza, de a kis picsa most sem tudta be fogni a száját.
- Úgy látszik jó helyre tapinthattam. Csak nem kefélgeted a kis csúnyaságot? - Láttam Loganen, hogy ha Britny nem lány lenne, már rég földre vitte volna.
- Lehet, hogy nagynak érzed magad, de csak egy kis picsa vagy, aki akkor érzi jól magát ha másokat aláz meg. Nem vagy több, egy büdös kurvánál. - remélem Loganek elég volt ennyi. Neki elég is lett volna, de Britny nem adta fel ilyen könnyen.
- Cam te hagyod, hogy így beszéljen velem az öcséd? Hagyod, hogy olyanokat mondjon rólam amik nem is igazak? - a kis ribanc úgy állította be, mintha ő lenne az áldozat. Nem néztem Camre.
- Egyikőtöknek se adok igazat. De Logan tényleg túl lőttél a célon. - el szakadt a cérna. Nem tudtam vissza tartani a könnyeimet, de egy hang nem jött ki a torkomon. Viszont Logan nem maradt szótlan.
- Te komolyan azt a lányt véded, aki ilyeneket mond Averyről? - ordított Logan a bátyára.
- Britny a barátnőm! Nem beszélhetsz így vele! - most már Cam is kiakadt.
- A barátnődnek nem mondhatom meg az igazat. De Britny beszélhet így Averyről aki meg a gyerekedet hordja a szíve alatt! - ohh ne ne ne!! Felnéztem Loganre aki meg lebámult rám. Kezét a szájára támasztotta, de már elkésett ezzel. Nem tudtam megmozdulni. A szívem a fülemben dobogott, a testem elmelegedett és elkezdtem remegni. Valami meleget éreztem a lábam között és amikor le pillantottam csak akkor ijedtem meg igazán. Vér.
Ohh édes istenem. Ne! Ne! Ne!
Újra Loganre néztem és a szemeimmel könyörögtem neki, hogy segítsen. Ennyi kellet neki, egyből mellettem termet.
Végig nézett rajtam és elő kapta a telefonját.
- Egy mentőt kérek a helyi gimnáziumhoz. - mindenki felugrott és megpróbált közelebb jönni, hogy láthassa mi történt. Cam nem törődött senkivel oda rohant hozzám. Nem tudtam megszólalni, csak sírtam és öleltem a hasam. Előre nem tudta mi lehet, majd meglátta a vér foltot a lábam között.
- Valaki hívja a nővért. - kiáltotta. Fel néztem rá. Láttam az arcán mennyire fél. El sápadt és a szemei megteltek könnyel. Nem tudom mennyi ideig bámultuk egymást, mert mire elszakítottam a tekintetemet az övétől, már megérkezett a nővér meg az igazgató. Logan még mindig a mentősökkel beszélt és fogta az egyik kezem. Nem tudtam irányítani a testem. Cam a karjai között vitt ki a suli elé. Pontosan akkor lépett ki velem az ajtón amikor a mentő lefékezett az ajtó előtt. Újra hatalmas zűrzavar támadt körülöttem.
Nem tudtam másra gondolni, csak arra hogy, nem veszíthetem el az én Kicsikémet. Nem lehet olyan igazságtalan a világ, hogy ezt tegye velem.
Még utoljára Cam szemébe néztem és láttam hogy ki csordul a könnye majd betolták a hordágyat az autóba és elindultak velem a kórház felé.
Sziasztok!! 😍
Ma nagyon meg szált az ihlet. 😀 Nem tudom mi van velem muszáj írnom akár milyen fáradt vagyok is.😊
Puszi mindenkinek!! 😘
C. ❤