Thomas

Miután este sikerült újra elaludnom, már nem ébredtem fel többször egészen reggelig. Tizenegy körük ébredtem fel. Amikor kinyitottam a szemem, szinte éreztem magamon Dylan kíváncsian figyelő tekintetét. Biztos voltam benne, hogy már régen fent van, csak meg akarta várni, amíg én is felébredek. Csak hogy ne essek megint pánikba. Megérdemlem én ezt a fiút?

Ma csak délután négykor megyünk forgatni, szóval addig még egy csomó dolog belefér. Bár gyanítom, hogy nem fogjuk annyira törni magunkat, és leginkább az ágyban maradunk, chipset zabálunk, és netflixet nézünk.

- Jó reggel. - suttogta Dylan, és egy laza mozdulattal kisöpörte a szemembe lógó hajtincseket, hogy egy puszit nyomhasson a homlokomra.

- Jó reggelt. - válaszoltam, és a derekát átkarolva közelebb húzódtam hozzá, és a mellkasába fúrtam a fejem. Éreztem, ahogyan Dylan mellkasában dobog a szíve, és éreztem, hogy az én szívdobogásom kezd lassan az övére hangolódni.

- Na mi van, mi történt? - kérdezte viccelődve. - Csak nem rémálmod volt? - Szinte láttam magam előtt, ahogyan Dylan egy apró, tündéri mosolyt varázsol az arcára.

- Könyörgöm, ne is hozd fel többet. - motyogtam, mire Dylan gyengéden végigsimított a hátamon.

- Ne haragudj. - mondta halkan, egyenesen a fülembe suttogva. Még közelebb húzódtam hozzá, már amennyire ez lehetséges. - Tommy? - szólalt meg egy pár másodperces csönd után, mire lassan felemeltem a fejem, és ránéztem. - Ugye tudod, hogy szeretlek? - kérdezte, fél kezével beletúrt a hajamba. - Mindennél jobban. - tette még hozzá, majd ezután közelebb hajolt, és száját gyengéden az enyémnek nyomta. Ajkai puhák voltak mint mindig, de ez a csók jobban esett, mint a valaha volt össze csókunk együtt. Egyetlen másodperc erejéig szakítottam csak meg a csókunkat, hogy annyit mondhassak:

- Én is szeretlek... - mondtam suttogva, és visszatértem a csókhoz.

_______________________________________

Lily

Ma bent kell maradnom a suliban este hatig. Vagyis igazából nem kell, de nagyon szeretném a feladatot már ma befejezni, csak úgy mint az egész osztály. És a többiek is bent maradnak a suliban, és ott csinálják meg, szóval gondoltam miért ne. Akkor már én sem otthon csinálom.

Az osztályomba amúgy nagyon sok tehetséges ember jár. És amikor azt mondom, hogy tehetséges, akkor azt úgy értem, hogy iszonyatosan, elképzelhetetlenül, végtelenül tehetséges emberek. Néha elég rosszul érzem magam, mert én meg sem közelítem azt a szintet, amit ők. Jó, persze, én vagyok a legfiatalabb, mert rajtam kívül mindenki legalább tizenhat éves, én meg csak tizennégy vagyok, de akkor is. Mondjuk a többiek iszonyatosan kedvesek, mindig azt mondják, hogy kevés ilyen tehetséges tizennégy évessel találkoztak már, mint én. A tanárom pedig mindig azt mondja, hogy ezt a művészeti programot tizenöt éve indította el először, és még sosem vettek fel senkit sem olyan fiatalon, mint én. Ezek mindig nagyon jól esnek, de azért néha elég kellemetlen, hogy olyan emberekkel, dolgozom együtt, akik már rég gimnazisták. Vannak, akik már végzősök. nyilván nem arra számítottam, hogy én leszek a legjobb, mert természetesen nem. Csak azt hittem, több velem egy idős, és hozzám hasonló képességekkel rendelkező gyerekkel találkozok, mint én. Ennek ellenére viszont a világért sem hagynám ott ezt a képzést, mert imádom. Egyszerűen teljesen magával ragadott, a tanárok mind elképesztőek, és a társaság már úgy összeszokott, mintha évek óta ismernénk egymást. Igazából senki sem törődik azzal, hogy én mindenkinél legalább két évvel vagyok fiatalabb, sőt, van olyan, aki öt évvel idősebb nálam. De mint mondtam, ez senkit sem zavar, engem is mindig magukkal hívnak mindenhová. Akár a mekibe, vagy vásárolni, meg ilyenek. Most például megbeszéltük, hogy miután végeztünk, este még elmegyünk a moziba. A többiek mindenképpen valami horrorfilmet akarnak nézni, ami nem különösebben az én műfajom, mert hát, hogy is fogalmazzak...halálra rémiszt. De nem akartam beégni, szóval beleegyeztem, hogy elmegyek velük. Valahogy majd csak túlélem az éjszakát.

*

Lement a tanítás, de ugye még egyikük sem ment haza. Mindenki a külön feladaton dolgozott. Ami pedig nem volt más, mint hogy egy általunk választott eseményhez, hírhez, kampányhoz, vagy akármilyen programhoz plakátot kellett tervezni. Szóval átvonultunk a számítógépterembe, és mindenki leült egy géphez. Órákig dolgoztunk, és én igazából el sem hiszem, hogy elkészültem. Én lettem készen a leghamarabb. A többiek mind körém gyűltek, és a munkámat tanulmányozták.

- Ez nem semmi... - mondta elképedve Beca, az egyik osztálytársam.

- Kösz B. - mosolyogtam. A többiek is mind megdicsérték a tervemet, és amikor mindenki visszaült a helyére, elküldtem a plakátot a tanáromnak emailben.

A többiek nagyjából hús perccel később mindannyian végeztek, szóval összepakoltuk a cuccunkat, és elindultunk a moziba.

- Baszki. - mondtam, és megtorpantam az út közepén, és a zsebeimet tapogattam. A többiek kérdőn fordultak felém. - Otthon hagytam a pénzem. - motyogtam. - Rohadt éledbe.

- Semmi gáz. - mondta Ian, egy másik osztálytársam, és mellém lépve átkarolta a vállam. - Meghívlak. - mondta, és rám mosolygott. És attól a mosolytól a hasamban ezernyi pillangó kezdett röpködni. Igen, Ian az a srác, akibe azóta bele vagyok zúgva, mióta először találkoztunk. És van egy olyan érzésem, hogy én is bejövök neki, de valamiért egyszerűen nem jön össze. Na mindegy.

- T-tényleg? - dadogtam, és a bénázásomra a többiek arcára egy óriási vigyor ült ki. Nyilvánvalóan ők is tudták, hogy belezúgtam Ianbe, bár ezt eddig senkinek sem említettem. Mondjuk lehet, hogy elég egyértelmű.

Dylan

Háromnegyed négykor indultunk el a forgatásra, és fél nyolckor már végeztünk is. Fura, azt hittem, hogy legalább tizenegyig itt leszünk, de úgy látszik, tévedtem.

- Mehetünk? - kérdeztem Thomast, miközben mellé lépve összekulcsoltam az ujjainkat.

- Hát igazából nem. - mondta Thomas, mire összeráncolt homlokkal néztem rá. - Most beszéltem egy régi barátommal telefonon. Éppen Los Angelesben van. Ezer éve nem láttam, és megbeszéltük, hogy találkozunk. Ugye nem baj? - kérdezte, mire elnevettem magam.

- Már miért lenne baj? - kérdeztem vissza mosolyogva, és egy gyors csókot nyomtam a szájára. - Menj csak. Én meg visszamegyek a hotelba. Majd holnap találkozunk. - mondtam, és elindultam a kijárat felé, de Thomas megragadta a csuklómat, és visszarántott.

- Ne! - kiáltotta, mire értetlen fejjel bámultam rá.

- Miért ne? - kérdeztem meglepetten.

- Inkább menj hozzám. - mondta. - Nem maradok tovább tizenegynél, és akkor legalább együtt tölthetjük az éjszakát. - folytatta, mire mosolyogva bólintottam.

- Jó ötlet. - helyeseltem. Thomas beült az autójába, és elhajtott, én meg fogtam egy taxit, és elindultam Tommy lakására.

_______________________________________

Lezuhanyoztam, és már az ágyban feküdtem, a netflixet kapcsolgatva, amikor ajtócsapódást hallottam. Ránéztem az órára, ami még csak 9:25-öt mutatott. Lehet, hogy Thomas mégis korábban ért haza.

Kikászálódtam az ágyból, és elindultam a bejárati ajtó felé. Felkapcsoltam a villanyt, és Lilyt pillantottam meg. Úgy látszik, hogy a lány nem számított rám, mert amint felkapcsolódott a lámpa, Lily egy óriási sikolyt hallatva felém fordult, és hátraesett.

- ÚRISTEN! - kiáltotta, a szívére téve a kezét. Odasiettem hozzá, és felsegítettem.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - kértem bocsánatot, miközben felhúztam a földről.

- S-semmi baj... - dadogta. - Csak kaptam egy mini szívrohamot, de már jól vagyok. - mondta nevetve.

- Amúgy meg hol jártál ilyen későn? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Hát hatig bent maradtam a suliban, hogy befejezzem a munkám. Utána pedig a többiekkel elmentünk moziba. - magyarázta, miközben a konyhába sétálva töltött magának egy pohár vizet.

- Ó értem. Na és mit néztetek?

- Hát... Az Amikor kialszik a fény-t. - válaszolt, mire a szemöldököm a plafonig szökött.

- Tényleg? - csodálkoztam. - Nem vagy te még túl fiatal ahhoz a filmhez? - kérdeztem, mire Lily megvonta a vállát.

- Hát ööö..izé. Nem volt olyan vészes. - mondta, de én tudtam, hogy hazudik. A homlokán megjelentek az izzadtságcseppek, abban a pillanatban, hogy újra eszébe jutott a film. El nem hiszem, hogy nem félt. Én láttam azt a filmet, még én is alig bírtam ki. De gondoltam eljátszom, hogy hiszek neki, hátha jót tesz az önbeszülésének. Úgysem fog tudni aludni az este, ezt most megmondom nektek.

- Akkor jó. Biztosra veszem, hogy akkor nem is lesznek rémálmaid. - húztam az agyát, mire kelletlenül megrázta a fejét.

- Nem, az biztosan nem fog előfordulni. - mondta. Kamugééép.

- Szuper. - mondtam, és visszaindultam a szobámba, előtte még gyorsan visszanéztem. - Csak egy gyors kérdés. Van tükör a szobádban? - kérdeztem, mire Lilynek tágra nyíltak a szemei, és láttam, hogy egy óriásit nyelt. - Tudod mit, nem érdekes. Jó éjszakát! - kiáltottam a folyosóról. (Tudom, tudom. Gonosz vagyok, na.)

Lily

Dylan sikeresen elintézte, hogy egy percet se legyek képes elaludni. Miután lezuhanyoztam, az első dolgom az volt, hogy letakartam a tükröm. Lekapcsoltam a lámpám, és befeküdtem az ágyba, de képtelen voltam elaludni. Nagyjából háromnegyed óráig csak forgolódtam, nem tudtam elfelejteni azt a hülye filmet. Aztán egy idő után meguntam, és lerúgtam magamról a takarót. Megragadtam a párnámat, és a bátyám hálószobája felé vettem az irányt. Tudom, még csak Dylan van itthon, de jelenleg ez izgat a legkevésbé.

Mikor odaértem az ajtaja elé, halkan bekopogtam, és szinte azonnal jött is a válasz.

- Igen? - kérdezte Dylan, mire félig kinyitottam az ajtót, és bedugtam a fejem.

- Nem tudok aludni. - suttogtam, mire Dylan elmosolyodott, és megpaskolta maga mellett az ágyat.

- Na gyere. - mondta, mire beléptem az ajtón, és miután becsuktam magam mögött, bebújtam az ágyba. - Miért van olyan érzésem, hogy ez a film miatt van? - kérdezte, mire felé fordultam.

- Jó, rendben, igazad volt. - ismertem be, mire Dylan átkarolta a vállam, én pedig közelebb csúsztam hozzá. Átöleltem a derekát, és a fejemet a mellkasára hajtottam. Úgy öleltem magamhoz, mintha egy nagy plüssmaci lenne. És így egy pár perc múlva már el tudtam aludni.

Dylan

Direkt nem aludtam el hamar, mert előre tudtam, hogy Lily át fog jönni. És így is lett. Pár perc múlva pedig már úgy aludt, mint akit kiütöttek.

A tv csendben ment a háttérben, úgy látszik, hogy Lilyt nem zavarta. Aztán 10:48-kor kinyílt az ajtó. És Thomas lépett be rajta. Amikor meglátta a húgát, amint a mellkasomnak dőlve szuszogott, félig felhúzott szemöldökkel, mosolyogva nézett rám.

- A barátaival megnéztek egy horrorfilmet a moziban, és nem tudott elaludni. - magyaráztam suttogva, mire Thomas mosolyogva leült mellém az ágyra.

- Ugye tudod, hogy belőled egyszer nagyszerű apa lesz? - kérdezte, mire halványan elmosolyodtam. Thomas nyomott egy apró csókot a számra, és egy puszit Lilynek a homlokára, majd a villanyt leoltva ő is befeküdt mellénk.

- Jó éjszakát. - suttogta Thomas.

- Jó éjt. - válaszoltam.

_______________________________________

Itt is a kövi rééész, remélem tetszik! Ha igen, tudjátok, ne felejtsetek szavazni, kommentelni! ❤❤❤

Bye<3 :* ❤