Elküldetik az ige a Földnek rétjeire,
Fehér fény vakítja az ámuló szemeket.
Fehér fényt hoz a Fényhozó a Földre,
Megtévesztve a rég hiú lelkeket.

Megtévesztve a rég hű szíveket
Áldást kérnek. Vágyakozva nézik
A Megváltót, ki elhozta a fényt nekik.
S neki majd örökkön engedelmeskednek.

Rablánc a lábakon, e Földnek uralkodója,
Mert a ti Uratok nem e világi lélek.
De megtévesztés áldozati lettetek,
S örökkön szolgáljátok, kerülve Földi Pokolba.

Oly' kevesen vannak ébren, álomban élve,
De ez nem álom lesz, a valóság Pokla.
Egy élet nem ér majd életet, születnek megölve,
Mondván itt ne szenvedjen, menjen az Úr kegyelmébe.

S akkor lobbanjon remény szemetikben,
Mikor 4 lovas megjelenik vágtatva.
Világ Pokla akkor lesz elestében,
S hű szolgái e Földnek meg lesznek kínozva.

Mert ha más nem, emberek maradjunk,
Álljunk ki magunkért még halálban is.
S ne a kígyót követve éljünk, haljunk,
Hanem tiszta úton járva-kelve
Önmagunk maradjunk.