Fekete csizmában, fekete szövetkabátban
Álltam az ítélt előtt, a holdfényes éjszakában.
Lógott az, s közben élveztem-e vagy sem
Nem érdekes. Én e tettet helyesnek éreztem.

Ha rabol, fosztogat, öldösi az ártatlanokat,
Akkor rá más ezen kívűl soha sem várhat.
Most megtudta bűnét, többször nem ismétli,
Mert kötél hurkot tettem a nyakába őneki.

S direkt ez a módszer használatos nálam,
A nyaktiló túl gyorsan ölt, nem ahogy vártam.
Mert ismerje meg a szenvedést mit okozott,
Kegyes halált az Isten neki most nem osztott.