Savként úszik fel a torkomon,
kúszik, mint nyakamon a lehelet.
Bűntudatot főzök ma vacsorára.
Holnapra is hagyok. Lesz miből ennem, estére.

Nyelvem alatt mondat sem marad,
agyamban a gondolat folyamat megül.
Megszakad a szívem, ha rád gondolok.
Imádkozok és várom, hátha a vihar elül.

Elhagynak a szavak, ajkamon hamis a mosoly.
Bennem látod magad, mint tóban a zuhogó esőt.
Keresed a nyomom, miközben már messze járok.
Sajnálom, de nem tudtad, milyen vagyok, ezelőtt.