I. Szépség

Bársony tengerek csobognak
A Te belső, lelkes világodban.
Adasson hát Hold a Te egedre,
Csillag annak fekete felszínére.
Emberöltő magány magadban
Tűnik némaszájú szorongásnak.

Csak annyit szeretnék tenni érted,
Bezáratva áll óceánok vidámsága.
Csapódjon hát illó vattákra a bánat,
Minden mely téged életben bánthat.
Érezd a rózsát, tekints önmagadba,
Mert egy Óceáni Lélek vagy, érzed.

Látod te, Árva Hajnal az igazságot.
Pusztán egy fa állt, egy magból nőve,
Ezt a magot te ültesd lelked aljába,
Hol senki, a Kétely sem talál reája.
Égi üzenet a tested, s ha ki nő belőle
Akkor Gyökere menti meg e világot.

II. Szörnyeteg

Elvesztél-e Vörös Énekes Virágom?
Szenvedsz-e hűs alvilág rácsai közt?
Távoli álomban Te átéled fájdalmaimat.
Egy Szörnyeteggé váltam, s vállalom arcomat.
Szörny énem, minden bűnöm miattad létrejött
S nem engedi Isten, sem Ördög megváltásom.

Az én verseim a legnagyobb fájdalmat
Írhatják le, legnagyobb kívánságok várnak.
Puszta fa, egy véres Szent a Pokolban,
Lelkem oda van ítélve, lassan ott van.
Az én verseim a legnagyobb fájdalmat
Írhatják le, legnagyobb kívánságok szólnak.

III. Gyermek

"Te gyermek, rég elveszett gyermekem, írj egy sort, melyet tudod nem ronthatsz el. Írd le a Tengerek Drámáját, vagy ne is fejezd be. Csillagnézők legyenek veled, figyeljék álmaidat melyek Mennyek rétjeire kívánkoznak. Menj a folyónak, kövesd útját bele a Zöldbe, a Kékbe. Menekülj a Főnix Természetbe."